Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-03-07 / 5. szám
A SUMENI KOSSUTH MÚZEUM „Alattunk terül el Sumla cseréptetejű tarka házaival, melyek közül itt-ott hófehér, karcsú török tornyok emelkednek ki fényes kúpfedelű templomaikkal” — jegyzi naplójába 1849. november 21-én Veress Sándor honvéd. Ekkor érkezik meg viszontagságos utazás után a szabadságharc hős honvédéinek menekülő karavánja a török katonavároskába, Sumlára — a mai Bulgária északkeleti részén fekvő Sumenbe. A cseréptetős, faragott tornácú, hangulatos ház — Ali Rifat bej hajdani portája —, melyben Kossuth Lajos a téli hónapokat töltötte, ma Kossuth Múzeum. Szobáját — a helyi szokásoktól eltérően — Bukarestből hozatott bútorokkal rendezte be és az itt addig ismeretlen vaskályhával fűttette. Sumlai levelei aktív diplomáciai kapcsolatokról vallanak. (1850. februárjában Törökország belsejébe, Kütahiába utazik tovább Kossuth és szűkebb kísérete, majd onnan az Egyesült Államokba.) Az egyik tárlóban használati tárgyak: a kormányzó bőrtárcája és török pipája. Itt őrzik a sumlai magyar emigráció névjegyzékét is, amely félezer nevet tartalmaz. A magyarok gyorsan alkalmazkodtak a helyi körülményekhez: vendéglőt és mészárszéket, fürdőt és sörgyárat alapítottak, sőt egy Sáfrány Mihály nevű szabólegény, műkedvelő muzsikus az első bolgár zenekart is létrehozta 1850 elején. „Búbánatunkban muzsikálgattunk — írja, — ez csak okosabb volt, mint kétségbeesni vagy párbajokat vívni . ..” Amit Orbán Balázs — „a legnagyobb székely” — ír a törökország-' magyar emigrációról egyik elfelejtett emlékezésében, az a sumlaiakra is igaz: „Menekülteink egyáltalában nem kényeskedtek, hanem beletalálták magukat helyzetükbe, s bármi nehéz, fáradságos munkára vállalkoztak ... Kitelt a szegény magyar menekültből minden, még gyógyszerész és fényképész is. És mindenik saját szakmájának igyekezett becsülettel megfelelni, mindenki munkálkodott, dolgozott szorgalmatosán, zúgolódás nélkül, büszke önérzettel és azon öntudattal, hogy azt hazájáért, nemzete becsületéért műveli. Oly példás, oly becsületes volt mindenkinek magatartása, hogy a több százra menő ember közül soha egy ellen sem merült fel panasz, mert mindenki át volt hatva azon érzettől, hogy a magyar névnek a külföld előtt becsületei kell szerezni . ..” BALÁZS ÁDÁM 1. Kossuth szobájának ablaka... 2. Faragott erkély, cseréptetők: kilátás a kormányzó ablakából 3. Kossuth-szobor Sumen főterén 4. Régi török ház — három hónapig Kossuth Lajos otthona A SZERZŐ FELVÉTELEI GYALOGLAT ERDÉLYBEN Az Európa Könyvkiadó „pro memoria" sorozatában két új kötet jelent meg Erdélyről. Szentiványi Mihály, „Gyaloglat Erdélyben” című munkája már Orbán Balázs főművében is dicsérő szavakat kapott, Horváth János szerint pedig szerzője „Erdély Petőfije volt." Az 1813- ban régi székely családban született Szentiványi a kolozsvári fiatalság egyik vezéralakja volt. Az 1834-es országgyűlésen az erdélyi ifjúság lelkes szervezője, de reformeszméivel ellenzékbe szorul. Midőn lehetetlenné teszik számára a tanári pályát, táblabíró. aljegyző, s a Remény című almanach szerkesztője lesz. „Szabadelmű” gondolatainak egyenes következménye, hogy szabadságra és tapasztalatra vágyakozik. így 1837- ben elindul „az ország egyik szélétől a másikig sétálni”. Fáradhatatlanul följegyez mindent, amivel találkozik. öt hónap alatt százhuszonhat mérföldet jár be, s e gyaloglás alatt a 19. századi Erdély politikai, Marosvásárhelyi főtér az 1870-es években társadalmi, műveltségi viszonyait figyelte meg. Munkája igen sok érdekességet és értéket tartalmaz. A népélet leírása például nemcsak szakavatott és elmélyült, de ugyanakkor élményszerű is. Az olvasó szinte együtt gyalogol az íróval s így eljut a pompás várakba, elmaradott falvakba, tanúja lehet húshagyói táncnak és bürokratikus tanügynek. Megismerheti a háromszéki népviseletet és az egyházi életet, a gazdálkodás fortélyait és a népi építészetet egyaránt. Etnográfia, politika, geográfia és művészettörténet élvezetes ötvözete e mű. A sokáig elveszettnek hitt munkát az olvasó most huszonegy csodálatos metszettel illusztrálva kapja kézhez. Györffy István, fiatal kora óta szenvedélyes utazó és gyűjtő volt 1910—11-ben több ízben is Biharban járt, hogy ezt a vidéket megismerje, és fölkutassa a Fekete-Körös völgyében etnikailag elzártan élő magyarságot. Az ott töltött negyvenöt nap alatt jelentős népnyelvi, településföldrajzi, levéltári és történeti anyagot állított össze, valamint útjáról csaknem négyszáz tárgyat, huszonhat térképet és százötven lemezes fényképfelvételt hozott. Elemezte e népcsoport gazdasági és társadalmi kapcsolatát, az alföldi magyarsággal és a románokkal, viseleti és anyagi kultúráját. „A Fekete-Körös völgyi magyarság” című kötet közreadásával bizonnyal nem pusztán a magyar néprajz és településtörténet gazdagodik, hanem általános magyarságismeretünk is. A. GERGELY ANDRÁS 18
