Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-12 / 24-25. szám

Egy esztendő magyar sportja Jobban nem is kezdődhetett volna a magyar sport új eszten­deje 1986-ban, hiszen a Taróczy, Günthardt magyar—svájci te­niszkettős harmadszor bizonyult legjobbnak a londoni Royal Al­bert Hallban rendezett páros vi­lágbajnoki tornán. A nyári olimpiai játékok kö­zötti páros esztendőkben a sport­világ érdeklődés« mindig a fut­­ball-világbajnokságra irányul, így van ez a magyar sportéletben is, hiszen a labdarúgás számunk­ra is a sportok sportja, a világ­­bajnokság pedig egyszerűen „szu­per”, semmi mással össze nem hasonlítható esemény. A magyar labdarúgás egyes időszakokban a világ legjobbjai közé tartozott. A válogatott 1938-ban Párizsban és 1954-ben Bernben második lett a világbajnokságon, s az ötvenes évek egykori magyar aranycsapa­tának összeállítását ha nem is tudja minden sportrajongó elso­rolni, Puskás és Bozsik nevét mindenütt, világszerte ismerik. Az újabb, Mexikóban rendezett Mondial mérkőzéseit már e ha­gyományok miatt is nagy várako­zás előzte meg. Ráadásul a csa­pa ., amely Mezey György kapi­­tá íy vezetésével Európából első­ként szerezte meg a mexikói rész­vétel jogát, márciusban — he­lyenként valóban káprázatos, az ötvenes évek együttesére emlé­keztető játékkal — 3:0-ás veresé­get mér a Népstadionban az ak­kor még világbajnoki címre pá­lyázó brazilokra. Éppen ezért je­lentett még nagyobb csalódást az, ahogyan a csapat Mexikóban sze­repelt, vagy pontosabban leszere­pelt, amire — bár azóta négy könyv is jelent meg e tárgyról — a mai napig sincs megfelelő ma­gyarázat. Azt, hogy a csapat a győzni­­akarás vágyával, s akaratával futott ki Mexikóban is a pályára — mint annakelőtte három éven át —, senki sem vitatja, nem is vitathatja. A sikertelenség azon­ban ténykérdés, s a kudarcból nem ártott volna tanulni, okulni. Csakhogy — sajnálatos módon — éppen az, aki a legtöbb tapaszta­latot tudta volna levonni — ne­vezetesen Mezey György szövet­ségi kapitány — dobta be idő előtt azt a bizonyos törülközőt, s távozott Kuvaitba, lett az ottani válogatott, edzője, anélkül, hogy itthoni munkáját befejezte volna. A labdarúgókudarc a sportve­zetés tervbe vett átformálását is meggyorsította. Legutóbb is egy sikertelen világbajnokság után. 1978-ban történt több személyi változás a sport irányító testüle­tében. A mostam azonban jelen­tősebb volt a korábbiaknál. Nem­csak nevében változott a hivatal Gáspár Tamás a birkózás magyar világbajnoka — Országos Testnevelési és Sport­­hivatal (OTSH) helyett Állami Ifjúsági és Sporthivatal (ÁISH) cégtábla került a Rosenberg há­zaspár utcai székházra —, Deák Gábor, a 42 éves elnök több re­formot igyekszik megvalósítani. Mindenekelőtt az egyes sportága­kat irányító szövetségeknek és a legjobb versenyzőket tömörítő nagy egyesületeknek kívánnak nagyobb hatáskört, önállóságot adni. További alapvető céljuk, hogy a szövetségek elnökségeit az eddigi kinevezés helyett demok­ratikus úton válasszák, ami nyil­ván aktívabbá, hatékonyabbá tenné e testületek munkáját. Sze­retnének változtatni a pénzgaz­dálkodás, az ösztönzés jelenlegi rendszerén is. Joggal mondják ugyanis, hogy a sportból viszony­lag sokan, jól élnek, de nincs megfelelő különbség a lelkiisme­retesen, százszázalékos erőbedo­bással készülő világklasszisok és a félgőzzel versenyezgetők jöve­delme között. A sportra fordítha-Bátorfi Csilla FOTO: FARKAS JÓZSEF tó állami