Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-30 / 11. szám
Közben azonban átutazó vízumaim nem voltak, s így csak Horvátországig jutottam. Külképviseletek viszont csak Budapesten voitak. Ezért visszacsempészték az útlevelemet, hogy megszerezzék a szükséges vízumokat. Az átkelés az óceánon három hétig tartott. — Szülei várták a hajóállomáson? — Nem, ők nem tudták, mikor érkezem, mert a cenzúra kivette a táviratból a hajó nevét. Philadelphiában kötöttünk ki, s onnan vonattal mentem New Yorkba. Ott valaki eligazított egy földalatti vasútra a lakásunk felé. Emlékszem, a vonat a Columbia Universitynél is megállt, ahol édesapám dolgozott. Megláttam egy ősz embert, akinek pontosan olyan táskája volt, mint édesapámnak. Kiderült, hogy valóban ő. Az egyetemnél szállt fel ugyanarra a vonatra, csak egy másik kocsiba. — Hogyan éltek a szüléi, amikor megérkezett New Yorkba? — Az rögtön kiderült, hogy milyen nehéz sorsuk van Amerikában. Édesapám ugyanis elesett korábbi jövedelemforrásaitól. Európából ugyan kellett volna kapnia a jogdíjakat, de a háború miatt ezek nem érkeztek meg. Ha nem lett volna a szerb-horvát népdalgyüjtemény kutatására megbízása, nem is tudom, mi lett volna velük. Nekem azonnal munkába kellett állnom, s amikor behívtak hadiszolgálatra, onnan is hazaküldtem a zsoldomnak a nagy részét, hogy kicsit megkönnyítsem a sorsukat. Édesapámék azonban ehhez a pénzhez nem nyúltak, amikor leszereltem, mind együtt volt. — Mikor ért véget a katonai szolgálat? — 1945. augusztus 15-én szereltem le. Szüleim akkor éppen nyaraltak a hegyekben New Yorktól északra, és én utánuk mentem. Akkor éppen iól érezte magát édesapám, úgyhogy azt hittük, múlóban van a betegsége. Szeptember első napjaiban azonban ismét jelentkeztek a hőemelkedések, s ezért a tervezettnél előbb mentek vissza New Yorkba, ahol rohamosan romlott az állapota. Tragikus emlék számomra az is, hogy halála előtt tíz nappal kitessékeltók őket a lakásukból. A háziúr felmondott nekik, mert a lakás kétszobás volt, és az előírások szerint csak két személy lakhatott benne. Miután én hozzájuk költöztem, a hónap végén el kellett hagynunk a lakást. Édesapám magán kívül volt a felháborodástól és a kétségbeeséstől, hogy ilyen betegen hova költözzön. De ezt már nem érte meg. Az orvos kórházba utalta, es pár nap múlva meghalt. Emlékszem arra is, hogy kérlelte az orvost, hadd menjen csak másnap kórházba, mert még valamit el akar intézni. Rábeszéltem, hogy fogadjon szót az orvosnak, mert azt hittem, meg tudják menteni az életét. Nagy nehezen beleegyezett, de kikötötte, hogy a harmadik zongoraverseny kottájában még 16 taktusvonalat meg kell rajzolni. Ez volt az elintéznivaló, de beszélni nem akart róla, mert édesanyámnak születésnapi meglepetésül szánta a zongoraversenyt. — Ügy hírlik, hogy az ön stúdiójában kiváló minőségű felvételek készültek édesapja műveiből. A magyar közönség is hozzájuthat ezekhez a felvételekhez? — Az az igazság, hogy még Amerikában sem kapható minden felvétel. A kékszakállú herceg vára és a Brácsaverseny például éveken át hiánycikk volt. A különlegesség talán egyedül a Brácsaverseny, mivel az én felvételemen az a művész játssza, aki rendelte. Remélem ez majd eljut Magyarországra is. Árokszállási éva FOTÓ: GABOR VIKTOR fehérvárott. A magas kora és meggyengült egészségi állapota következtében hazalátogatni már nem tudó Tóth István bácsit wallaceburgi (Ontario) otthonában tájékoztatták a szülővároséiban lezajlott eseményről. Ugyancsak itt vehette át azt az aranyjelvényt is, amelyet a Magyarok Világszövetsége adományozott számára. Az ösztöndíjat első ízben elnyert tanulók levélben köszöntötték Tóth Istvánt. Befejezésül ebből idézünk: „Szívből reméljük, hogy magatartásunk és eredményünk azt bizonyítja majd, jó helyekre kerültek az ösztöndíjak, s később eredményes célhoz érkezésünkről is beszámolhatunk”. PUSZTASZERI LÁSZLÓ A KALIFORNIAI UGOROK Ma már minden szakember egyetért abban, hogy az indiánok ősei Ázsiából vándoroltak át Amerikába. Arról viszont eléggé megoszlanak a vélemények, hogy mikor kezdődött az ázsiai csoportok átvándorlása a Bering-szoroson — akkor még Bering-hídon — Szibériából Alaszkába. Az