Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-12 / 24-25. szám

PAUL ARMA (FRANCIAORSZÁG) ALKOTÁSA ANDRÁS SÁNDOR (USA) Az ASAK beadványa az ENSZ-hez Én, András Sándor Autonóm Köztársaság kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, mert megcsalt mind, ki eddig képviselt, s én magamat akarom képviselni végre. Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt, mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom, és most jelentkezem: tömegbázis és ember, vagyis a nagyok közt is legnagyobb hatalom. A föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék, mert én vagyok mind a két támadó csapat: e kuncogó világban önmagam ellensége, aki elvetemülten a torkomon ragad. Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám, se atomhajtott flottám, se távfegyverem: csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom, s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem. Elég volt, dühig untam, ne magyarázza senki szurony-komolyan, hogy én mit akarok, ezt vagy azt; megvallom, többnyire mind a kettőt, az én lelkem nem mosták tisztára angyalok. Keresem magamat, így él köztársaságom, tévedni bátor és találgatni szabad. Kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, s ha nem, rám a jövőben ne számítsanak. ZS. NAGY LAJOS (Csehszlovákia) Egy fekete macska lelkivilága Régi meggyőződésem, hogy az általam is­mert összes élőlény között a macska a legin­telligensebb. (Az embert most természetesen nem számítom - már csak udvariasságból sem - az általam ismert lények közé.) De okosságával még a macskák között is kivé­telnek számít a fekete macska. Arra kérem kutyabarát olvasóimat, ne sér­tődjenek meg a fenti állítás miatt, nekem is volt kutyám, tudom, hogy a kutya páratlanul hűséges (amit a macskáról nem lehet elmon­dani), viszont okosságban meg sem közelíti a macskát. Különösen a feketét. Igaz, hogy a kutyát sok mindenre meg le­het tanítani, a macskát meg szinte semmire, ennek ellenére (vagy éppen ezért) úgy érzem, sőt biztos vagyok benne, hogy a macska az okosabb. Hiszen amit a kutya az embertől megtanul, azt a macska már eleve tudja. Olyan ostobaságot például, hogy pacsit ad­jon, két lábon táncoljon, szalutáljon, nyulat kergessen, egyszerűen nem vesz be a macska gyomra. Holott az ilyesmit tanulnia sem kel­lene, akkor áll két lábra, amikor akar, és olyan kecsesen ugrál (ha akar) két lábon, hogy a legügyesebb kutya sem érhet a nyo­mába. Bizony mondom, a macska intelligenciája úgy aránylik a kutyáéhoz, mint mondjuk Kant filozófiája Muhammad Ali tönkrevert bölcseletéhez. Hogy én ezt honnan tudom? Van egy fekete macskám. Három hónapos és egyelőre névtelen. Valakinek az intelligenciájára - ha az ille­tő nem hoz létre filozófiai rendszert, nem ír regényeket, sem verseket, nem épít házat, nem szerkeszt atombombát, nem tesz kinyi­latkoztatásokat az ökölvívóringben, nem tud vagy nem akar beszélni - közönséges, min­dennapi cselekedeteiből következtethetünk. Sőt a teljes lelkivilágára is, amely több és bonyolultabb mint a puszta értelem. Úgy vélem, a macskák lelkivilágát a külvi­lágban elfoglalt helyük is meghatározza (akárcsak az emberekét), helyzetükre viszont értelmük, jellemük, továbbá szerencséjük vagy balszerencséjük van befolyással. A macskák jellemes állatok, a fekete macskák különösen erős jelleműek, a három hónapja házamban élő fekete, névtelen macska pedig egyenesen nagy jellem. Jel­lemhős, ha úgy tetszik. Kezdjük azzal, hogy nem ismer el semmi­féle felsőbbséget. Nem vesz tudomásul sem­miféle parancsot, kérést, követelményt, nem tart tiszteletben semmilyen hagyományt, normarendszert, erkölcsi törvényt, szokásjo­got, még a macskák erkölcseit és szokásait sem. Anarchista macska volna? Szó sincs róla. Saját törvényei szerint él, mint általában az igazán szuverén lények. Akkor alszik, amikor álmos, akkor eszik, amikor éhes. Ha nem kap enni, akkor sem kér, fogja magát és kisétál a kertbe egerész­­ni. A múltkor nekem is fogott egy egeret, be­hozta a szobámba, letette a lábam elé. Mivel nem ettem meg, megsértődött, aznap már rám se nézett. A legyeket is szereti, órákon át képes rájuk vadászni, általában röptűkben kapja el őket, egy méternél is magasabbakat ugorva. A tévét is kedveli. Fél nyolckor már a ké­szülék előtt ül, várja a híradót. Bekapcsolni még nem tudja - vagy nem akarja. Észrevet­tem, hogy a túl mozgalmas külföldi tudósítá­sok idegesítik őt, a bejrúti helyzetjelentést legtöbbször végig sem nézi. Tegnap az iraki­iráni háborúban készült riportfilmet hagyta ott, kiment a konyhába és sokáig lefetyelte a vizet, mint akinek belső láza van. Családom körében a legnagyobb megrökönyödést az­zal keltette, hogy egy este hirtelen fölugrott, és Budapestről átkapcsolt Bécsre. Szenzoros készülékről lévén szó, ez nem nagy dolog, elég egy parányit hozzáérni a megfelelő „bi­­gyóhoz”. Ám épp ez a csodálatos, honnan tudta Névtelen Fekete Macska, hogy melyik a megfelelő, hisz éppen tíz egyforma bigyó van a készüléken. A fiam szerint csak egy szúnyogot akart megfogni, véletlenül ért a kapcsológombhoz. Hát... nem tudom. Tény az, hogy épp egy rockénekesnek fogta be a száját. Es az ablakunkon van szúnyog­háló. Gondolom, ezek után senki előtt sem kér­déses, milyen lehet e szuverén macska lelki­világa. Természetesen kiegyensúlyozott. Harmonikus. Napfényben fürdő. Maaarda­­los. Egércincogású. Névtelen Fekete Macskának nincsenek ki­sebbrendűségi komplexusai, pedig ő a legki­sebb a lakásban, szorongásai sincsenek és sosincs halálfélelme. Még akkor sincs, ha bezárom őt a hűtőszekrénybe. Az említett műszaki vívmányba azért zár­tam be, mert belemászott, amikor a papri­­káscsirke-maradékot kivettem. Előbb jól összeszidtam, hogy tehet ilyet értelmes feke­te macska létére, de sem a korholás, sem a hívás-hívogatás nem segített. Gondoltam, megtréfálom őt egy kicsit, elvégre a szuvere­nitásból is megárt a sok, és rázártam az ajtót. Most már tessék kéredzkedni, ha ki akarsz jönni, szóltam hozzá kívülről, és vártam, mi­kor kezd nyávogni. Hiába vártam. Mivel nem vagyok szadista, egy-két perc múlva ki­nyitottam az ajtót. Névtelen Fekete Macska nagy hetykén ült ott az egyik kék lábas tete­jén, csúfondárosan nézett a szemembe, és vi­dáman pödörgette a bajuszát, azaz: mosako­dott. Erőszakkal kellett őt kitessékelnem a deres edények közül. Később rájöttem, hogy akkor sem fagyott volna meg, ha bent ha­gyom a hűtőben, mivel az - áramszünet mi­att - nem működött. Mostanában, valószínű­leg energiatakarékossági céllal, elég gyakran kikapcsolják a villanyáramot. De könyörgök: ő ezt honnan tudja? 55

Next

/
Thumbnails
Contents