Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-16 / 10. szám
8Z ©pdSGjIST/SlS log, de mivel a vendégszeretet kötelezte, megígérte, hogy teljesíti a jövevény kívánságát. Az angol végignézte a mutatványokat és némi csalódottsággal mondta: — Nagyszerű ... de úgy vélem, hogy ilyesmit én már láttam. — A gróf befogatta az ötösfogatot és elhajtott az angollal Visegrád felé. A magas dunai töltésen a vágtató lovak közé dobta a gyeplőt, összefonta mellén a karját és mosolyogva kérdezte: — Ilyet is látott már uraságod? A hintó a következő pillanatban felborult, a kíváncsi angol néhány bordáját, Sándor a kulcscsontját törte. Az ötösfogatból hamarosan hatos lett, csakhogy ez azzal a bonyodalommal járt, hogy hatosfogat kizárólag az uralkodót illette meg. A figyelmeztetés miatt hiúságában sértett gróf a maga módján oldotta meg a dolgot. Nem engedett a hatból, de a hagyományostól eltérő módon fogta be őket; előre, egymás mellé négyet és mögéjük a másik kettőt. Miután pedig ilymódon kifogott a szertartásrenden, elégedetten nyargalászott fogatával, legázolással fenyegetve embert, állatot, mindent, ami útjába került. A zabolátlan kocsikázás amúgy sem volt veszélytelen a korabeli, nagyrészt szabályozatlan közforgalomban, de veszélyességét még inkább növelte, hogy a négy egymás mellé fogott ló egyik házfaltól a másikig elfoglalta az úttestet, például a budai Várnegyed szűk utcáin és úgyszólván lehetetlen volt kitérni a robogó fogat elől. Kártevései, gázolásai mindennaposak voltak, de a figyelmeztetésekkel, bírságok kirovásával semmire sem ment nála a budai magisztrátus, vagy a királyi helytartótanács. Ugyancsak se szeri, se száma a lóháton elkövetett nyaktörő mutatványainak. Prestel nevű állatfestő híres „Sándor-albumában” megörökítette, amint átugrat egy szekér felett a budai piacon, vagy a bajnai kastélykert kőfalán és a mellé épült, kívülről nem látszó üvegházon, amelyről az „Ördöglovas” megfeledkezett. Szerencséjére, menet közben sikerült az ugrást kiigazítania, és a balesetet elkerülhette. Nem így azonban, amikor Tatár nevű lova hátán átugratta a több méter széles bajnai árkot; ekkor töréseket és zúzódásokat szenvedett, de a Tatár sértetlenül megúszta. A nagyszerű állat végzete Budán teljesedett be, amikor a gróf szeszélye éppen azt diktálta, hogy lóháton álljon ki palotája erkélyére. a ló szájában füstölgő pipával. majd a szörnyülködő járókelők riogatására, leugratott a Szent György térre. A Tatár a lábát törte, a eróf állítólag a bordáit. A politikai élet mindig hidegen hagyta; értetlenül és közönyösen szemlélte a reformkori politikai küzdelmeket. Széchenyi 3 előbb kis híján párbajozott a bolondos aranyifjúval, később megbékélt vele, sőt sikerült felkeltenie érdeklődését a hazai lóversenysport, lótenyésztés, a Nemzeti Kaszinó és a Lánchíd építésének ügye iránt, de az Akadémia támogatásától már mereven elzárkózott. Az 1848 márciusi forradalom napjaiban apósa, Metternich kancellár iránti gyűlöletből, 1. Metternieh-Sándor Paulina, Sándor Móric lánya 2. A bajnai Sándor-kastély főhomlokzata 3. Metternich herceg, Sándor Móric apósa 4. Metternich Leontina, Sándor Móric felesége fenyegető tömeg vette körül bécsi palotáját. Sándor hidegvérrel kiment a tüntetők közé, felvett egy követ és saját kezűleg segített bedobálni a „Metternich lány” ablakait. A tömeg a vállán hordozta körül a városban és nem háborgatta a feleségét sem többé. A forradalomtól egyébként elzárkózott, közszereplést ezúttal sem vállalt és kivárta a konzervatív erők felülkerekedését. Gróf Andrássy Manóval és néhány más arisztokrata barátjá-4 val közreműködött a Hazai vadászatok és sport Magyarországon című könyv elkészítésében, de 1857-es kiadását már nem kísérhette figyelemmel, mert egy szokásos fergeteges kocsihajtás közben kizuhant a bakról, fejét egy ház falába ütötte és súlyos agyrázkódást szenvedett. A pontos kórisméről nincs tudomásunk, de leánya feljegyzéseiből tudjuk, hogy elméje elborult és csendes, derűs háborodottként tengette hátralévő éveit. A Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetben hunyt el, 1878. február 23-án. „Olyan bátor férfi, mint ő — írja Paulina — bizonyára több is akad, de nála bátrabb, nem hiszem, hogy előfordul. Apám a végtelenségig vakmerő volt és egy igazi jellem. Bátor, egyenes, igazságszerető, mint amilyen senki más. A legkisebb hazugság és nagyotmondás is felháborította. Jóllehet, vasszigort tartott, nagylelkű és jóságos volt minden alárendeltjéhez, akik éppen ezért szerették és tisztelték.” Kegyeletes, gyermeki szavak ezek, ám ha kissé elfogult is e tükör, híven adja vissza Sándor Móric karakterét. PUSZTASZERI LÁSZLÓ 70