eddig előkerült leletek alapján valószínűnek látszik, hogy az első gyűjtögető-vándorló vadászok huszonötezer éve érkezhettek amerikai földre. Amerika benépesítése több hullámban történt, és az elsőt az utolsótól mintegy tizenötezer év választja el. Ezzel magyarázható az indián típusok és az indián nyelvek sokfélesége. Ázsia és Amerika között azonban az utolsó jégkorszak után sem szakadt meg a kapcsolat. A szibériai és az alaszkai eszkimók érintkezték egymással. Levy-Strauss, a tekintélyes francia etnológus szerint pedig az északi népek a norvégiai lappoktól a szibériai és alaszkai népeken keresztül Labradorig mindig egyetlen élő láncot alkottak. Az embertan mellett a néprajz, a mitológia és a zenekutatás is alátámasztja az indiánok ázsiai eredetét. Egyetlen terület volt mindeddig, ahol semmi kapcsolatot nem lehetett kimutatni: a nyelvészet. Az amerikai indián nyelvészet rendkívül bonyolult. Pontosan azt sem tudjuk, hány indián nyelv létezett, hisz Amerika felfedezése óta több száz indián törzs eltűnt. A nyelvészek manapság mintegy kétezer indián nyelvet tartanak nyilván. Számtalan a nagyobb nyelvcsaládokba be nem sorolható izolált, elszigetelt törzsi nyelv is. Bizonyos indián nyelveket különböző ázsiai nyelvekkel próbáltak kapcsolatba hozni. A navaho nyelvet például az őskímaivial, melyet az amerikai nyelvészek a kínaiból, tibetiből és a burmai nyelvből rekonstruáltak. A népszerű tudományos könyvek nagy felkészültségű Írója, Ceram azonban még 1972-ben megjelent „Az első amerikai” című munkájában is arra a megállapításra jut, hogy az indián és az ázsiai nyelvek között semmiféle rokonság, kapcsolat nem mutatható ki. Épp ezért joggal nevezi Diana Griego Pulitzer-díjas amerikai újságírónő a század „legjelentősebb nyelvészeti felfedezésének” Sadovszky Ottó professzornak, a kaliforniai Fullerton Egyetem tanárának a felfedezését. A magyar származású nyelvész ugyanis megtalálta az első nyelvészeti szálat, mely Ázsiát és Amerikát összeköti. Két évtizedes kutatómunka során meglepő rokonságot fedezett fel az obi-ugor és a kaliforniai penutian, kivált a maidu és a wintun nyelvek között. Sadovszky professzor az indogermán nyelvekben éppoly jártas, mint az uráli és az indián nyelvekben. Ezért nyílt lehetősége arra, amire az amerikai és európai indogermán nyelvészek nem gondoltak, hogy élő ázsiai nyelven közelítsen az indián nyelvekhez. Kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy az obi-ugor és a penutian nyelvek között nyelvtani szerkezetben és szókincsben nem nagyobb a különbség, mint az obi-ugor és az ugyancsak uráli szamojéd nyelvek között. A penutian nyelvű törzsek Kaliforniában a San Franciscó-i öböltől Los Angelesig terjedő területen telepedtek meg. Miként és mikor kerülhettek ezeknek az indiánoknak az ősei az Ob-folyótól Kaliforniába? Sadovszky professzor szerint az általa kaliforniai-ugornak nevezett indiánok ősei legfeljebb háromezer éve szakadtak el az obi-ugoroktól. Ezt bizonyítja a szókincs hasonlósága. A vándorló halász-vadászok nem szárazföldön tették meg az utat. Kultúrájukban nyoma sincs az északnyugat partvidéki totemfaragó indiánok kultúrájának. Az északszibériai népekhez hasonlóan igazi vízi emberek voltak, akik jól megépített csónakjaikon az Ob tcrkolatvidékétől indultak el, a szibériai part vonalát követve, majd a Bering-szoroson keresztül az észak-amerikai part mentén jutottak el Kaliforniába. A kaliforn’ai-ugorokat az embertan és ?. néprajz is az obi-ugorokhoz kapcsolja. Számtalan hasonlóság mutatható ki a mítoszokban, a sámánszertartásokban, a medvekultuszban, de még a lakóhelyek építésében is. Sadovszky professzor nemcsak Amerikában végzett kutatásokat, járt Szibériában is. A finnugor kongresszusokon tartott előadásai nagy visszhangot keltettek. Mint minden jelentős tudományos felfedezés, Sadovszky professzor elmélete körül is folyik a vita, akárcsak László Gyula „kettős honfoglalásáról” vagy az ősmagyarok uráli és török gyökereiről. Egy kétségtelen: az amerikanisztika szempontjából valóban forradalmi Sadovszky professzor felfedezése, mely újabb színnel járul hozzá a Kolumbusz előtti Amerika történetéhez. KUTASI KOVÁCS LAJOS (LONDON) 7
