Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-11-22 / 23. szám
Magyar református közösségek határainkon túl A Magyarországi Református Egyház negyedévenként megjelenő folyóirata, a Confessio 1986/ 3. számát a határainkon kívül élő magyar reformátusságnak szentelte. E kisebb-nagyobb lélekszámú közösségek történetéről, mai életéről olvashatunk az írók, társadalomkutatók, egyházi személyiségek tanulmányaiban, és megismerhetjük a Magyarországi Református Egyház törekvéseit is a kapcsolatok kialakítására, illetve fenntartására. Mindemellett recenziókkal, gazdag irodalmi válogatással is szolgál a folyóirat. A szomszédos szocialista országokban élő magyar nemzetiségű reformátusok egyházi életének elmúlt négy évtizedéről Dobos László Gábor szociológus közöl összefoglalót. Az első világháborút lezáró trianoni béke következtében a szomszédos országokhoz több mint hárommillió magyar került, akik kisebbségi életük mellett, vallási életüket is mint kisebbségivé lett egyházak hívei élték és élik. A becsült adatok alapján Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Romániában, Jugoszláviában és Ausztriában mintegy 1 100 000 a református hitű magyarok száma. A Szlovákiai Református Keresztény Egyház a csehszlovákiai magyar és szlovák reformátusok egyháza. Szlovákia területén hét egyházmegye van (pozsonyi, délnyitrai, észak-nyitrai, besztercebányai, nyugat-kassai, kelet-kassai, eperjesi). A lelkészképzés Prágában folyik, évente négy-öt magyar hallgató végez. Az egyház hivatalos lapja, a Kálvinista Szemle 1930-ban indult, s a „hontalanság évei” után 1951-ben jelent meg először magyarul. A Kárpátalján élő magyar reformátusok egyháza a Kárpátontúli Református Egyház. A mintegy 70 ezer lelket számláló magyar reformátusságot 20 lelkipásztor gondozza. Súlyos gond a lelkészutánpótlás kérdése, ezért tárgyalások folynak a magyarországi képzésről. A Kárpátontúli Református Egyház és a magyarországi közötti kapcsolat mélységét mutatja, hogy 1977-ben és 83-ban több ezer magyar nyelvű teljes Bibliát és énekeskönyvet juttattak el ajándékként a kárpátaljai gyülekezetekhez és kölcsönös látogatásokra is sor kerül. A romániai magyar református egyház a „Románia Szocialista Köztársaságban lévő Református Egyház” hivatalos nevet viseli. Két egyházkerülete: a kolozsvári (volt erdélyi) és a nagyváradi (volt királyhágó-mellék'). Az elsőben 8 egyházmegye, 406 852 református és 444 lelkész, a másodikban 5 egyházmegyében közel 300 000 és 254 lelkipásztor van. A református és a magyar evangélikus egyház közösen jelenteti meg a Református Szemle című kéthavonkénti folyóiratot. 1980- ban a Református Világszövetség tízezer magyar nyelvű Bibliát adományozott a romániai magyar reformátusoknak, ebből ezret a Magyarországi Református Egyház. A romániai és a magyar egyházak közötti kapcsolat a személyes látogatásokban is megnyilvánul. 1981-ben dr. Bartha Tibor és dr. Tóth Károly püspökök jártak ott. A jugoszláviai magyar reformátusok egyháza, a Jugoszláv ETNIKUM KISEBBSÉG SZÓRVÁNY ’8<> 3 KIADJA A MACVAKOBSZACI ICFOIMATUS MOH*/ Református Keresztyén Egyház három egyházmegyére tagolódik: bácskai, bánáti és baranya-szlovéniai. A magyar reformátusok száma 22 ezer körül van. Saját lelkészképzés nincs, ezt a budapesti és debreceni református teológiai akadémián, vagy más országokban oldják meg. Az egyház kiadványai közül legjelentősebb a Református Elet című lap. A vázlatos, tényszerű összefoglaló után tanulmányok, könyvismertetésék, versek adnak bepillantást a különböző országokban élő etnikumok, kisebbségi és szórványmagyarok életéről. Köteles Pál „A transzilvanizmus és az erdélyi avantgárd” című tanulmányában a bukaresti Kriterion könyvkiadónál Kovács János gondozásában megjelent három antológiát ismerteti, amely öt magyar folyóirat útkeresését tárja az utókor elé. „Az ötágú sípú magyar irodalomnak legsajátosabb és legérvényesebbet produkáló képződménye az erdélyi literatura — írja Köteles —, mely kettős kötődésénél fogva különleges szerepre is rendeltetett, ám ezt a híd funkciót csak addig képes ellátni, amíg létezik.” Megmaradásának pedig a transzilvanista gondolatokban gyökerezik a lehetősége. Transzilvanista volt Benedek Elek is, aki megírta: Az