Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-04-18 / 8. szám
M A K® A~ bOGRüL VALÓ JEGYZÉSEK. . ^ . Ai ti: « OKTATÁS, Miképpen kcllcfsék a’ Dög-nyavalyákat mcf-ismcrni, *s el-távoztatni. a’ meg-lzök&tt Martukat orvololni; ’s mmcmil ítélettel lehetünk •’ HaíO»-ail*4nk at(4l«ti«tr^i(il a* D<Vl*!et«f»ígn*k M F L L Y F T WOLSTEIN AMADEUS JÁNOS azOrrofi, és feb-^yógyitoTudománynak Doctota, Fekete' Taálzari. s Kir.Ki Bar<>m-Ilpitál)l'an a* §«xo»-«lUiű» orvoaJUAjiak »oüaai fuitojs* * Du«ctora Nemet nyelven irt, «oft pe.üj Nemzetének, s a’ Kór-Jónak hakniért Magyar— njrehre fordított , és az Elöl-járok engcdel•ml ki-bottatott TOLNAY SÁNDOR Egy az Embereket, á Barmokat orvoilo-Tudo-Majtu TiJvCu latiul. a ■ — fL.tfern, Newt Kunit«* Join b-ituKtl( tyt#« 1. Anatómia-előadáson 2. ... és gyakorlaton 3. Az egyetem ambulanciáján 4. Állatorvosi tankönyv 1784-böl 5. Dr. László Cs. Béla (Eisenstadt) aranydiplomáját veszi át Dr. Kovács Ferenctöl, az egyetem rektorától FOTÓ: NOVOTTA FERENC ÉS BORI GYÖNGYI volt elég pénzük arra, hogy megfizessék az állatorvost. 1906-tól kaptak doktori címet az itt végzettek. — Hogyan alakult a szakma fejlődése, az egyetem sorsa 1945 után? „Tegnap”, vagyis a negyvenes évek végét követő években át kellett élnünk azt a korszakot, amelyikben „kitisztogatták” innen az „osztályidegen” professzorokat. A hallgatók közül pedig a kulák és „egyéb” származásúakat, akik közül sokuknak éppen állatorvos volt az apja... Egy időben doktori címet sem kaphattak az állatorvosok. Csak mintegy huszonöt esztendeje zökkent újra jó kerékvágásba egyetemünk és a magyar állatorvosok élete. Miután intézetünk 1962-ben önálló egyetemi rangot kapott, s ezzel együtt visszakapta a doktorrá avatás jogát is, elkezdődött egy nem gondok nélküli, de mégis egyenletes fejlődés korszaka. — Évente 450-500-an jelentkeznek, 90 új hallgatót vehetünk fel. Külföldről is jönnek hozzánk tanulni, évente 12-15 hallgatónk van az NSZK-ból, Svédországból, Norvégiából, Kanadából; általában Magyarországról kivándorolt szülők gyermekei. De tanulnak itt jugoszláviai és csehszlovákiai magyar diákok is. — Itthoni hallgatóink angol nyelvtudását is ösztönzendő, plusz ösztöndíjat kap az, aki angol nyelvű szakmai előadásokat hallgat és angolul vizsgázik. A növekvő nyugati érdeklődés miatt — nem magyar származású fiúk-lányok is egyre többen jelentkeznek hozzánk — a kilencvenes években olyan évfolyamot is indítunk, ahol minden tárgyat kizárólag angol nyelven tanulnak majd. — Ennek a nagy külföldi érdeklődésnek nem az olcsóság az oka? Esetleg az, hogy itt könnyebb megszerezni az állatorvosi diplomát? — Anyagiak tekintetében valóban könynyebb nálunk diplomát szerezni, mint a nyugati országokban. De arról szó sincs, hogy kevesebbet kellene tanulniuk a hallgatóknak. — Van nemzetközi rangja a magyar állatorvosi diplomának? — Igen. Érvényességét tekintve is. Habár több országban még speciális különvizsgát kell tenni az itt végzetteknek, de ez természetes is, a másféle helyi állatgyógyászati körülmények miatt. A jubileumi tanév ünnepségei alkalmából több mint háromszáz régen végzett hallgató, nyugdíjas állatorvos is összesereglett a régi alma mater falai közt. Olyanok is, akik negyven, ötven, hatvan évvel ezelőtt doktoráltak itt. Aki látta őket: az egymástól régen elszakadtakat újra találkozni, elcsodálkozhatott azon, hogy az emberi lélek milyen villámgyorsan meg tud fiatalodni! Csupán az ifjúkori ismerősökkel, barátokkal kell újra találkozni, s már úgy viselkedik, mintha újra ugyanaz a Nap sütne fönt az égen, amelyik akkor sütött. Mintha csak két szakelőadás közt óraközi szünetre jöttek volna ki a folyosóra és az udvarra: — Kinek lesz most órája? A Manningernek! ? Ó, a Manninger prof ... Micsoda lelkesedéssel oktatta a fertőző állatbetegségek tantárgyat ... ! — De a Zimmermann is a saját tárgyát, az anatómiát tekintette a legszebb szaknak, emlékeztek ? — Mócsi pedig azt hajtogatta (és itt még az ötven évvel ezelőtti hangot is utánozták): „Kollégák! A belgyógyászat az alap, értik?” Marék professzor a kopogtatást tanította (az állat testüregeinek vizsgálatához) úgy, hogy akkor kikarikírozták a hallgatók, de később munkájukban csak áldani tudták érte. Azt mondta: — Zenei fülhallás kérem, az a lényég ... ! KISPISTA ISTVÁN 21
