Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-12 / 24-25. szám

AZ ÚJ TEMPLOMOT KERESI? ni, amely különleges atmoszférát teremt. Ha valaki ide belép — füg­getlenül attól, hogy hívő, vagy sem — érezze, itt valami egészen más hangulat veszi körül. Ha csak néhány pillanatra is, szabaduljon meg a földi terhektől. A templom mellett épülő plébá­niaszárnyban két hitoktatóterem, vendégszoba, paplakás lesz, s egy nagy közösségi terem, ahol bármi­kor összejöhetnek a lakótelepiek beszélgetni, ismerkedni egymással. Csaba László említette, hogy a templom bejárata a jáki templo­méra emlékeztet, mert annak épülése idején élt Boldog özséb. A békásmegyeri egyházközség névadója az egyetlen magyar szerzetesrend, a Pálos alapítója volt IV. Béla korában. Eleinte se­gített a tatár dúlta ország újjá­építésében, majd csalódva, az em­beri önzés miatt, remete lett. Egyszer álmában sok kis apró lángot látott az erdőben, amelyek egy közös pont felé közeledtek és ott egyesültek. Ezt követően ösz­­szehivta a remetéket, rendet alapí­tott — később Lengyelországban is. Magyarországon kisebb meg­szakításokkal 1940-ig működött a Pálos rend, Lengyelországban ma is fennáll. Antal János a lakótelep felé mutat: — A bíboros úr özséb ál­mát úgy értelmezte, hogy itt, a bé­kásmegyeri betonerdőben is sok kis láng világít, ezeket közösség­be lehet gyűjteni. „Isten teremteni kezd a semmiből” Ady Endre Egy régi Kálvin­­templomban című versében már a századelőn hangot adott a mai em­berre oly jellemző szemléletnek: „Jártam turistakedvvel, / Vona­toztam, hajóztam, De templom rég nem látott / így, imádkozó pózban.” Dr. Tenke Sándor, a Re­formátus Zsinati Iroda Gyűjtemé­nyi Osztályának vezetője ezekkel a gondolatokkal kezdte beszélge­tésünket, majd így folytatta: — A modern ember a maga sorsának távolságából nézi a templomi kul­tuszt. Turistaként jön egyéni gondjaival és örök emberi kérdé­sekre keres válaszokat. Ezt igyek­szik figyelembe venni a mai ma­gyar református templomépítészet. Erre példa az 1970-es szamosközi árvízkár helyreállítása során épült szamoskéri református templom is. Középen áll az ige hirdetésének fontosságát kiemelő szószék az Ür asztalával, szemben a presbiterek ülőhelyeivel. A hívek padjai két­­oldalról, családias közvetlenséggel fogják közre az igehirdetés és az úrvacsora helyét. Ez lehet a jövő templomépítészetének útja is. Az elmúlt években ugyanilyen Az épülő Érd-parkvárosi református templom FOTO: KŐHEGYI LÁSZLÓ céllal épültek a templomok mel­lett és helyett a meghittebb, csa­ládiasabb imaházak, gyülekezeti termek. Egy-egy ilyen vállalkozás­nak olyan kisugárzása van, hogy megmozdul az egész falu: más gyülekezetekhez tartozók, de ateis­ták is. Szerepet játszik ebnen a református gyülekezetek presbi­tériuma is, amely a régi egyházi demokratikus hagyományok meg­testesítője a 16—17. századból. Különböző rendű, rangú embere­ket tömörít, s ebből következik, hogy széles körben tudnak moz­gósítani. Tenke Sándor személyes ta­pasztalatként mesélte el, hogy a Debrecen-nagyerdei templomépít­kezés idején (tervező: Kálmán Er­nő Ybl-díjas építész) a kivitelező mellett naponként dolgoztak ön­kéntes brigádok a legkülönbözőbb foglalkozású emberekből verbuvá­lódva. Mivel a templom egyetem közelében épült, sok olyan fiatal volt köztük, aki először csak kí­váncsiságból jött el meghallgatni az itt szolgáló fiatal lelkész pré­dikációit, aztán itt ragadtak. — A minket magukba fogadó és körülvevő egyházi épületekben, tárgyakban annyi „élet” van, amilyen minőségű a hitünk — mondta befejezésül Tenke Sándor. Érd-Park város egyik csendes mellékutcájában jutottak ismét eszembe ezek a szavak, amikor rá­találtam a még alig egyéves re­formátus gyülekezet épülő temp­lomára. — Segíthetek valamiben? — szólít meg az egyik fiatal nő me­szes vödörrel a kezében. — A templom miatt jöttem — válaszo­lom. összeismerkedünk. — Baki Ilona vagyok, a gyülekezet lelké­sze. Az állványoktól még nem látni, milyen is lesz a templom, de a terveket meg tudom mutatni. Előremegyünk a parókiára. A két szobából az egyik a gyülekeze­ti terem, az istentiszteletek, az if­júsági bibliaórák színhelye, a má­sik pedig az iroda, s a házaspár alvóhelye. Olyan elképedt arcot vághatok, hogy Baki Ilona