állam nyelvét meg kell tanulnotok, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejtenetek. „Add visza nekünk Uram, a kiáltás jogát!” címmel Sütő András „Advent a Hargitán” színjátékának nemzeti színházbeli bemutatójáról Zsigmond Gyula ír. A romániai magyar kisebbséggel foglalkozó részt Tóth István, Lászlóffy Csaba, Kozma Szilárd, Szőcs Géza romániai magyar költők versei zárják le. Székely András Bertalan a jugoszláviai Mura-vidéken élő mintegy félezer magyar reformátusról ír, akik Szlovéniában, nagyrészt a határ menti falvakban laknak és igen erősen kapcsolódnak az anyanemzethez. Szép összeállítás ad ízelítőt a kárpát-ukrajnai magyarság irodalmi életéből. M. Takács Lajos rövid bevezetője segít az eligazodásban és megismertet azokkal a költőkkel, akiknek a verseiből a folyóiratban olvashatunk (Sütő Kálmán, Balogh Balázs, Ferenczi Tihamér, Nagy Zoltán Mihály, Fodor Géza, Vári Fábián László, Demjén Miklós, Füzesi Magda, Finta Eva, Balia D. Károly). A burgenlandi református magyarökról szólva Gyenge Imre a széles körű és tartalmas egyházi kultúrmunkát emeli ki. Az egyházi szolgálat minősége, a kulturális munka tartalma és kivitele nem ízlés dolga, hanem a túlélés kérdése — fejtegeti. „Nem azért ragaszkodunk a magyar nyelvhez, mert nem tudunk németül, hanem ezen a módon járulunk hozzá, hogy a magyar kisebbség léte hitelt érdemeljen” — írja Gyenge Imre. A Párizsi Magyar Református Egyház nemrégiben elhunyt lelkipásztora, Kulifay Imre vallomásából idéz Nagy János a tisztelgő emlékezésben: „Nem elsodort falevelek, hanem élő rügyek vagyunk, kikben továbbélnek a hitnek, a szeretetnek, a magyar fa törzsének áldott erői.” Pomogáts Béla cikke a nyugaton élő magyar írók, költők sajátos helyzetével, a magyarországi irodalmi életben egyre jobban kibontakozó jelenlétével foglalkozik. A kanadai lelkész, Komjáthy Aladár monográfiáját Rácz István ismerteti. A kitántorgott egyház az USA-ba és Kanadába kivándorolt magyarországi reformátusok egyházszervezeti és -politikai kérdéseit foglalja össze a 19. század végétől napjainkig. A tudományos szempontból és a közgondolkodás formálásában egyaránt igen értékes könyvet a Református Egyház Zsinati Sajtóosztálya jelentette meg. A magyar egyházak tevékenysége a magyar nyelv és kultúra ápolásában címmel Üjszászy Kálmán professzor a következőket írja: „Én hiszek az észak-amerikai, de bárhol másutt létesült magyar diaszpóra jövőjében. Abban, hogy a magyar diaszpóra előbb mint nyelvi és kulturális, később mint a származástudatot biztosító, ébrentartó etnikai életkeret megmarad.” Üjszászy Kálmán előadása 1985 augusztusában a Veszprémi Anyanyelvi Konferencián hangzott el, mint ahogy a két következő is: Harsányt Andrásé „A magyar reformátusok élete az Egyesült Államokban és a gyökérkeresés” címmel és Trombitás Dezsőé: „Egyház és az újonnan jöttek” címmel. Mind a ketten gyakorló lelkészek, saját tapasztalataikról számolhatnak be s amit elmondanak, rendkívül elgondolkoztató. Petővári Ágnes Püski Sándort köszönti 75. születésnapján, felvázolva a magyar kultúra következetes terjesztőjének tevékeny életútját. „A lehetőségek adta körülmények megszabták és megszabják ugyan a kapcsolatot a lelki anya és a világra szórt gyermekek között — írja Medyesy László —, de az érzelmi, történelmi és teológiai szálak, ha szakadozva is, de megmaradtak és ezek ma is egymás számontartására figyelmeztetnek.” Ez indította Medyesy László észak-amerikai magyar református lelkészt arra, hogy kollégájával felkeresse a Dél-Amerikában élő magyar reformátusokat Argentínában, Uruguayban és Brazíliában. Élményeiről, az egyházak felelős szerepéről, nehéz, küzdelmes életéről számol be érdekes cikkében. Az írások sorát az Országos Széchényi Könyvtár keretében működő Magyarságkutató Csoport céljainak, törekvéseinek ismertetése zárja. Ismert statisztikák szerint 15 millió magyar él a földkerekségen, kétharmaduk az anyaországban, egyharmaduk a szomszédos országokban kisebbségben, mint nemzetiség, valamint szerte a világon elszórtságban, szórványként. A Magyar Református Egyház — mint a Confessio vállalkozása is mutatja — kötelességének tartja a kapcsolatok erősítését, a segítségnyújtás lehetőségeinek további bővítését. (zika) 19
