Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-11-22 / 23. szám

Magyar református közösségek határainkon túl A Magyarországi Református Egyház negyedévenként megje­lenő folyóirata, a Confessio 1986/ 3. számát a határainkon kívül élő magyar reformátusságnak szen­telte. E kisebb-nagyobb lélekszá­mú közösségek történetéről, mai életéről olvashatunk az írók, tár­sadalomkutatók, egyházi szemé­lyiségek tanulmányaiban, és meg­ismerhetjük a Magyarországi Re­formátus Egyház törekvéseit is a kapcsolatok kialakítására, illetve fenntartására. Mindemellett re­cenziókkal, gazdag irodalmi válo­gatással is szolgál a folyóirat. A szomszédos szocialista orszá­gokban élő magyar nemzetiségű reformátusok egyházi életének el­múlt négy évtizedéről Dobos László Gábor szociológus közöl összefoglalót. Az első világhábo­rút lezáró trianoni béke követ­keztében a szomszédos országok­hoz több mint hárommillió ma­gyar került, akik kisebbségi éle­tük mellett, vallási életüket is mint kisebbségivé lett egyházak hívei élték és élik. A becsült ada­tok alapján Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Romániában, Ju­goszláviában és Ausztriában mintegy 1 100 000 a református hitű magyarok száma. A Szlovákiai Református Ke­resztény Egyház a csehszlovákiai magyar és szlovák reformátusok egyháza. Szlovákia területén hét egyházmegye van (pozsonyi, dél­­nyitrai, észak-nyitrai, beszterce­bányai, nyugat-kassai, kelet-kas­sai, eperjesi). A lelkészképzés Prágában folyik, évente négy-öt magyar hallgató végez. Az egy­ház hivatalos lapja, a Kálvinista Szemle 1930-ban indult, s a „hon­talanság évei” után 1951-ben je­lent meg először magyarul. A Kárpátalján élő magyar re­formátusok egyháza a Kárpáton­­túli Református Egyház. A mint­egy 70 ezer lelket számláló ma­gyar reformátusságot 20 lelki­­pásztor gondozza. Súlyos gond a lelkészutánpótlás kérdése, ezért tárgyalások folynak a magyaror­szági képzésről. A Kárpátontúli Református Egyház és a magyar­­országi közötti kapcsolat mélysé­gét mutatja, hogy 1977-ben és 83-ban több ezer magyar nyelvű teljes Bibliát és énekeskönyvet juttattak el ajándékként a kár­pátaljai gyülekezetekhez és köl­csönös látogatásokra is sor kerül. A romániai magyar református egyház a „Románia Szocialista Köztársaságban lévő Református Egyház” hivatalos nevet viseli. Két egyházkerülete: a kolozsvári (volt erdélyi) és a nagyváradi (volt királyhágó-mellék'). Az el­sőben 8 egyházmegye, 406 852 re­formátus és 444 lelkész, a máso­dikban 5 egyházmegyében közel 300 000 és 254 lelkipásztor van. A református és a magyar evan­gélikus egyház közösen jelenteti meg a Református Szemle című kéthavonkénti folyóiratot. 1980- ban a Református Világszövetség tízezer magyar nyelvű Bibliát adományozott a romániai magyar reformátusoknak, ebből ezret a Magyarországi Református Egy­ház. A romániai és a magyar egy­házak közötti kapcsolat a szemé­lyes látogatásokban is megnyil­vánul. 1981-ben dr. Bartha Tibor és dr. Tóth Károly püspökök jár­tak ott. A jugoszláviai magyar refor­mátusok egyháza, a Jugoszláv ETNIKUM KISEBBSÉG SZÓRVÁNY ’8<> 3 KIADJA A MACVAKOBSZACI ICFOIMATUS MOH*/ Református Keresztyén Egyház három egyházmegyére tagolódik: bácskai, bánáti és baranya-szlo­­véniai. A magyar reformátusok száma 22 ezer körül van. Saját lelkészképzés nincs, ezt a buda­pesti és debreceni református teológiai akadémián, vagy más országokban oldják meg. Az egy­ház kiadványai közül legjelentő­sebb a Református Elet című lap. A vázlatos, tényszerű összefog­laló után tanulmányok, könyvis­mertetésék, versek adnak bepil­lantást a különböző országokban élő etnikumok, kisebbségi és szór­ványmagyarok életéről. Köteles Pál „A transzilvanizmus és az er­délyi avantgárd” című tanulmá­nyában a bukaresti Kriterion könyvkiadónál Kovács János gon­dozásában megjelent három anto­lógiát ismerteti, amely öt magyar folyóirat útkeresését tárja az utó­kor elé. „Az ötágú sípú magyar irodalomnak legsajátosabb és leg­érvényesebbet produkáló képződ­ménye az erdélyi literatura — írja Köteles —, mely kettős kötő­désénél fogva különleges szerepre is rendeltetett, ám ezt a híd funk­ciót csak addig képes ellátni, amíg létezik.” Megmaradásának pedig a transzilvanista gondolatokban gyökerezik a lehetősége. Transzil­vanista volt Benedek Elek is, aki megírta: Az állam