Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-03-23 / 6. szám

I

— Az az őz elveszett — mutatott a még sokáig látható nyomokra. — A farkasnak szélesebb a talpa...

E rajzokat nézegetve, ide kívánkozik Farkas Árpád egyik versének néhány sora: „Itt Erdélyben a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak, / recscsenve nőnek meg a pofacsontok, / s a vízmosásos szemekben az árnyak / nézik, nézi évezredes hosszan, / hogy a türelem

partjain milyen erdő ég el..........fiúk, fiúk,

viháncoló csikók a vad szelekben, / ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk, / s e rögös földre mégis visszatérnénk, csak lábujjhegyen, halkan: apáink hűlő, drága arcán járunk.”

VÁRI ATTIIíA

1. Kós Károly (1883-1977)

2. Hunyady Sándor (1890-1942)

3. Karácsony Benő (1888-1944)

4. Tamási Áron (1897-1966)

5. Osida Jenő (1907-1938)

6. Nyíró József (1889-1953)

7. Jékely Zoltán (1913-1982)

8. Molter Károly (1890-1981)

ERDÉLYI

HELIKON

Az „erdélyi gondolat”: a transsylvanizmus eszméje, az 1920-as évek közepétől az erdélyi magyarság körében „valósággal nemzetiségi ideológiát jelentett, amely nagymértékben járult ahhoz, hogy a romániai magyar tömegek megváltozott történelmi helyzetük és soron lévő történelmi feladataik tudatára ébredjenek” — állapította meg Pomogáts Béla a témával foglalkozó kötetében.

Az új gondolatot először Kós Károly fogalmazta meg a „Kiáltó szó” című röpiratában. „A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürger, Transsylvania, vagy bármi néven nevezte, vagy nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert azt akartuk hinni, hogy nincs és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van, és akárhogyan is akarja akármilyen akarat, lesz örökkön örökké.”

Az erdélyi irodalom három — egymást feltételező és kiegészítő — irodalmi fórumhoz kapcsolódott. Ezek: az Erdélyi Szépmíves Céh, a Helikon íróközösség, és a két intézmény által kiadott Erdélyi Helikon című folyóirat.

Az 1924 márciusában alakult Erdélyi Szépmíves Céh húszéves mérlege szerint 66 regény, 22 verseskötet, 19 novelláskötet, antológia, útikép, 16 tanulmány-, visszaemlékezés-kötet, 6 színmű, egy népmesegyűjtemény és egy szótár közreadásával adott nyilvánosságot az erdélyi irodalomnak.

A Helikon íróközösség 1926 júniusában báró Kemény János marosvécsi kastélyában alakult meg, tagjai többek között Áprily Lajos, Kós Károly, Molter Károly, Nyírő József, Tamási Áron, Bánffy Miklós gróf (aki szervező, alkotó és mecénás volt egyszemélyben).

Az Erdélyi Helikon 1928 májusában jelent meg először. A lap nemcsak irodalmi alkotásokat tartalmazott, hanem bemutatta az erdélyi festők és szobrászművészek alkotásait, köztük Bortnyik Sándorét, Budai Györgyét, Zsögödi Nagy Imréét, G. Szabó Béláét, Szervatiusz Jenőét.

Zsögödi Nagy Imrének az Erdélyi Helikon folyóirat íróiról készített, több mint négy évtizede elveszettnek hitt rajzai 1985-ben felbukkantak és 35 tusrajzot, a majdnem teljes sorozatot megvásárolta, majd kiállításon mutatta be a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum.

21