Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
SZÉCSI MARGIT I Hallgatag Hallgatag fehér gálya Hallgatag síkra zárva Hol van a dagály sodra Hol a hullámok orma Hol van a feszes vitorla Hol van életünk szárnya Július, jégmezőfény Dobpergés dupla-napja Ó mennyi vaklovagja Hallgatag fehér gálya Hallgatag síkra zárva Vágyaink delelőjén Szibériánk az ünnep Árnyékunk hó-halála De csak rémlő a vendég Mi vagyunk a Jelenlét S a sürgő, nyüzsgő cselédek csak képek, képek, képek Hallgat az örökélet Hosszú, megvető álom Túlragyog a halálon j. ~ 'rrsT < w\ A.-A# ■SKr Hpl wJeT — __ ^ 0r'~ f —jsa*ií£E*Mi FA . Jhöl CY. SZABÓ BÉLA (ROMANIA) METSZETE FELLEG GYÖRGY (Izrael) Majd egykoron... Majd egykoron ... az újrakezdés idején, midőn a megszelídült atomfelhők már ernyedten kóvályognak a táj fölött s a légellenállás bűvköréből kiszabadulva ronggyá tépázott ejtőernyőkként huppannak az elhagyott, kopár mezőkre s a robbanások krátereiből magasba szökő, ég-peremet csiklandó óriás füst-gomba-oszlopok is visszahúzódnak s nyálkás ragaccsá máinak, mint gyerekek szájában a vattacukor s helyükbe sorakoznak a tréfás-mosolyú csiperkék és vargányák, akkor majd a túlélők, az emberiség állattá-fajult maradékai támolygó tétova léptekkel kikecmeregnek a barlangokból s csordákba verődve, fénytől elszokott vaksi szemeiket újból a nap felé emelik s bár gondolataik még nehezen formálódnak szavakká az értelem alig fellobbanó tüze is elég lesz ahhoz, hogy megvető csimpánz fintorral az arcukon, jelbeszéddel egymás értésére adhassák, a föld gyomrából előkotort tankok, rakéták, repülők, autók számítógépek, tévékészülékek, képmagnók és egyéb ócskaságok roncsaira bökve: íme, e lim-lom kocátok birtoklásáért pusztította el az ember évezredek alkotásait, ezekért gyilkolták egymást halomra könyörtelenül FÜZESI MAGDA (Szovjetunió) Újra ? Miért, hogy újra nekilátunk a veszteséget számba venni? Azt mondod, körben nap ragyog, s már nem történhet semmi. Semmi? A rabszolga atommagok élesztik szárazmalmainkat s repülő-permetezte föld derűs kalászerdőket ringat... És mégis: rám hagyta e század, hogy végvárában énekeljek: Itt vágtattak a kamaszok, talpig hitben hazát pereltek. Itt botladoztak kővé válton és törmeléktől betakartan. A bomba ím, csipogva szólt: Ó, én igazán nem akartam ... KEPES GYÖRGY (USA) FOTOGRAMJA LÁSZLÓFFY ALADÁR (Románia) A holnap oxigénje Fényképezek vagy ábrándozom - nézem a nyitott ablakból a levegőt. A mindenség keresztje idelátszik, kis célkereszt, benne a szúnyogok szívének szegzett golyó is halálos: a titkokat feltörő figyelem. Hol vár reám a holnap oxigénje? Minden kimondva, minden összeírva, minden mögöttem áll a polcokon, hallgathatok már s megszólalhatok. Mert újra mondva a szó új szerep, mely színre hozza új tragédiáim. Aki beszél még, biztos hallható is, akit az írás néma méltósága falába csuk, a könyvből mennydörög. Nem kell a csend, egy hasonlat szerelme amíg virágnyit világít a nyelvnek, addig van észak-dél és valahol még lesz remény, hogy megkeresselek. 39 í F
