Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-03-23 / 6. szám

-judom, a cím Isaac Asimov méltán vi- I lághírűvé vált tudományos-fantasztikus regény-folyamának első részét juttatja az olvasó eszébe, pedig a következőkben egy másik Alapítványról, a Fondation Cziffra-ról lesz szó. Az előbbi a képzelet szülötte, a másik valóságos; az egyiket a Galaxis spiráljának a legvégére tette Asimov fantáziája, a másikat Párizstól 36 kilométerre, egy kisvárosban, Senlis-ban teremtette szinte a semmiből Cziffra György és felesége, Soleilka asszony.

De azért van valami hasonlóság a két Alapítvány között. Asimové — tehát a képzeletbeli — tudósoknak adott új hazát, hogy a „Galaktikus Birodalom” harcaitól távol nyugodtan dolgozhassanak. A Cziffra Alapítvány — tehát a valóságos — nem tudósoknak, hanem ifjú művészeknek iád otthont, pontosabban bemutatkozási és szereplési lehetőséget, megszabadítva a legtehetségesebbeket attól a közelharctól, amit az első nyilvános fellépésért kellene vagy kellett volna vívniok. Aztán akad itt még egy hasonlóság: ami Asimov tudósainak a Terminus bolygó volt, az a Fondation Cziffra ifjú, egyelőre még névtelen művészeinek az Auditorium Franz Liszt. Koncertterem, amelyben egy-egy alkalommal nyolcszáz főnyi hallgatóság előtt mutatkozhatnak be a pályájuk kezdetén álló zeneművészek. És kiállítási csarnok is, ahol ezrek és ezrek ismerhetik meg az ugyancsak kezdő képző- és iparművészek alkotásait.

Az épület története több, mint érdekes. Igaza van Soleilka asszonynak, amikor ezt mondja:

— Az emberek nemcsak azért jönnek ide, hogy meghallgassák a fiatalokat, hanem egyúttal a francia történelmet is meg akarják ismerni.

Mert itt, belépve az Auditóriumba (illetve néhány lépcsőn át leereszkedve padozata alá), megláthatjuk-megtapinthatjuk a francia föld legjelentősebb korszakainak, korszakváltásai nak emlékeit.

A bejárattól legtávolabb eső részen ott a 27 őrtorony egyikének maradványa, ezekkel vették körül a rómaiak Augustomagnust valamikor a III. században. Aztán, valamivel kijjebb, egy X. századból való kápolna félbevágott oszlopai és freskói állnak. A kutatások kiderítették: Adelaide királynő építtette, s e helyen kiáltották ki Hughues Capet-t királlyá 987. július 1-jén, megfosztva a tróntól a Karoling-dinasztiát, hogy a Capetingek uralma alatt elkezdődhessék az önálló Franciaország története. (Amelynek annyiban valami köze van a magyar történelemhez is, hogy két nappal később, július 3-án ugyanaz a Gerbert d’Auriac koronázta királlyá Capet-t, aki II. Szilveszter néven, akkor már pápaként, Szent Istvánnak elküldte a királyi koronát.) Az új dinasztia tekintélyének megerősítésére hozatta ide, a Királyi Kápolnába, Adelaide királynő az 561-ben elhunyt Saint-Frambourg, a Capetingek védszentjének hamvait (mindketten auvergne-i származásúak voltak), amelyek talán még mindig ott rejlenek egy kegyelet-megóvta megbontatlan szarkofágban. Erre utal legalábbis az, hogy a terméskövekből emelt szarkofág tetején találták meg a hittérítő szent XIV. századból való szobrát.

A félbevágott oszlopok és freskók újabb sorsfordulóra utalnak: a feudális széttagoltság megszüntetésének kezdetére, azaz VII. Lajos királyra, aki a régi kápolna fölé 1177- ben újabbat, pompásabbat, hatalmasabbat emelt.