Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-03-23 / 6. szám
* I készség magyarországi helyzetét nemzetközi összehasonlításba helyezve mi a véleménye ? — Szerintem értelmetlen így vizsgálódni. Mindent a saját közegében érdemes elemezni. A hibák és a pozitívumok így is érzékelhetők, tehát a megoldás ugyancsak kézenfekvő. Döntő mértékben az embereken múlik minden. Azon, hogy mi van az emberek fejében, és milyen a munkához való viszonyuk. Ha ez nem jó, akkor nehezen mennek a dolgok. — Most, hogy beszélgetünk, állandóan a négyzetet hajtogatja. Mindig játszik? — Semmivel nem játszom, mert mindent komolyan veszek. Persze azt is leírhatja, hogy mindig játszom, mert mindent élvezettel csinálok. Tulajdonképpen minden dologban lehet érdekeset találni. ■ — Mi a hobbija? — Ez. — Az Iparművészeti Főiskolán a Mesterképző Intézet igazgatója volt. Vagy még mindig az? — Nem. Lejárt a megbízatásom. Az oktatástól azonban nem akarok elszakadni. A legtöbbet az új generációk jelentik a számomra. Tőlük lehet a legtöbbet tanulni. — ön sokat utazik. Olykor arra a sikeres zeneszerzőre emlékeztet, aki maga énekli az általa írt szerepeket is. Merre járt az elmúlt három hónapban? — Hosszú a lista. Nagyjából az egész világot bejártam. Észak- Amerikát, az Egyesült Államokat és Kanadát, megfordultam Ausztráliában, Űj-Zélandon, Nyugat- Európában pedig Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, az NSZK-ban, Dániában, azután Japán következett... — Impozáns sorozat. De mire jó? — Nézze, én elsőrendűen abban hiszek, amit az ember létrehoz. Ez a döntő. De nem szabad megfeledkezni a piacról sem. Nem elég önmagában az üzenet, az üzenetnek célba is kell érnie. A személyes találkozás az egyik legjobb, leghatékonyabb módszer. A jelenlét olyan többletet jelent, ami nehezen pótolható mással. — Mi jobb: gondolkodni vagy eladni? — Mindenben van jó és mindent jó jól csinálni. A sok utazás azonban kétségtelenül fárasztó dolog, fizikailag és szellemileg egyaránt. — ön nyugodtan ülhetne a babérjain. Világhírű ember. A kocka bevonult a New York-i Modern Művészetek Múzeumába, a jogdíjakból pedig mindig befolyik anynyi, hogy kenyérre, meg még vajra is, elég legyen. Mégis az élete szüntelen nyüzsgés. Üjabb dolgokon töri a fejét, alapítványokat tesz, stúdiót hoz létre, utazik ... Miért mosolyog a nyüzsgésen? — Mert a nyüzsgés szerintem céltalan mozgást jelent. Igaz, azt is mondják, hogy a bolyban nyüzsögnek a hangyák — pedig ott rendkívül céltudatos mozgások vannak. Csak mi esetleg nem látjuk meg, nem értjük. Üljek a babérokon? Nézze, ez unalmas volna, tehát fárasztó. Engem az unalom rettentően fáraszt. A munka is csak akkor fárasztó, ha valaki unalmasnak érzi. Ha valami érdekeset, izgalmasat csinálok, akkor egyszerűen nem tudom abbahagyni. — Mivel foglalkozik a stúdiója? — Találmányok kifejlesztésével. Tudom, ez tág fogalom, de tényleg ezzel. A gondolat megszületésének a pillanatától kezdve, a termék értékesítéséig mindent jelent. — Bármilyen szabadalom esetében? — Igen. — Bárki bekopoghat önökhöz? — Igen, sokan teszik is. Segítünk a jogi munkánál, a mérnöki tevékenységnél, a formatervezésnél, a marketingnél, sőt talán a gyártásnál is. — Önök mit gyártanak? — A négyzetet. A Magyarországon és a szocialista országokban eladott Magic a stúdióból kerül ki, a nyugati országok számára viszont a Matchbox cég szervezi a gyártást és az értékesítést, mi licencdíjat kapunk. De gyártunk még sématáblarendszert is. ■ - ? — Elektromos diszpécserközpontok irányító tábláit. — Mekkora az ön által tett ösztöndíj alapítvány és mire fordítják a pénzt? — Az alapítvány összege hárommillió forint értékű valuta volt, amikor létrehoztam. Célja fiatal iparművészek támogatása, utaztatása. Sajnosaz alapítvány még csak potenciális tőke. Létrehoztam, de még nem keltettem életre. Egyszerűen nem volt időm rá. Talán 1987-ben ez is sikerül. — Hogyan működik majd? — Évente körülbelül tízezer dollárt lehet elkölteni, ebből utazhat akár tíz ember, fejenként ezer dollárral, de kaphatnak éppenséggel ötvenen kétszáz-kétszáz dollárt. Nem mindegy, hogy valaki Japánba megy-e, vagy az NSZK- ba. Én azt szeretném, ha az iparművészek a kinttartózkodás alatt dolgozhatnának is, hiszen így lehet a legtöbbet tanulni. Ehhez viszont az szükséges, hogy legyenek fogadóhelyek, mégpedig olyanok, amelyek fizetnek is a munkáért. — A Rubik név biztosan sokat segít — Valószínűleg sikerül ilyen kapcsolatokat teremtenem. — Van egy harmadik Rubik-szülött is, az innovációs alapítvány... — Ez egy kísérlet. Kísérlet, ami azért működik. Hétmillió forintot tettem le, hogy a kamataiból új találmányok bevezetését támogassák. Nagyon sokan kerestek meg, és elég sok embernek tudtunk is segíteni. A dolog nem könnyű. Hétmillió forint kamata túl kevés ahhoz, hogy lényeges változás jöjjön létre. Egyébként ez rendhagyó alapítvány, külföldön sem találtam hasonlót. — Látom, már nemcsak játszik, az óráját is nézi. Három rövid kérdést azért engedjen meg. Az első kettő: minek örül és mi bosszantja? — Öröm az, ha egy problémát megoldok. ■ — Keresi a problémát? — Probléma van elég. A problémát nem lehet, és nem kell keresni. Meglátni kell. A megoldást kell keresni. ■ — És mi bosszantja? — A butaság. — Egy nyilatkozatában azt mondta, hogy a feltaláló magányos lélek, másképp járnak a kerekei. Rubik Ernő magányos? — Erre a negyedik rövid kérdésre azt mondanám, hogy a feltaláló másként lát meg dolgokat. Talán éppen e másság miatt magányosabb. Ez egy rendhagyó magány. Létezik természetesen az őrült feltaláló, aki elzárkózik mindenkitől, kirekeszt mindent. Ehhez persze nem is kell feltétlenül feltalálónak lenni ... Nem lehet magányos ember az, akinek társai vannak, akinek barátai vannak, akit szeretnek, és aki tud szeretni Ilyen értelemben én nem vagyok magányos. halAsz qyöRGY 11