nyelvét meg kell tanulnotok, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejtene­tek. „Add visza nekünk Uram, a kiáltás jogát!” címmel Sütő And­rás „Advent a Hargitán” színjá­tékának nemzeti színházbeli be­mutatójáról Zsigmond Gyula ír. A romániai magyar kisebbséggel foglalkozó részt Tóth István, Lászlóffy Csaba, Kozma Szilárd, Szőcs Géza romániai magyar köl­tők versei zárják le. Székely András Bertalan a ju­goszláviai Mura-vidéken élő mint­egy félezer magyar reformátusról ír, akik Szlovéniában, nagyrészt a határ menti falvakban laknak és igen erősen kapcsolódnak az anyanemzethez. Szép összeállítás ad ízelítőt a kárpát-ukrajnai magyarság iro­dalmi életéből. M. Takács Lajos rövid bevezetője segít az eligazo­dásban és megismertet azokkal a költőkkel, akiknek a verseiből a folyóiratban olvashatunk (Sütő Kálmán, Balogh Balázs, Ferenczi Tihamér, Nagy Zoltán Mihály, Fodor Géza, Vári Fábián László, Demjén Miklós, Füzesi Magda, Finta Eva, Balia D. Károly). A burgenlandi református ma­­gyarökról szólva Gyenge Imre a széles körű és tartalmas egyházi kultúrmunkát emeli ki. Az egy­házi szolgálat minősége, a kultu­rális munka tartalma és kivitele nem ízlés dolga, hanem a túlélés kérdése — fejtegeti. „Nem azért ragaszkodunk a magyar nyelvhez, mert nem tudunk németül, ha­nem ezen a módon járulunk hoz­zá, hogy a magyar kisebbség léte hitelt érdemeljen” — írja Gyenge Imre. A Párizsi Magyar Reformá­tus Egyház nemrégiben elhunyt lelkipásztora, Kulifay Imre vallo­másából idéz Nagy János a tisz­telgő emlékezésben: „Nem elso­dort falevelek, hanem élő rügyek vagyunk, kikben továbbélnek a hitnek, a szeretetnek, a magyar fa törzsének áldott erői.” Pomogáts Béla cikke a nyuga­ton élő magyar írók, költők sajá­tos helyzetével, a magyarországi irodalmi életben egyre jobban ki­bontakozó jelenlétével foglalko­zik. A kanadai lelkész, Komjáthy Aladár monográfiáját Rácz Ist­ván ismerteti. A kitántorgott egy­ház az USA-ba és Kanadába ki­vándorolt magyarországi refor­mátusok egyházszervezeti és -po­litikai kérdéseit foglalja össze a 19. század végétől napjainkig. A tudományos szempontból és a közgondolkodás formálásában egyaránt igen értékes könyvet a Református Egyház Zsinati Sajtó­­osztálya jelentette meg. A magyar egyházak tevékeny­sége a magyar nyelv és kultúra ápolásában címmel Üjszászy Kál­mán professzor a következőket írja: „Én hiszek az észak-ameri­kai, de bárhol másutt létesült magyar diaszpóra jövőjében. Ab­ban, hogy a magyar diaszpóra előbb mint nyelvi és kulturális, később mint a származástudatot biztosító, ébrentartó etnikai élet­keret megmarad.” Üjszászy Kál­mán előadása 1985 augusztusában a Veszprémi Anyanyelvi Konfe­rencián hangzott el, mint ahogy a két következő is: Harsányt And­rásé „A magyar reformátusok élete az Egyesült Államokban és a gyökérkeresés” címmel és Trombitás Dezsőé: „Egyház és az újonnan jöttek” címmel. Mind a ketten gyakorló lelkészek, saját tapasztalataikról számolhatnak be s amit elmondanak, rendkívül el­gondolkoztató. Petővári Ágnes Püski Sándort köszönti 75. szüle­tésnapján, felvázolva a magyar kultúra következetes terjesztőjé­nek tevékeny életútját. „A lehetőségek adta körülmé­nyek megszabták és megszabják ugyan a kapcsolatot a lelki anya és a világra szórt gyermekek kö­zött — írja Medyesy László —, de az érzelmi, történelmi és teológiai szálak, ha szakadozva is, de meg­maradtak és ezek ma is egymás számontartására figyelmeztetnek.” Ez indította Medyesy László észak-amerikai magyar reformá­tus lelkészt arra, hogy kollégájá­val felkeresse a Dél-Amerikában élő magyar reformátusokat Ar­gentínában, Uruguayban és Bra­zíliában. Élményeiről, az egyhá­zak felelős szerepéről, nehéz, küz­delmes életéről számol be érdekes cikkében. Az írások sorát az Országos Széchényi Könyvtár keretében működő Magyarságkutató Csoport céljainak, törekvéseinek ismerte­tése zárja. Ismert statisztikák szerint 15 millió magyar él a föld­kerekségen, kétharmaduk az anyaországban, egyharmaduk a szomszédos országokban kisebb­ségben, mint nemzetiség, vala­mint szerte a világon elszórtság­­ban, szórványként. A Magyar Református Egyház — mint a Confessio vállalkozása is mutatja — kötelességének tartja a kap­csolatok erősítését, a segítség­­nyújtás lehetőségeinek további bővítését. (zika) 19

Next

/
Thumbnails
Contents