Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-25 / 21. szám
LEÁNYFALUTÓL ESZTERGOMIG Személyes élménnyel kezdem, mert azt szeretném elérni, hogy mindenkinek jusson eszébe valamilyen személyes emlék erről a tájról. Tudom, vannak ilyenek bőven . . . Jómagam másodikos polgárista koromban, 1936-ban egy iskolai kirándulás alkalmával jártam legelőször a Dunakanyarban és ezen az úton egész életemre kiható megjegyzést tett rám — de nem is énrám, hanem inkább a visegrádi tájra — Hajdinyák tanár úr, aki nekünk a magyart tanította. Előzőleg történt, hogy az egyik osztálytársamnak, méghozzá a padszomszédomnak, legurult a labdája a Fellegvár falai alól a Salamon-tornya irányába, s a meredek sziklák alatt eltűnt a sűrű bozótosban. Amikor aztán már hazafelé mentünk a hajón — mert hajókiránduláson voltunk — s mindenki vitt magával valamilyen visegrádi emléket (már akkor is árultak a romfalak alatt mindenféle „bigyókat”, giccseket), én ezt a kárvallott barátomat valahogy így igyekeztem vigasztalni: „Ne sirasd azt a vacak labdát, Jóska! Örök emlékül veszett el. Amíg élsz, mindig emlegetheted, ha Visegrádra gondolsz.” Vigasztaló szavaimat meghallotta Hajdinyák tanár úr is, és nyilván elcsodálkozott rajta, mert így szólt hozám: „Mi a szösz! Hát a te kobakodban is születnek ilyen jó gondolatok? Ügy látszik, ez a csodálatos táj serkent jó gondolatokra.” A fiúk jót röhögtek rajtam, mert ők megérezték e szavakban a gúnyt. Hajdinyák tanár úrnak ugyanis nem a legjobb véleménye volt az én észbeli képességeimről. Én azonban ezúttal nem a gúnyra figyeltem. Eltöprengtem, vajon miképpen tud egy táj ,,jó gondolatokra serkenteni”. A mikéntre ma sem tudom a választ, ezt azonban azóta is tapasztalom, hogy ide valóban nem csak üdülni-pihenni jönnek az emberek, hanem — jó gondolatokért is. Mert ez a táj, a szelíd hegyek és a szelíden kanyaruló Duna tükre, valóban tűnődésre, meditálásra, tartalmasabb tevékenységre serkenti az agysejteket. Valahogy mélyebben vésődik ezáltal emlékezetünkbe ennek a tájnak a képe. Vagy fordítva: éppen a mély emléknyomok szülik a jó gondolatokat. Egyszer, jó néhány évvel ezelőtt az ország legkülönbözőbb részein fiatalok válaszait gyűjtöttem magnószalagra egy visegrádi rádióműsorhoz. A kérdés így szólt: kinek, milyen szó jut eszébe a Dunakanyar szó hallatán. (Zárójelben szólva; akkor tudtam meg egy szociológus csoport felméréséből, hogy Magyarország húsz-harminc év közötti lakosságának 79 százaléka legalább egyszer megfordult már a Dunakanyarban. A Balatonnál 83. Budapesten 89 százaléka.) A kérdésre ilyen válaszokat kaptam: Nekem a kirándulás . . . Nekem a Duna. Hegyoldal. Hajókázás. Romok. Mátyás király. Vadászat. A bazilika. Erdőszéle. Komp. Turistaház. Játék. Vadászat. Lányok. Turisták. Lépcsők. Túlpart. Sok kiránduló. Salamon-tornya. Kövek. Külföldiek. Hajóállomás. Magasság. Mostanában — új műsort készítvén — azon tűnődtem többször is, hogy ha valamiképpen össze tudnánk gyűjteni egy kötetbe azokat a gondolatokat, amelyek az elmúlt évszázadok alatt ezen a tájon formálódtak jeles koponyákban, olyan könyvet kapnánk, amelyik egész történelmünk hív rajzolata lenne. „Igen, talán ennek a tájnak a természeti szépsége készteti az embert a mélyebb elgondolásra” — mondta egy tizenöt évvel ezelőtti rádióinterjúban Fája Géza is, amikor megjelent a Visegrádi esték című regénye, amelyben az öreg Görgey Artur tűnődéseit írta le; a 98 évet megért tábornok az ő visegrádi magányában valóban eleget töprenghetett ... Esztergomnál az is eszünkbe kell, hogy jusson, hogy első királyunk, Szent István is sokat elmélkedhetett, töprenghetett itt, hiszen ez az ő szülőhelye, itt keresztelték meg, itt tették fejére a koronát, itt kellett a pogány múlttal leszámolnia. (Erről Az a szép fényes nap című nagyszerű drámájában Szabó Magda írt megkapóan) ... De itt áll a Babiís-villa — ma múzeum —, abban is hány de hány nagyszerű gondolat született. Jusson eszünkbe csak a Jónás imája . . . Emitt pedig Áprily Lajos kertes háza, ahol fia, Jékely Zoltán is jeles gondolatokat formált versbe. Leányfalun nem szabad úgy keresztülmenni a népünk élete iránt érdeklődő Dunakanyarba látogatónak, hogy meg ne álljon Móricz Zsigmond háza udvarán. Itt szeretett ő is írni, itt születtek fejében — saját vallomása szerint is — a legvilágosabb gondolatok. És sorolhatnám bőven tovább az írók nevét, hiszen Cseres Tibor, Hegedűs Géza is 1 1. Szentendre 2. A Dunakanyar a Szentendrei-sziget csúcsával 3. Zebegény 4. Esztergom 5. Leányfalu fotó: gAbor Viktor SSft 24