Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-27 / 26. szám
[»wwmww,.. Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozások című film forgatása közben mit. így aztán olyan munkát kellett vállalnom, amiből meg is élhettem. Vilmossal együtt egy biztosító társaság laboratóriumában mikrofilmeket nagyítottunk. Négy évig csináltam. Vilmos az éjszakai műszakban, én a nappali műszakban dolgoztam és filmet csak akkor láttunk, ha hét végén elmentünk moziba. Négy év után megelégeltem a dolgot. — Volt valami konkrét elképzelése, hogy mihez kezd ezután? — Csak abban bízhattam, hogy valamilyen kisfilmes társaságtól oktató filmeket kapok. És bejött a dolog, mert találkoztam néhány emberrel, akik először csak egy kis vacak filmet adtak egynapi munkái a valót, de aztán ez a film hozott egy másik filmet, az pedig a következőt. Ezek a kis társaságok jól ismerték egymást és rövid idő után kézről kézre adtak. A forgatások primitív körülmények között történtek és ha nekem volt filmem, akkor Zsigmond Vili jött el segíteni, ha ő kapott filmet, én mentem oda. — Melyik volt az a film, amit már bemutathatott egy komolyabb stúdióban? lelőjére a Brit Filmakadémia díjára. Ez 1973- ban történt, ebben az évben három filmemet nevezték erre a díjra. Európában ekkor már sokkal inkább elismertek, szerepeltem mindenféle lexikonban, és szakkönyvben. Még egy jó pár filmet meg kellett csinálnom 1977-ig, amikor Spielberggel forgattuk a „Harmadik típusú találkozások” című filmet, amelyért az Oscart kaptam. — Mivel foglalkozik azokban az időszakokban, amikor nem forgat? — Egy évvel ezelőtt alapítottuk a Cinematic Directions nevű céget. Mivel az idők során sok reklámfilmet készítettem, arra gondoltam. minek dolgozzak másnak, amikor saját magam is alapíthatok vállalatot. Az előző céghez, ahol a reklámfilmeket csináltam, az én nevem, a sikeres játékfilmjeim vonzották a megrendelőket. Mivel a reklámfilm rendezése nem ördöngös dolog, en is rendezhetek. mindent a saját cégemen belül, önállóan. — Hogyan egyezteti össze időben az üzletet és a műv>észi munkát? — Nem lehet igazán összeegyeztetni a két dolgot, de amikor elindítottuk ezt a vállalkozást, az én kikötésem az volt, hogyha játékfilm szerződésem van. akkor számomra az az első. Ha három-négy hónapig forgatok és nem tudok itt lenni, akkor vagy találunk addig valakit, aki megcsinálja helyettem a dolgokat, vagy pedig arra az időre becsukjuk a boltot. — Hogyan szerez tudomást egy-egy jó forgatókönyvről? — Van egy ügynökség, akikkel együtt dolgozom, ők küldik el a forgatókönyvet. Elolvasom, és utána döntök, hogy elvállalom, vagy sem. Ez egyfajta szűrő is és olyan előnyökkel is jár, hogy nem nekem kell a pénzről tárgyalnom. — Tényleg c.sa.k a forgatókönyv minősége dönti el, hogy mit vállal, vagy az is befolyásolja, ki a rendező és milyen színészekkel dolgozhat majd? — Persze, annak is jelentősége van, ki ajánlja a filmet. Ha olyan rendező kér fel, akivel már dolgoztam es ismerem, bízom benne, akkor el sem olvasom a forgatókönyvet, mert tudom, hogy mire számíthatok. Tehát végül is vannak esetek, amikor a rendező fontosabb is lehet, mint a forgatókönyv. A forgatókönyvnek inkább akkor van jelentősége, ha nem ismerem azokat, akik felkérnek. — Milyen kapcsolatot tart az otthoniakkal? — Majdnem minden évben hazalátogatok, ha másért nem, azért, hogy Illés Györggyel, a „Papival” és a barátaimmal találkozzam. Kovács László gyönyörű, Beverly Hills-i otthonában „újra” kezdjük a történetet. — Amikor 1956-ban Zsigmond Vilmossal eljöttek, mennyire bíztak saját tehetségükben? — Az volt az álmunk, hogy Hollywoodban dolgozhassunk, és azt gondoltuk, hogy majd minden simán megy. Bíztunk tehát magunkban, de amikor ideértünk, ráébredtünk arra, hogy senki nem várt bennünke:. senkit nem érdekel, hogy mit tudunk, mit csináltunk eddig, és mit szeretnénk majd csinálni. A kezdeti nehézségek ellenére nem adtuk fel álmainkat, megpróbáltunk egy kisfilmet csinálni Vilmossal és Zsuffa József rendező barátunkkal, aki velünk együtt jött el otthonról. Zsuffa választotta ki a helyszíneket. A film egy kisfiúról szólt, aki az ég kékjét keresi. Amikor befejeztük a filmet, azt hittük, hogy ez majd sokat segít abban, hogy munkát kapjunk. De nem jól számítottunk, nem segített sem— A célunk végig az volt, hogy játékfilmet csinálhassunk. Mivel ilyen megbízást senkitől sem kaptunk, összeálltam néhány színésszel, akik szintén szerettek volna olyan filmet csinálni, ahol megmutathatják képességeiket. Westemt akartak forgatni. Elhatároztuk, hogy összedobunk kétezer dollárt, s néhány hétvége alatt megcsináljuk a filmet. Hétközben mindenki dolgozott, s péntek esténként lovakat béreltünk, a színészek hozták a jelmezeiket és Zsigmond kamerájával, amit kölcsönadott, felmentünk a hegyekbe. — Ki írta a forgatókönyvet? — Ezt közösen írtuk, de nagyon egyszerií kis történet volt. a szokásos western klisékkel. A gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig méltó jutalmát. Szóval igazán nem volt semmiféle filozofikus tartalma, de ebben az esetben nem is ez volt a lényeg. — Mennyi ideig tartott a forgatás? — Ha jól emlékszem tíz hétvége alatt készen voltunk. A rendező összevágta, valahonnan szerzett hozzá zenét, s megvolt a 90 perces fekete-fehér film. Egy laboratóriummal megegyeztünk, hogy csak akkor fizetjük ki a hívás költségeit, ha majd eladjuk a filmet. — Mit kezdtek a kész filmmel? — Ekkorra már elég ismeretséggel rendelkeztem a városban a managerek között, s amikor pár nap múlva összefutottam az egyikkel, elmesélte, hogy van egy fiatal rendező, aki olcsó és jó operatőrt keres. Másnap össze is hozott vele, s persze a rendező első kérdése, illetve kérése az volt, hogy szeretne látni tőlem egy játékfilmet. Mondtam neki. semmi probléma, holnap hozom. Egy hét múlva visszahívott, s amikor találkoztunk, elmeséltem neki, milyen körülmények között készült a film. Ö is egy alacsony költségvetésű film forgatására készült. Ebben az időben kezdett népszerűvé válni a James Bond sorozat. Szokás volt. hogy a menő filmeket azonnal elkezdik olcsóbb körülmények között — utánozni Ez a film lett az első James Bond imitáció. Négy hetet kaptam a forgatásra és ha jól emlékszem. 160 ezer dől-£0 13
