Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-21 / 4. szám
Hogyan lettem festő, magam sem tudom. Egyszercsak az lettem. Autodidakta vagyok, több mint 30 éve festegetek. Főleg szőkébb hazámban, az Alföldön. Rendszeresen kijárok a Tisza-partra, Bugacra, van egy tanyám, oda is. A festészet révén lettem műgyűjtő. Először csak egy-két cserepet, parasztkerámiát gyűjtöttem csendéletekhez. Az egyik tárgy szépségének felfedezése már egy másik megszerzésének vágyát oltotta belém. A köcsög mellé tányér, alájuk festett láda kívánkozik. Amikor már összegyűjtöttem néhányat, kezdett izgatni, hogy egy-egy tárgy melyik vidékről való, melyik korból származik. Egyre többet forgattam a szakirodalmat, és kutattam tovább. Végül ez lett belőle, egy nagy gyűjtemény. Először csak Kecskemét környékén gyűjtöttem, később már az egész országban. A környező országok magyar lakta területeit is bebarangoltam. Bolyongásaim alatt persze festettem is. Valójában szinte minden tárgyra a véletlen segítségével bukkantam rá. Itt van például ez a 18. századi füredi fanyereg. Egyszer egy udvarban a górét festettem, és mustrálva készülő képemet, nekihátráltam egy farakásnak, önkéntelenül hátranéztem, s a fanyereg ott mosolygott ki a farakás alól. Kérdeztem a házigazdát: Bátyókám, eladó ez a nyereg? Vigye, ha akarja — válaszolta —, de én nem hányom szét a fát. Ha maga széthányja, viheti. Én bizony széthánytam. Egy határmenti kis faluban, Kiszsidányban, az egyik padláson a galambfészek alatt bukkantam rá egy 1556-os wittenbergi kiadású Luther-munkára. A kiállításon láthatók mellett a raktárban még jó néhány egyházművészeti, ipar- és képzőművészeti alkotás vár rendezésre. Mindent a városnak ajándékoztam. A szerződés szerint amíg élek, én kezelem. gyarapítóm, játszadozom vele .. . KIRA PÉTER FOTO: GABOR VIKTOR Képeinken a Bozságyüjtemény néhány darabja, valamint a művész saját festményeivel 17
