Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-21 / 4. szám
Március 15-én lesz nyolcvan esztendős. Kispesten született; motorszerelést tanult, majd kazánkovácsként dolgozott. 1935-ben lett a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, tanára Szőnyi István volt. A negyvenes évek közepétől rendszeresen részt vett fametszet-kiállításokon; Miskolctól Stockholmig, Londontól Luganoig. 1952-ben készítette el nagy hírű Toldi- és Budai Nagy Antal-sorozatát, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. Október 20-án önálló kiállítása nyílt Géniben. A hazai hírek hatására úgy döntött, hogy Svájcban marad. A következő évben New Yorkba költözött, azóta ott él. Dómján József pávája a mítosz és a valóság keveréke. Feje kicsi, koronája szőlőfürt, leveles ág. Csőrében virágos indát tart. A „Fölszállott a páva...” dallamával és szövegével Kodály és Bartók szinte az egész magyar nyelvterületen találkozott: — Ügy érzem és „hallom” is, hogy Dómján művészetének hiteles, „dalos” kifejezése az ismert népdal — mondotta a sárospataki Dómján Emlékház megnyitásán Béres Ferenc népdalénekes. — A páva motívumot nevezhetjük a boldogság madarának, a szabadság madarának. Ősi kép ez, népünk lelkének csodálatos kifejezője ... Faliszőnyegek, festmények, metszetek között ülünk a művésszel, körülöttünk családi bútorok. Külön terem őrzi a kínai tanulmányút képeit, egy tárlóban az oklevél, amely tanúsítja, hogy Dómján József Sárospatak díszpolgára. Az Emlékház pincéjében festett fametszetek: egy magyar mitológia fantasztikus világa. Szervátiusz Jenő kolozsvári műtermében láttam hasonlót. — Tudja-e, mi van a pince alatt? — kérdi. — Betemetett alagút! Állítólag a pataki várat kötötte össze a munkácsival. Ha Patakot körülzárta a török, ezen a titkos alagúton szökött ki a követ a várból, is indult segítségért Munkácsra ... A budapesti Gondolat Kiadónál „Faragott képek” címmel látott napvilágot az a mememoárkötet amelyben Dómján József kalandos, színes életére emlékezik. A művész felesége, Evelyn vetette papírra férje „önéletmondását” a Magyar Hírek „írja meg” pályázatára. Ebből az elsődíjas munkából készült a képekkel gazdagon illusztrált kötet, amelyet Sós Péter János rendezett sajtó alá, s írt hozzá értő előszót. A művész nyolc unokájának ajánlja a könyvet „abban a reményben, hogy egyszer az egyik unoka el is tudja majd olvasni magyarul.. 1955 tavaszán az Ernst Múzeumban Tamási Áron nyitotta meg Dómján József gyűjteményes tárlatát „Faragott képek” címmel. A művész tehát Tamásitól kölcsönözte a memoárkötet címét. Ám az író szavait tartalmazó katalógus elkallódott, ezért Dómján József nem tudott idézni belőle. A beszédet Tamási összegyűjtött művei sem tartalmazzák. Felhívtam Tamási Aronnét, vajon az író hagyatékában nem maradt-e meg a „Faragott képek” című kis írás? Megmaradt! íme Tamási Áron költői szépségű szavai: „Ennek a kiállításnak a képei olyan művészről beszélnek, akinek gyökeres hite van abban, amit csinál. A szellemi áttörés hite megejtő emberi tulajdonság, már egymagában is. Ha azonban nem párosul azzal a különleges értékkel, amit tehetségnek szoktak nevezni, akkor csak bogaras ember, vagy elkallódó megszállott lesz bárkiből. Dómján Józsefet nemcsak hívő, hanem tehetséges művésznek is látom ... ... mint vándor, szívesen megállók egyegy képe előtt, utána pedig vidámabban indulok tovább. Ha tudnék, utamon nem balladát, hanem románcot dalolnék.” BALÁZS ÄDÄM FOTÓ: GABOR VIKTOR 25 FÁRA ÁLMODOTT VILÁG
