Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
NYÉKI LAJOS (Franciaország) Őszi paletta 1. 2. 4. 7. Tántorognak már a fák, részeg, rokkant katonák. Rozsdás érmek zörögnek, csillagok lepörögnek. Szikrák pattognak, fémes éj üllőjén ördög kalapál. Lehullt vagy ezer seregély, alvadt vérüktől rőt a táj. Megvert ebként fut a nyár, kertek alatt kornyikál. 3. Az őszi szél. Hova tűntetek őszi szálak, ti légben úszó ökömyálak, úgy éreztem, hogy összeféred ezüstötök a mindenséggel, ezüstpikkelyes őszi dombok, felhőkig bomló tündérkontyok, pocsolyák égi ragyogása, húzó varjak rikácsolása . ..? Az úton áll, hol sír a drót, almát dobál s kemény diót. 5. Az őszi szél. Tüskésdisznók már a dombok, a tüskéik: szöllőkarók, bámul tájra, mint a gondok, felhők olajos rongya lóg. Dideregnek a fák, didereg a levél, dideregve sikongat a szél, a tanyák, az anyák, a sövény, a kapuk, didereg a fában a szög, a földön a rög, a tóban a rák, a zsaluk, fák, luk, tök, mák, Köd bundának dér a szőre, halkan hull le a mezőre. didereg a gyerek, a lámpavilág, dideregnek az árnyak, fiókban a tárgyak, a földben a csontvázak dideregnek <**í se
