Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-03-07 / 5. szám

Ha az egylet neve maradt is a régi, szerepe, jellege 140 esztendő alatt, különösen pedig az utolsó évtizedekben alaposan megváltozott.

A betegellátás és segélyezés feladatát például itt is átvette az állaim. A Magyar Ház mellett az orvosi rendelő egykor az egyleté volt. Ma azonban már csupán a neve — Kossuth Lajos — emlékeztet magyar alapítóira és eredetére.

Ezzel szemben továbbra is szép hivatás: ápolni és terjeszteni a magyar kultúrát, a magyar nyelvet, elsősorban az itt élő magyarság körében, de e szűk körön túl is.

Ám ez a tevékenység is úgy maradt fenn. hogy közben tartalma folyton változott, módosult, s ez napjainkban sincs másképp.

Jelenleg mintegy 120 tagot számlál a 140 esztendős egylet, de a tagság egyötöde-egyhatoda már született francia. A hagyományos szilveszteri vacsorákon és bálokon általában 120—150 a vendég, az idősek tiszteletére rendezett évenkénti ebédeken talán még ennél

is több, az 1986-os Mikulás-ünnepélyen pedig

— Lefkovics Irén alelnök szerint — a gyerekeken kívül „olyan százhuszan lehettek”.

— Legalább százötvenen! — javítja Szentpéteri Gabriella, „civilben” zongoraművésznő, az egyletben pedig vezetőségi tag — Onnan tudom, hogy én mosogattam a poharakat!

Dolgozni az egylet céljaiért szinte összeszámlálhatatlanul sokféle munkát jelent. Koncertet adni és mosogatni — amint ezt Szentpéteri Gabriella teszi. Bevásárolni, főzni és felszolgálni — amint ezt Lefkovics Irén csinálja. Székeket cipelni, meghívókat körmölni, (egyszerre háromszázötvenet!), felnyalni rájuk a bélyeget — amint ezt Gecse Viktor szobrászművész szokta. Kísérgeitni a vendégeket, hetenként háromszor ügyeletet tartani, új tagokat szervezni — amint ezt London Pál műveli.

És e legaktívabb tagok többsége nem éppen ifjonc már. London Pál 66, Zádor György 70, Gecse Viktor 82, Lengyel János 83, Herczog Bélia — a népi zenekar „prímása”.

— 84 esztendős. Igaz, mindegyikük nyugodtan letagadhatna tíz-tizenöt évet a korából, de azért igaza volt Zádor Györgynek, amikor kiadta a jelszót:

— Meg kell fiatalítani a vezetőséget!

Tény viszont, hogy az utolsó néhány esztendőben csökkent a taglétszám.

— Egyre több meghívó jön vissza azzal, hogy a címzett meghalt — panaszolja Zádor György. — Hiába, fogyatkozunk, mi, első generációs magyarok.

És fáradnak. Az elnök például, miközben önmagára vonatkoztatva idézi Petőfit „Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberül szolgáltál...”, bevallja: nagyon fél, a nagy szilveszteri vacsorák és az idősek ebédje előtt hetekig alig alszik valamit, mert bizonytalan, hogy akik segítségül ígérkeztek, valóban itt lesznek-e. Azt már csak mellesleg említi, hogy a szilveszteri vacsorák miatt vagy harminc éve nem karácsonyozhatott, szilveszterezhetett „odahaza”, azaz Magyarországon.

De valóban ennyire fontosak ezek az úgynevezett nagy rendezvények?

Azt hiszem, igen. Kell ez az évi egy-két alkalom, amikor a kinn élő magyarok — és esétleg nem magyar hozzátartozóik! —

összejönnek, beszélgetnek, jól érzik magukat. Ez elsősorban az idősebbek, az „első generációsok” igénye. Kell ez a néhány alkalom azért is, mert bevételük alapozza meg az egész évi működést. (Kérdés, persze, hogy igazuk van-e azoknak, akik állítják: ha a koktélokon, büfékben felszolgált ételeket, italokat is megfizettetnék, akkor elmaradna a közönség.)

Abban viszont Szentpéteri Gabriellának volt s van igaza, hogy nemcsak ezek a nagy rendezvények fontosak.

A legutóbbi Mikulás-ünnepségen London Pál, az egylet főtitkára megkérdezte a Télapóra várakozó gyerekektől:

— Ki tud közületek magyarul?

És az eredmény:

— A harmincnyolc közül csak egyetlen egy kislány tartotta föl a kezét!

