Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-01-10 / 1. szám
tak, vagy örömmel fedezték fel a következő generációkban a szülők ismerős vonásait. — Gondolhatja, mit érezhették — fűzi a hallottakhoz az egyik presbiter. — Többen nem tudtak kiszállni a buszból, úgy rázta őket a zokogás. Megrendítő volt nézni, amint elindultak az elvesztett otthonok felé. A Német Szövetségi Köztársaságból érkező kozáriakat elkísérték az ottani szomszédaik, gyülekezeti tagok és a gerlingeni tanácstól egy 12 fős, hivatalos delegáció. Rokonoknál, ismerősöknél, valamikori házaik mai lakóinál szálltak, 1. Szerényen bújik meg a völgyben Egyházaskozár 2. Keresztelő volt a szépen helyreállított templomban 3. Domokos Pál Péter, a csángókérdés jeles kutatója 4. Koskai Erzsébet evangélikus lelkésznő FOTÓ: HALASZ PÉTER meg, a fiatalokból álló 27 tagú fúvószenekar pedig az iskola napközi otthonában. Egyházaskozár tanácselnöke és Gerlingen polgármestere az újonan felavatott kultúrházban köszöntötte egymást. Bemutatkozott a helyi csángó népdalkor, volt német nyelvű műsor, közös éneklés és bál. A felújított templom felszentelésekor hangszórókon keresztül az egész falu hallhatta a magyarul és németül elhangzó megemlékezéseket, a templom történetét, az igehirdetést és az ünnepi műsort. Koskai Erzsébet így emlékszik erre: — Öröm volt látni a megbékélt arcokat, a figyelő, elérzékenyült, könnytől csillogó szemeket, a boldog, hálás tekinteteket. Az arcokból ki lehetett olvasni: újra itthon vagyunk, ez a mi templomunk marad, amíg élünk, még ha távol vagyunk is tőle. Gondolatban, imádságban ide mindig visszatérhetünk. A szomszédos német ajkú községből került ide a fiatal tanácselnök, Weisz Péter. Itt járt iskolába, később a helyi termelőszövetkezetnél dolgozott, jól ismeri az emberek életét, problémáit. Másfél éve tanácselnök, s már egy olyan létesítménnyel büszkélkedhet, mint a tornaterem. A falubeliek megértették, hogy mire a templomszentelésre sor kerül, el kell készüljön a tornaterem, ahol a vendégeket fogadhatják. Közös ügy — Számomra a legnagyobb élményt az összefogás jelentette — mondta a tanácselnök. — A hatévestől a nyolcvannégy évesig mindenki részt vállalt a munkából. Az ünnepélyes átadás után bált rendeztünk. Az innen elkerült német családok, vagy gyermekeik együtt hálóztak a csángókkal! A barátkozás tovább is folytatódott. Felkeresték, fényképezték volt házaikat, örültek annak amit láttak, a csángó családok pe-A CSÁNGÓMAGYAROK A történelmi Magyarország keleti határain kívül, a Kárpátok túlsó oldalán, főként a Tatros, a Szeret, a Tázló, a Beszterce és a Moldva folyók völgyében él a magyarság legkeletibb népcsoportja, akiket együttesen csángóknak neveznek. Moldvába kerülésük körülményeiről többféle vélemény ismeretes. Vannak, akik a honfoglalás előtti Etelközben maradt maqyarok leszármazottad " bennük. Egyes román történészek elmaqyarosodott románokként tartják számon őket. Az igaisáq azonban az, hoqy a csángók legelső csoportja 1225-ben került Moldvába. Sem iskolájuk, sem pedig magyarul miséző papjuk nem volt. Nagyobbik részük már elfeledte anyanyelvét, s őket csak katolikus vallásuk különbözteti meg a környező görögkeleti hiten élő románoktól. A csángómagyarok száma 250 ezer körül van, közülük mintegy 100 000-en tudnak magyarul. 1941-ben 700 csángómagyai család szökött át a Bácskába, ahonnan néhány esztendő múlva, mindenüket hátrahagyva tovább kellett menekülniük. Tolna és Baranya megyebe, a kitelepített svábok helyére költöztették őket. I dig annak, hogy bizonyíthattak. Még azok is, akik először jártak itthon, úgy mentek el, hogy legközelebb is örömmel jönnek. Szép gesztus volt a gerlingeni tanácstól, hogy hivatalos delegációval képviseltette magát. Megható volt az ünnep a templomban, amelyre mindnyájain elmentünk. Nagyon jó a kapcsolatunk az egyházzal, segítjük egymás munkáját. Az evangélikus lelkésznő is részt vesz minden rendezvényünkön és mozgósítja híveit, ha szükség van rá. A tanácselnökkel még sokáig beszélgettünk arról, milyen eltéphetetlenek a szálak. A környékbeli falvakból kitelepített sváb családok a sérelmek, a fádalmas veszteségek ellenére rendszeresen hazajárnak, anyagilag hozzájárulnak a templomok rendbehozatalához. Ugyanakkor a csángómagyarok — akik számára a magyarországi letelepedés azt jelentette, hogy gyermekeik magyar iskolába járhatnak, anyanyelvükön tanulhatnak — amikor lehetőségük van rá, ellátogatnak Moldvára. Őrzik népviseletüket, dalaikat, szokásaikat, az idősebbek még most is jellegzetes régies nyelvüket beszélik. A csángó pávakörben minden korosztály megtalálható, a kisgyermektől az egészen idősig. Fájdalmasan szép, eredeti népdalaikban az új művelődési házban gyönyörködhettem, amikor az izményi székely pávakörrel együtt közös műsorral ünnepelték a 85 esztendős Domokos Pál Pétert, a csángó életmód és néprajz kutatóját, akit tanítójukként és pártfogójukként tisztelnek, szeretnek. Egyházaskozáron ma már békésen megférnék egymással a különböző nemzetiségű családok. Együtt munkálkodnak a falu közös dolgaiért, ugyanakkor őrzik saját hagyományaikat. A német ajkú családok gyermekei, unokái az óvodában, iskolában németül tanulnak, a templomban német nyelvű istentisztelet is van. A csángó pávakor az egész országban ismert, tavaly Olaszországban vendégszerepeltek. A tagok közül többen saját gyűjtésű dalokat énekelnek, s versengenek egymással, ki tud szebb viseletét szerezni a lányának, unokájának. Túljutottak már azon, hogy takargassák, szégyelljék származásúkat. Nemcsak nekik szólt Domokos Pál Péter, amikor születésnapi ünnepségén figyelmeztetett: „Az ősöktől kapott öröksége' becsülettel őrizzük meg.” ZIK A KLÁRA 11 -