elneve­ti magát. A környék lakói bevándorlók a Nyírségből, Szabolcsból. Majd mindenki bejár Budapestre dol­gozni, a szabad időben pedig ott a kert. A reformátusok hol ehhez, hol ahhoz a környékbeli gyüleke­zethez tartoztak, szerettek volna önállósulni. Mégis, amikor meg­tudták, hogy egy lelkésznőt kap­nak, hevesen tiltakoztak. A Buda­pestről érkezett házaspárnak nem lehetett könnyű dolga. Évek szí­vós, kitartó munkája kellett ah­hoz, amit ma láthatunk. Az Érd­parkvárosi gyülekezetnek 1986. január elseje óta van önálló pres­bitériuma, az átlagkor 35 év. Leg­fiatalabb tagja a 19 éves kántor, az ifjúsági bibliakör egyik alapító tagja, elsőéves teológus. Az épít­kezést (tervező: Nagy Béla Ybl-dí­jas építész) az idén májusban kezdték meg. Nem kellett senkit sem agitálni, jöttek dolgozni min­denhonnan. A szabadságukat is együtt vették ki, hogy haladjon a munka. Mi ösztönözte ezeket az embere­ket, hogy a szabad idejükben ma­szekolás helyett templomot épít­senek? Az egyik fiatalember így vall erről: — Egyszerűen érdekel­ni kezdett az, ahogy ezek az embe­rek éltek. Baki Ilona férje civil foglalkozású, szociológus, mégis vállalta ezeket a nomád körülmé­nyeket, szervez, épít, saját kocsi­jával szedi össze a gyerekeket és viszi az istentiszteletre — mindezt olyan lelkesen, hogy mindenki kedvet kap tőle. Először csak személyes szimpá­tia és a közösség vonzotta ide az embereket. Bolti eladó, szakmun­kás, orvos találkozóhelye ez a kis parókia, ahol nemcsak dolgozni le­het, hanem jóízűeket beszélgetni is. Sok szakember vállalt itt úgy Békásmegyer: római katolikus templom FOTO: GABOR VIKTOR munkát, hogy tudta, egyelőre nem fognak neki fizetni. Az elmúlt öt év tapasztalatait így summázza a lelkésznő: — Ez az, amikor Isten teremte­ni kezd a semmibe). Lehetetlen helyzetből indultunk, mégis gyö­nyörködhettem abban, ahogy kí­­vül-belül épülhettünk. Ma már van egy komoly közösségünk és ezen a karácsonyon az új temp­lomunkban gyűlhetünk össze is­tentiszteletre. Egész nap együtt 1945 előtt a legtöbb szabadegy­házat üldözték, semmiféle tulaj­donjoggal nem rendelkezhettek. Ezért mikor erre lehetőség nyílt, óriási lendülettel indultak meg az építkezések. Budapesten és vidé­ken mindegyik kis egyháznak van már otthona, többségük családias imaház, vagy gyülekezeti ház. Egy évvel ezelőtt készült el Bu­dapesten, az Ó utcában a Keresz­tyén Test vér gyülekezet háza. A kívánságokat figyelembe véve Nagy Béla Ybl-díjas építész olyan házat tervezett, ahol akár egy egész napot el lehet tölteni. Van hol főzni, lepihenni, a gyerekek­kel foglalkozni, beszélgetni. A gyülekezeti teremben konferen­ciákat, istentiszteleteket tartanak. A vidékről érkezőket is kényel­mesen vendégül láthatják. Gon­doltak a mozgássérültekre: két rámpa készült a tolókocsik szá­mára. A Keresztyén Testvérgyüleke­­zetet dr. Kiss Ferenc orvospro­fesszor hívta életre. A második világháború idején még csak a lakásán gyűltek össze imádkozni s megbeszélni a sürgős segítenivaló­­kat. A kis társaság egyre nőtt, erő­södött, s később szívesen látták alkalmaikra a más felekezetekhez tartozó vendégeket is. Kiss pro­fesszor szellemi hatása mutatko­zik meg abban, hogy jelenleg a tagság hatvan százaléka értelmi­ségi. Űj otthonuk létrejöttének körülményeiről a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, dr. Szakács József mesélte el a legfontosabba­kat. — Amikor bejelentettük a gyü­lekezetnek az építkezés megkezdé­sét, még aznap 516 ezer forint gyűlt össze. Az anyagi javakon kí­vül több mint 70 ezer munkaórát dolgoztak a testvérek. Kiss pro­fesszornak olyan nemzetközi te­kintélye volt, hogy az építkezéshez külföldi adományok is érkeztek — a külföldi testvérszervezetek 7 millió forinttal járultak hozzá — és Európának alig van országa, ahonnan ne jöttek volna dolgozni is. A magyarországi testvérgyüle­kezetek mellett más felekezetektől is kaptunk segítséget. Nálunk nincs ötszáz főnél nagyobb gyüle­kezet, így az emberek közt lehe­tőség van a személyes kapcsolat fenntartására. Ha valaki hiányzik, rögtön megkeresik, mi történt ve­le, nincs-e valamire szüksége? Ma a tettek ideje van és a személyes példaadásé. Ahogy az Ige tanítja: „Egymás terheit hordozzátok!” ZIKA KLÁRA 10

Next

/
Thumbnails
Contents