És nemcsak az apróknál van ez így. A Nagypál Ilona vezette Csárdás Táncegyüttes tizenkét tagja közül mindössze öt a magyar,

1. Táncpróbát tartanok a lányok

2. A Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet indulójának 1878-ban kinyomtatott cimlapja

3. Zádor György, a P. K. S. M. E. elnöke, akin nem fog az idő

4. Lefkovics Irén alelnök, a szilveszteri vacsorák „vezérkari főnöke1'

5. London Pál, az egylet főtitkára: „Valahol itt volt az 1987-es program!"

6. Szentpéteri Gabriella vezetőségi tag: „Most virul az egyesület!”

7. Gecse Viktor vezetőségi tag a feladatait számlálja

8. A népi zenekar vezetője: Herczog Béla, aki egyben az egylet doyenje is

9. A magyar egylet legújabb tagja: a francia Mr. Jean Mougin

10. Jó hangulatban fejeződött be a 140. évfordulóra rendezett ünnepség

11. Ha a bajusz leesne, kiderülne, hogy a december 7-i Mikulás-ünnepély Télapója: Gecse Viktor

A SZERZŐ FELVÉTELEI

illetve a magyarul anyanyelvi szinten vagy legalábbis jól beszélő fiatal. Herczog Béla bácsi zenekarában is tanul már egy francia lány, Jaqueline, s húzza szépen a Fergetegest vagy a Háromugróst.

Hogy miért állnak be franciák a tánccsoportba vagy a zenekarba? Vagy azért mert felmenőik között akad magyar, vagy egyszerűen azért, amiért Jean Mougin úr, aki éppen ottlétem idején lépett be az egylet tagjainak sorába.

Ő már gyermekkorában megismerte és megszerette a magyar népzenét, 35 esztendeje gyűjti hazánk bélyegeit is, később szerelmese lett Bartók muzsikájának. Legvégül aztán bevallotta: egy nagy kereskedelmi cég reklámosztályának igazgatójaként került kapcsolatiba a már említett magyar származású importőrrel, Juhász Emillel, aki javasolta néki: egyszer látogasson el az egyletbe, érdemes. És most, hogy nyugdíjas lett, megpróbálta.

Ezzel elbúcsúzott. De nem telt el tíz perc, visszatért.

— Még valamit el kell mondanom — kezdte. — Igaz, eljöttem, mert Juhász úr rábeszélt. De a beiratkozás, az valami más. Azért akarok tag lenni, mert itt olyan szeretettel fogadtak, ahogyan eddig sehol sem.

Aztán az elnök egy francia nyelvű levelet rak elém. Kelt 1986. december 15-én, s egy magyar származású hölgy, Catherine Preiser felajánlja benne: modernbalett-együttesével szívesen próbálna és lépne föl rendszeresen a Magyar Házban, az egylet tagsága előtt.

Azt hiszem, Szentpéteri Gabrielláé — és a megfiatalított vezetőség többi tagjáé — az érdem, hogy fölfedezte: az egylet is, a Magyar Ház is tele van kihasználatlan lehetőségekkel. Az évi három-négy nagy rendezvényen kívül akár hetenként sor kerülhetne itt koncertre, színházi vagy előadói estre. Ha dy gyorsan növekszik a francia tagok száma, ki kellene bővíteni a Mme Deciquer — vagy mit hivataloskodom?! az Erzsiké — vezette kezdő és haladó nyelvtanfolyamot.

Gyors leltár: 1986. október 19-én hangversenyt rendezett az egylet, három francia énekes és Szentpéteri Gabriella közreműködésével. November 15-e és 19-e között könyv- és hanglemezvásár volt a Magyar Házban, a megnyitó napján koncerttel, amelyen Szentpéteri Gabriellán kívül szerepelt még a francia Corelli-trió és az ugyancsak francia Coeur d’hommes 17 tagú férfikar is. A következő napon folklórműsor várta a látogatókat, az egylet népi zenekarának és táncegyüttesének fölléptével. November 30- án, az egylet születésének 140. évfordulóján öt magyar művész adott hangversenyt zsúfolt ház előtt, s az ünnepségen jelen volt dr. Palotás Rezső nagykövet és dr. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára is. December 14-én Dimitri Pétricenko zongorázott Liszt-, Chopin és Prokofjev műveket ...

Unalmas a fölsorolás? Talán nem, ha meggondoljuk: olyan műsorokat igyekeznek itt összeállítani, amelyek vonzzák a fiatalokat, de nem riasztják el az idősebbeket; amelyek megdobogtatják a magyarok szívét, de nem idegenek a franciáktól sem.

Mert eszembe jut, amit Stein Anna festőművész mondott, amikor London Pál megkérdezte tőle:

— Miért nem jár be az egyletbe, miért nem állítja ki képeit a Magyar Házban is?

— Négy-öt éve voltam ott — felelte a művésznő —, de nem találtam semmi nekem valót.

Bizonyos vagyok benne, ha mostanában 'ítogatna el a 140 esztendős, de megifjodásra még mindig képes egyletbe, mondjuk a délutáni hangversenyekre, találna már bőven programot.

GARAMI LÁSZLÓ

13