támogatás összege a jö­vőben sem növekszik, de a ren­delkezésre álló anyagiakat job­ban, ösztönzőbben kívánják fel­használni, s elosztani. Az új vezetés a diáksport terü­letén remél látványos előretörési lehetőséget. Az idősebbek nyilván még jól emlékeznek a KISOK sportszervezetre, amely elsősor­ban a középiskolákban fejlesztett ki nagyszerű sportéletet és ver­senyzési lehetőséget. Ezt kívánják feléleszteni az iskolákban sorra alakított diáksportkörökkel, majd a központilag szervezett iskolák közötti és országos jellegű verse­nyekkel. Az olimpiai számok tekinteté­ben az idei statisztika kedvező, hiszen tizenegy, az olimpiákon is szereplő szám világbajnokságán bizonyultak legjobbnak a magyar színek képviselői. A kajak-kenu­­versenyzők Montrealban ötször diadalmaskodtak, a vegyesúszó Darnyi Tamás két aranyat szer­zett, s a mellúszó Szabó József is első lett Madridban. A sportlö­vők közül a korábbi aranyérmes Fórián Éva és az ismeretlenség­ből előlépett Bereczky Sándor je­leskedett, a birkózók Budapesten rendezett világbajnokságán pedig a 100 kilós Gáspár Tamás nyaká­ba akasztották az aranyérmet. Nagyszerűen szerepelt a kézilab­da-válogatott, amely a svájci vi­lágbajnokságon nyert ezüstérmé­vel már az olimpiai részvétel jo­gát is biztosította, a csapatok kö­zül elsőként. A cselgáncsozók — Csák József és Hajtás Bertalan révén — tíz év után nyertek újra Európa-bajnoki címeket. Az élvo­nalhoz tartoznak az öttusázók és a férfitornászok, az ökölvívók közül Váradi János és Molnár Tibor nyert harmadik helyezést a renói világbajnokságon. A tel­jes mérleg ennek ellenére fele­más, hiszen az úgynevezett siker­­sportágak közül a vízilabdázók a visszahívott Gyarmati Dezső ve­zetésével sem tudtak előbbre lép­ni, a vívók pedig ezúttal csalódást okoztak a szófiai világbajnoksá­gon, egyetlen érmes helyezésüket a második helyen végzett kardví­vó Bujdosó Imre szerezte. Az at­léták népes csapata pedig a 4X 100 méteres váltó révén csak egyetlen nagyon szerény hatodik helyezést ért el Stuttgartban, az Európa-bajnokságon, s egyedül a távfutó Szabó Karolin állított fel rekordot, azaz érte el csúcsformá­ját. A többiek kiábrándítóan sze­repeltek. A tekézők taroltak München­ben, a hat világbajnoki cím közül négyet szereztek meg, a magyar férficsapat például e sportág tör­ténetében először lett világbaj­nok. A motorcsónak-versenyzők a világcsúcsok mellett hivatalos vi­lágeseményeken elért eredmé­nyekkel jelentkeztek. Az asztali­teniszezők pedig, ha úgy tetszik, visszatértek, Bátorfi Csilla és a női csapat győzelme révén meg­erősítették elsőségüket a nemzet­közi éremtáblázaton. Egy másik sport, a Formula—1 pedig sikeresen mutatkozott be Magyarországon. A rekordidő, alig nyolc hónap alatt megépített Hungaroring körül augusztus má­sodik vasárnapján csaknem két­százezer néző szorongott. S ha az első évben külföldről nem is ér­kezett annyi vendég, mint ameny­­nyire számítottak, a verseny si­kere minden várakozást felül­múlt. Nelson Piquet, a futam győztese, a világbajnokság har­madik helyezettje így búcsúzott: „A Hungaroring fantasztikus, nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos lesz. Ide mindenkinek el kellene jönnie ...” VAD DEZSŐ A világbajnok tekeválogotott (balról, állnak): Csányi Béla, Mráz László, Hankó György vezető edző, ilj. Pete László, Mészáros József (első sor) Nagy László, Né­meth Lajos, Mokkái M:klós FOTO: DANIS BARNA 21

Next

/
Thumbnails
Contents