Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-12 / 24-25. szám

— elviselhetetlenül meleg és nyirkos volt. Több magyar sóhajtozott, panaszkodott, kesergett, mondván: micsoda hőség, micsoda város, micsoda ország! Molnár ezt felelte nekik:

„Én nem a klíma miatt jöttem.’'

(Ez afféle szállóige lett és az általános válasz a panaszkodóknak, akik ahelyett, hogy örültek volna annak, hogy életben vannak, apróságok miatt keseregtek. Idén rettentő hideg, ronda, esős nyár volt Londonban. Űjra eszembe jutott Molnár és ezt dörmögtem magamban:

„Én sem a klíma miatt jöttem. De a klíma miatt fogok innen elmenekülni.”)

*

Korda Sándor volt a másik legendás hírű magyar emigráns, ö is lelkes magyar hazafi maradt élete végéig, bár soha nem látogatott haza Magyarországra azután, hogy elkerült hazulról. Mindig pártolta, segítette a magyarokat és Hollywoodban is, Londonban is sok tehetséges magyar mellett szerződtetett egy sereg tehetségtelen naplopót is, akiknek egyetlen érdeme az volt, hogy magyarok voltak. Végre Korda is megunta ezt és hollywoodi irodájában kifüggesztett egy plakátot:

„NEM ELÉG MAGYARNAK LENNI.”

Egyszer, jóval később, egy beszélgetés során ezt elmondta nekem. Én a fejemet csóváltam és megjegyeztem:

„Persze, ez nem volt igaz. Elég volt magyarnak lenni.”

Egy pillanatra elgondolkodott és sóhajtott egyet:

„Igaza van. Elég volt.”

Mellékesen, csakúgy, mint Hatványt, Kordát is minden barátja Lacinak nevezte. Hatvány esetében, mint említettem, nem tudtam ennek az okát, bár talán nincs is különös oka, a két név hasonló. De Korda esetében tudom a titok nyitját. Korda valami kis alföldi faluban, illetve tanyán született és valamelyik nagyvárosba — azt hiszem Kecskemétre — kellett bemenni az anyakönyvvezetőhöz. Nagy családi töprengés után a Sándor nevet választották az újszülöttnek. Korda papája behajtott Kecskemétre, de nem sokkal azután, hogy elindult, a mama megváltoztatta nézetét és a László név mellett döntött. Férje után menesztett egy futárt, de az elkésett: már benne volt az anyakönyvben a Sándor név. De a mamát ez nem érdekelte, ö úgy döntött, hogy a fia Laci lesz, az is maradt egész életében — magyarul. Mert angolul Churchill Sir Alexandert csinált belőle.

*

Ez a rang és titulus, mélységes benyomást keltett Amerikában. Sam Goldwyn, a Metro— Goldwyn—Mayer filmgyár Goldwynja, nagyon tisztelte Kordát emiatt és ezt magyarázta barátainak:

„Hollywood tele van hamis és link európai arisztokratákkal. De Korda igazi lord. Korda száz százalékig kóser.”

Persze, Korda nem volt sem lord, sem „száz százalékig kóser”. Nem volt lord, hanem „lovag” volt, ami nem jelent nemesi rangot. De Korda nem volt az az ember, aki ilyesfajta amerikai hiedelmet megcáfolt. Ha lordnak tartják, ám tartsák lordnak.

Egy alkalommal rengeteg pénzt nyert kártyán Sam Goldwyntól, akinél nem volt elég pénz, hogy nyomban kifizesse adósságát. Ezért másnap reggel átküldött egy csekket, amit vörös tintával írt ki. Ezt írta hozzá:

„Az irás azért piros, mert a véremmel írtam.”

Korda visszaküldött egy nyugtát, amire azt írta:

„E nyugta azért kék, mert a véremmel ír-Befejezésül még egy történet a 20-as és 30-as évek nagyszerű magyar kardvívócsapatáról, elsősorban is Petschauer Attiláról, talán minden idők legnagyobb vívójáról. De nemcsak -nagy vívó volt Attila, hanem nagy bo-KAJAN TIBOR KARIKATORAI

hóc is, és remek előadó. Spanyolországban járt a magyar csapat. Szembeálltak egy fogadáson a spanyol vívókkal és a két nemzet vívói bemutatkoztak egymásnak.

„Nagy” — mondta az egyik magyar bajnok.

Mire a spanyol:

„Montez Jorge Maria Alessandro Miguel Francisco Luis Jimenez.”

A következő magyar bemutatkozott: „Rády” és a szembenálló spanyol még sokkal hosszabb, véget nem érő névvel válaszolt. „Hát ez így nem megy” — dörmögte Petschauer és amikor rá került a sor, így mutatkozott be:

„Petschauer Attila Béla Jenő Gáspár Mátyás Elemér Tibor János István Ödön Géza Barnabás Töhötöm Aladár Pál...” és ekkor hozzátette körülbelül a legnagyobb gorombaságot, ami a magyar nyelvben létezik.

Egymásután mutatkozott be a sorbanállóknak, mély benyomást keltvén a spanyolok között, ahol rövid neve csak a kutyának van Amikor a sorbanálló emberek közül az utolsónak is elmondotta a mondókáját, az így felelt:

„A tiedbe öcsém, mert én a magyar követ vagyok.”

(Néhány évvel később, a háború alatt. Londonban jóba lettem Hevesy Pállal, a kitűnő diplomatával, akiről kiderült, hogy ő volt akkoriban a madridi magyar követ. Megkérdeztem, így történt-e a dolog. Bólintott. „Pontosan így.”)

15