Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-03-07 / 5. szám

Dombay Lelly festészetével Leányfa­lun találkoztam először: a hegyoldal­ban, hatalmas fák közt rejtőző villá­ban, ahol néhány esztendő óta máso­dik otthona van. Vagy talán nem is a második, hanem az első? Hiszen az év na­gyobbik részét, tavasztól késő őszig, itt tölti Magyarországon. Dél-franciaországi másik otthonában csupán a tél hónapjai alatt tar­tózkodik. Az Azúrparton. Nizzában inkább tavaszféle van olyankor is. Lellynek és férjének, Dornis Istvánnak leányfalui otthonát abból az alkalomból ke­restem fel, hogy műveinek budapesti kiállí­tására készült. A kanadai nagykövetség klubjában készültek bemutatni a kanadai— magyar festőművésznő alkotásait. — Hogyan lett Dombay Lellyből, akinek Kristóf téri nőiruha-szalonját, elegáns, finom­vonalú toalettjeit kedvelték a pesti nők, fes­tőművész Torontóban? Jóízűen nevet, mint akinek tréfás találós­kérdést tettek fel. — Voltam én már tanítónő, szalontulajdo­­nos, párizsi és torontói szalonok divatterve­zője. háziasszony és családanya — mondja —, de eközben mindig a festészet vonzott valójá­ban. Torontóban kezdtem elsajátítani a festé­szetet. egy szabadiskola tanfolyamán, aztán — mikor Kanadából visszakerültünk Európá­ba — Párizsban és Firenzében tanultam, ot­tani mestereknél. A nagy fordulat akkor kö­vetkezett be, amikor férjem — aki egy bizto­sítóintézet londoni házának vezetője, „trea­­surerje” volt, végül is elhatározta, hogy nyug­díjba megy. Ettől kezdve szabadon mozog­hattunk, s én megvalósíthattam régi terve­met : beiratkoztam a budapesti Képzőművé­szeti Főiskolára. Hatvankét esztendősként alighanem én voltam a főiskola legidősebbik tanítványa. Blaski János volt a mesterem festészetből, sokat köszönhetek neki is, Z. Gács Györgynek is. Balerina a családban Eközben a Dombay—Dornis házaspár éle­tében másfajta, fontos intermezzo is történt: leányuk, Judit, aki gyerekkora óta elhivatott­ságot érzett a táncművészet iránt. Párizsba ment. hogy Anna Pavlova egykori partneré­nél. Volininnél tanuljon. Dombay Lelly saját festői ambícióit félretéve, vele tartott, s mind­addig Judit mellett maradt, amíg tanulmá­nyait sikeresen befejezte. Nem tartott sokáig; alig két esztendő múlva Dornis Judit már prímabalerina volt. Kreefeldben. Hannover­ben, Nyugnt-Berlinben láncolt, nagy' sikerrel. — Amikor a „Lulu" címszerepét táncolta a nyugat-berlini operaházban, a világ legfiata­labb prímabalerinája volt — mondja Lelly, a büszke édesanya. Persze ettől fogva mar nemigen volt szük­ség az anyai gondoskodásra, annál kevésbé, mert Judit férjhez ment egy francia bank­emberhez. majd a művészpályát befejezve, maga is családanya iett. Franciaországban la­kik. Az idő igencsak elszaladt, már egy mér­nök fia van. Bennem mindig tiszteletet és csodálatot éb­reszt. mikor valaki, sok munka és megpróbál­tatás után, meglett korában új irányt akar és tud adni életének. Lenyűgöznek az olyan mű­vészpályák, mint Gauguiné, vagy Csontvárvé, FF QTOPÁIYA aorontótol 1 1 V/I rVLiri DUNAKANYARIG

Next

/
Thumbnails
Contents