Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-27 / 26. szám
SZABADIDŐM A NÉPMŰVÉSZETÉ ARCHAIKUS KULTÚRÁK MAGYAR TUDÓSA Fáth Lajos otthonában a népsieru magyar művési házaspárral, Gömbös Katalinnal és Sinkovfts Imrével Akik már megfordultak Fáth Lajos luzerni otthonában, állítják, hogy egy életre szóló élmény volt ez a látogatás. Nem csak a kedves fogodtatás miatt, amelyben Fáth Lajos és magyarul tökéletesen beszélő német felesége részesíti a vendégeket, hanem maga a környezet is mély nyomot hagy a látogatóban. A hatszobás lakás ugyanis a magyar népművészet ritka gazdag tárháza. A falakat, s a lakás minden zegzugát népművészeti tárgyak, kerámiák, szőttesek, kézimunkák borítják, de akad itt még kopjafa is. Budapesti találkozásukkor kérdeztem Fáth Lajostól, honnan a gyüjtőszenvedélye. —» — A népművészet szeretetét, a néprajz iránti vonzalmat még kiscserkész koromban szívtam magamba. Később falukutatással is foglalkoztam, egyebek közt az azóta elhunyt Rábai Miklós koreográfussal is együtt dolgoztam. Ügy tíz éve járok Magyarországra és Erdélybe gyűjtő körutakra. Tehát minden darab saját gyűjtésem, s ettől még értékesebb számomra. — Mi az, amire legbüszkébb? — Túlzás nélkül mondhatom, hogy 900 darabos párnagyűjteményem egyedülálló a világban. Ez az anyag már túlnőtte a lakás kereteit, ezért vándorkiállításokon mutatom be az •érdeklődőknek. Írtak — elismerőleg — a kiállítás anyagáról svájci újságokban és az UNESCO lapjában is. A közeljövőben öt svájci nagyváros múzeumába kerülnek párnáim a nagyközönség elé, később pedig külFáth Lajos a hobbijáról mesél FOTO: GÁBOR VIKTOR földi kiállításokra kölcsönzőm. Végső soron az a titkos vágyam, hogy Magyarországon népművészeti „párnaházat” alapítsak, ahol majd az egész gyűjtemény állandóan látható lesz. De nem ez az egyetlen nagy álmom... A pámaháznál is fontosabb számomra, hogy Magyarországon felépüljön egy nemzetközi népművészeti falu. Ez ügyben már komoly lépéseket tettem, s nem eredménytelenül. Tulajdonképpen egy olyan falura gondolok, amelyben minden európai nemzet egy-egy teljesen berendezett házzal képviseltetné magát. Természetesen ezt csak az érintettek, az európai országok öszszefogásával lehet létrehozni. Örömmel tapasztaltam, hogy az Európai Népművészetek Magyarországi Falvának ötletét eddig mindenütt szívesen és pártolólag fogadták. — Hadd kérdezzem meg, jelenleg mi a hivatása, s összefügg-e azzal, hogy a népművészet ennyire a szívügye? — Hétköznapi munkám eléggé távol esik a kedvtelésemtől. Egy gyógyszeripari cégnél dolgozom tudományos munkatársként. A szabadidőm a népművészeté. A gyűjtést természetesen tovább folytatom, ezt már nem is tudnám abbahagyni. Korábban — tizenkét éven át — a luzerni UNESCO klub elnöki tisztségét is vállaltam. Most csak svájci cserkész fiatalokkal foglalkozom. Ennek keretében magyarországi vándortáborokat szervezek, legutóbb például a Dunakanyarban, Egerben, Kecskeméten, Pécsett és a Balaton vidékén vertünk tábort a svájci fiatalokkal. — Ezek szerint ön mindent elkövet, a kiállításrendezéstől a magyarországi túraszervezésig, hogy hazánk értékeit a svájciak is megismerjék. — Igen, mert szerintem nagyon fontos, hogy egy népnek sok barátja legyen. Egyébként erről az oldalamról már régen ismernek. Svájcban is. Amikor például svájci állampolgár lettem, az ünepségen a szónok — mintha csak a lelkembe látott volna — azt mondta: „egy svájcival több lett, de nem lett kevesebb magyar.” A. É. Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata Róheim Géza, akinek most tanulmánykötete jelent meg a Gondolat Kiadónál „Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata” címen, a néprajztudomány nemzetközi tekintélyű tudósa volt. A harmincas évek elején hagyta el Magyarországot. 1953-ban bekövetkezett haláláig a New York-i Columbia Egyetem tanára volt. Munkássága során nem egyszer avantgárd elgondolásokkal lepte meg a folklór tudományt. Húszéves korában, 1911-ben előadásban foglalkozott a Magyar Etnográfiai Társaság előtt a „Sárkányok és sárkányölők” témájával, majd a német egyetemeken végzett tanulmányai után elsőként fedezte fel az antropológiai jelenségek és a tudatalatti kapcsolatát. Nevéhez fűződik egyebek közt a pszichoanalitikus néprajzkutatás megteremtése is. A hiedelmek, mítoszok, vallási elképzelések, mesék értelmezésével pedig fontos alapelveket fektetett le. A magyar és vogul mitológia tüzetes vizsgálata, vagy a magyar sámánizmus kultúrtörténetének föltárása például egyetlen társadalomkutatónk munkásságában sem oly széles körű, mint őnála. „A fény elrablásának történetével” és „a mágia és lopás európai foliklórhistóriájával” a különböző és a rokon kultúrák szinkronitását mutatta ki. A kultúrfolyamatok biológiai alapjait is megnevezte, majd a tudattalan, az elfojtás, a neurózis és a retardáció Okait vette szemügyre, miközben a szimbólumokat, a tilalmakat elemezte. Érdekes, hogy „infantilis szituációnak”, kisgyermekkorból hozott morális örökségnek tartotta az emberi kapzsiságot és vagyonszerzést. Magyarul megjelent könyvei, a „Magyar néphit és népszokások”, valamint „A csurunga népe” (ausztráliai expedíciójának népszerű ismertetése) ma már könyvritkaságok. Külföldön idegen nyelven kiadott művei százezres példányszámban keltek el. Személyéről nem csupán mint a pszichoanalízis kiemelkedő gondolkodójáról szólnák, hanem mint a huszadik század általános szellemi fejlődésére is igen nagy hatást gyakoroló tudósról. Reméljük, hogy írásainak mostani válogatása hozzájárul hazai megbecsüléséhez. A. GERGELY ANDRÁS 22
