Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-27 / 26. szám
Ránk jár a rúd nak rajongani es kérdés nélkül is lelkesen mondják, hogy a hangulat remek és egyáltalán minden a legnagyobb rendben van. Egy másik nyári estén a saját szememmel láttam, hogy amikor az ismert államférfi megérkezett a szabadtéri színpad nézőterére, a széksorokban ülők szinte kivétel nélkül csápoltak. Be kell vallanom, hogy kisvártatva magam is csatlakoztam a csápolókhoz. Annyi volt a szúnyog. Itt az autó, vegye, vigye! 1986-ban azért egy igazi magyar csoda tanúi is lehettünk. Volt egy rövid, de emlékezetes szakasza az évnek, amikor a magyar állampolgár a Merkur csepeli telepén készpénzben kifizette az autó árát és már vihette is. Amikor ez a képtelenség hitelt érdemlőnek bizonyult, beláttam, hogy nincs mese, ha egy országban, ahol a gépkocsihoz csak éveken át tartó szervezett várakozás után lehet hozzájutni és ott egyszeriben ilyesmi történik, akkor ez többé nem ugyanaz az ország. Jó pár éve azt mondtam a Merkur Vállalat egyik főnökének, hogy az lesz az igazi, ha a kisember szépen összespórolja a kis pénzét, s amikor összejön a kiskocsira valója, bemegy az autószalonba és vesz magának egy Trabantot. És nyomban meg is kapja. A merkuros ezen olyan jót nevetett, hogy vértolulástól kellett félteni. A vicces ötletért cserébe elmondott egy ősrégi autós viccet az amerikai milliomosról, aki a prospektusok szállítási feltételeinek gondos tanulmányozása után úgy ítélte meg, hogy a legjobb kocsi a Trabant, mivel erre kell a legtöbbet várni. Be is fizette, telt-múlt az idő, végre megérkezett a Trabant. A milliomos mindenkinek eldicsekedett, hogy lám a gyár olyan figyelmes volt, hogy mintának előre megküldött az autóról egy kicsinyített műanyag modellt. tendő össze a munkanélküli segéllyel, mindenekelőtt azért, mert forintban fizetik, amiből nyilvánvaló, hogy nem tartós megélhetésre, hanem csupán átmeneti segítségre kíván lehetőséget nyújtani. Továbbá nem azok kapják, akiket munkaadójuk szeszélye foszt meg az állásuktól. Nálunk a veszteséges vállalatok felszámolása során juthatnak elhelyezkedési támogatáshoz a dolgozók, ha legalább tizedmagukkal veszítik el egyszerre az állásukat és szervezett áthelyezésük nem lehetséges. Ennyiből is látható, hogy az elhelyezkedési támogatás bevezetésénél messzemenően védik az átmenetileg dologtalan dolgozó érdekeit, de sajnos vannak olyanok is, akik merőben másképpen látják ugyanezt. Azt állítják, hogy az ismert gazdasági helyzetben kevés az olyan vállalat, amelyet tíz kellőképpen elszánt dolgozó ne tudna játszi könnyedséggel veszteségessé tenni, ezáltal csődbe juttatni. Miután ezt a könnyű munkát tizedmagukkal elvégezték, nem is marad más dolguk, mint a féléves felmondási idő alatt havonta egyszer felvenni az átlagfizetésüket, majd a második félévben az elhelyezkedési támogatást. Egy esztendő bőségesen elegendő arra, hogy más munkahelyet találjanak maguknak és elhelyezkedjenek egy olyan vállalatnál, amely különösebb erőfeszítések nélkül is csődbe juttatható, akkor megint csak arra kell ügyelniük, hogy legalább tizedmagukkal veszítsék el az állásukat és kezdődhet újból a felmondási idő, majd az elhelyezkedési támogatás. Ez persze nem mehet a végtelenségig, mert egy idő után a kézhez kapott pénzt már nem elhelyezkedési támogatásnak hívják, hanem nyugdíjnak. Egy országos tanácskozáson a sok közül, amely a munka hatékonyságáról szólt, az egyik felszólaló a japánokkal példálózott. Hogy a japán munkás naponta három órát dolgozik a családjáért, két órát a császárért és két órát Japánért. A résztvevők rámutattak arra. hogy mi nem másolhatunk idegen példákat. A magyar munkás is dolgozik naponta három órát, de nálunk nincs császárság. És miért kellene két órát dolgoznunk Japánért?- Nálam teljes u foglalkoztatottság . .. HEGEDŰS ISTVÁN RAJZA TANULMÁNYÚT- Hány évvel is kell visszaigazitani az áfát? LEHOCZKI ISTVÁN RAJZA Nem valószínű, hogy a történetet a trabantosok mulatságosnak találják, de nem is ez a legfontosabb. Hanem az, hogy megértük a nagy napot, amikor egy autótípusból anynyi volt raktáron, hogy eladó és vevő viszonya átmenetileg autókereskedelemhez kezdett hasonlítani. Hogy mikor lesz megint magyar csoda, azt csak találgatni lehet. A merkurosok ütemezés szerint dolgoznak: az első ütemben a vevő befizeti a pénzt, a második ütemben vár, a harmadik ütemben megkaphatja az autót. Kivétel a Trabant, mert az kétütemű. Japán messze van Ősztől kezdve egy kormányrendelet lehetővé tette, hogy az állásukat önhibájukon kívül elvesztők elhelyezkedési támogatást kapjanak arra az időre, amíg megfelelő munkahelyet nem találnak maguknak. Az elhelyezkedési támogatás természetesen nem tévesz* Marad a kérdés, hogy milyen év lesz az 1987-es? Mert hogy ideje volna, hogy vége legyen a szűk esztendők sivár sorának. Hát lássuk csak: 1979-ben volt az első avagy sajnálatosan nagy áremelés, akkor az első igazi szűk esztendő az 1980-as. Eszerint az idei évvel a hetediket hagytuk magunk mögött. Rémlik, hogy névrokonom, egy másik József, aki Jákobnak Rácheltől származó fia volt az ókori Egyiptomban, pont ennyit jövendölt, amikor megfejtette a fáraó álmát. Azt jósolta, hogy hét bőven termő évet ugyanannyi szűk esztendő fog követni. Következésképpen hét szűkén termő évet ugyanannyi bő esztendő. Mármost minek nevezzük az 1987-est? Nem sok jel mutat arra, hogy ez lesz az első bő esztendő, viszont a szűk évekből hagyományosan csak hét lehet. Akkor pedig nincs más hátra, mint a kompromisszum. Magunk között nevezzük az új esztendőt hét plusz egyesnek.- Folyton jönnek és jönnek, aztán «álnak es «óinak BALÁZS PIRI BALÁZS BAJZA íi ( s 20
