Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-11-08 / 22. szám

LMOGITÓB/1N TRIZNYK /HKTYKSNKL A római lakás nappalijának falain körben Szó'nyi István- képek, egy másik szobában Egry József mű­vei. Odébb, a „stúdióban” a házigazda, Triznya Mátyás festményei borítják a falat. A terasz felől napfényillatú tavaszi levegő emelgeti az asztalra helyezett papírlapokat. Vörösbor mellett arról dis­­kuráltunk, hogy bár Triznya Mátyás művei nem is­meretlenek Magyarországon - illusztrációk és egy kiállítás a budapesti Olasz Kultúrintézetben - ő maga mégsem „jár haza” ...- Érdeklődéssel figyelem, ami otthon történik, vágyom is haza, de még nem szántam rá magam ...- Hogy nem hagyják hidegen a haza dolgai, azt bi­zonyítja az is, hogy tevékenyen részt vesz a Rómában- megjelenő magyar nyelvű folyóirat, a Katolikus Szemle szerkesztésében is...-Hogyne! Békés Gellért barátommal és termé­szetesen a többi kiváló szerzővel együtt lelkesen készítjük a lapot. De hát nem leszünk fiatalabbak, és gyakran eszembe jut már, vajon mi lesz tíz év múlva a Katolikus Szemlével? Nem lesz aki folytas­sa a munkánkat és-nagyon könnyen így járhat a többi Nyugat-Európában megjelenő magyar nyelvű újság is!- Persze Ön nemcsak magyar újságot szerkeszt, hanem „magyarul" is fest, bátorai, könyvei mind­mind ugyanarról árulkodnak ...- Meg mindaz, amit most nem lát! Persze szán­dékaim szerint ez egy tenyérnyi Magyarország. Egyszer egy pesti művészettörténész járt nálam és azt mondta: „Hogy te milyen jó Szőnyi-akvarelleket festesz!”És el kell ismerni igaza van. Szőnyi István lánya a feleségem, családtagként jól megismertem őt, mint embert, mint művészt egyaránt. Egész éle­temet befolyásoló hatással volt rám. Küzdöttem ez ellen, de sikertelenül. Az, hogy 1949-ben itt tele­pedtünk le Olaszországban, tudat alatt nyilván az ő sugallata volt, mert úgy képzeltük a feleségem­mel, hogy itt biztosan tetszene neki is. A lakásom berendezése, ezek a párnák itt, mind azt az otthoni hangulatot árasztják. A könyvtáramra otthon biz­tosan azt mondanák, milyen sok olasz könyve van. Itt azt kérdezik, minek van ennyi magyar könyved? Szombat esténként pedig kinyit nálunk a Triznya­­kocsma, ahogy barátainkkal együtt nevezzük az év­tizedek óta tartó rendszeres összejöveteleinket. S bár a világ minden tájáról fogadunk vendégeket, a beszélgetés nyelve természetesen magyar.- A kiállításain tudatja nézőivel, hogyr ön magyar származású?-Természetesen a meghívón, vagy a megnyitó beszédben ezt mindig tudatom. Nem is lehetne en­gem olasz festőnek tekinteni, annyira mélyen hazai földbe nyúlnak művészetem gyökerei. Nemcsak Szőnyi István kiküszöbölhetetlen és ma már büsz­kén vállalt hatására gondolok, hanem a budapesti művészeti akadémián töltött évekre is. Egyébként nem túl régen állítok ki, ezelőtt trükk-operatőr­­ként dolgoztam. A sors keze, hogy ezt a szakmát is Szőnyi összeköttetései révén tanultam ki, aki be­ajánlott Korda Vincéhez, mire egy hét múlva már Vittorio de Sica Csoda Milánóban című filmjén dolgoztam. Amikor a vállalkozás csődbe jutott, nyugdíjazásomat kértem és azóta létezem mint ma­gyar festő. Ma már egyre több kiállításom van Eu­­rópa-szerte, leginkább csak akvarellekből. Szere­tem ezt a mások által nehéznek és korszerűtlennek ítélt festésmódot, aminek elsősorban praktikus okai vannak: ugyanis sokai kisebb csomagot cipe­lek, ha festeni indulok ... LINTNER SÁNDOR 25

Next

/
Thumbnails
Contents