Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-27 / 26. szám

A mai kor toronyházakban felnövő gyermekei különösen vonzódnak a romantikához — kell-e mondjuk, ebben szüleik is társaik. Némi irigységgel vegyített elismerés kíséri a várépítő elődök alkotásait, szabadon szárnyaló fantáziájukat. Ez a titka a Boryvár népszerűségének is, mely Székesfehérváron, az öreghegy oldalában dacol az idővel. Az építész és szobrászművész, Bory Jenő maga tervezte és építette lovagvárát, rendezte be annak szoborparkját és képzőművészeti kiállítását.

„A játék a gyermek művészete, a művészet a felnőtt játéka” — olvasható az egyik feliraton, ami mindjárt magyarázatot is ad arra a kérdésre, hogy jutott eszébe egy ismert szobrászművésznek, a Képzőművészeti Főiskola tanárának, majd rektorának minden szabadidejét egy vár építésére fordítani? Vallomásaiból kiderül, hogy elsősorban a monumentális alkotás utáni vágy ösztönözte, miután nagyszabású terve, a szarajevói Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és Zsófia otthon az első világháború után kialakult történelmi helyzet következtében nem valósulhatott meg.

De ki is volt ez a regényesen idealista művésziélek? Székesfehérváron született 1879- ben. Édesapja géplakatosmester volt, hét gyermeket nevelt fel. Őt szülővárosa ösztön-^ díja segítette az építészmérnöki oklevél megszerzésében. Ezután a legelső szobrászati osztály növendéke lett, majd Stróbl Alajos tanítványa volt; festeni Székely Bertalannál tanult. A Képzőművészeti Főiskolán ismerkedett meg későbbi feleségével, akit Szeged város ösztöndíjasaként szintén Székely Bertalan tanított. „Két bögrével”, albérletben

24