Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-29 / 19. szám

TÁJJELEGŰ RECEPTEK EGY KÜLÖNÖS KÖNYVTÁR Ahogy a népművészet, a népmesék és nép­dalok, szokások és hagyományok, úgy az éte­lek ás jellemzőek hazánk egyes tájaira. Gaszt­ronómiai folklórkincsünket is érdemes meg­őriznünk, az elfelejtett étkeket pedig feleleve­nítenünk. Ezúttal néhány nagyon ízletes halétel recept­jét ajánljuk olvasóink figyelmébe. SZEGEDI HALÁSZLÉ Hozzávalók 4 személyre: 100 dkg ponty, 50 dkg fogas, 50 dkg harcsa, 25 dkg vöröshagyma, 6 dkg lecsó, 2,5 dkg piros paprika és só. A halakat kifilézzük, a színhúst 7-8 dkg-os darabokra vágjuk, besózzük és félretesszük. A halikrát és haltejet szintén sóval ízesítjük. A halfejet, a csontokat finomra vágott hagy­mával, sóval ízesítve, lassú tűzön főzzük, egé­szen addig, amíg a lé halízű nem lesz. Ekkor a levet átszűrjük, piros paprikával megszór­juk, majd beletesszük a halhúst és a belsősége­ket. Lecsóval ízesítve, fedő alatt kb. 10 percig főzzük. Ekkor már keverni nem szabad, de a fazekat, vagy bográcsot időnként rázzuk meg. Forrón tálaljuk. SÜLLŐ KISALFÖLDI MÓDRA Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg süllő (szín­­hús), -10 dkg gomba, 1 dl tejszín, 1 tojássárgá­ja, 1 dl száraz fehérbor, 2 cl konyak, 2 dkg vaj, 2,5 dkg vöröshagyma, 2 dkg liszt, só, törött bors, petrezselyemzöld. A halfilóket besózzuk, vajjal kikent tepsibe helyezzük. Borral és konyakkal felöntjük és felforraljuk. Ezután alufóliával letakarjuk és sütőben puhára pároljuk. Közben a finomra vágott vöröshagymát va­jon megfuttatjuk, hozzáadjuk a kockára vágott gombát, sóval, borssal és kevés petrezselyem­zölddel ízesítjük. Amikor a halhús puha, óvato­san kiemeljük a tepsiből, levéhez hozzáadjuk a gombát. A tejszínbe belekeverjük a lisztet és a tojássárgáját és a gombás mártást ezzel behabarjuk. Tálalásnál forrón öntsük a halra a mártást. HORTOBÁGYI RAKOTT HAL Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg halhús, 150 dkg burgonya/ 15 dkg füstölt szalonna, 20 dkg vöröshagyma, 4 dkg zsír vagy ennek megfelelő olaj és só. A megtisztított burgonyát vékony szeletek­re vágjuk, sóval ízesítjük és a felét kizsírozott tepsibe rakjuk. A felszeletelt és besózott halat ugyancsak rátesszük. Ezután ismét burgonyát teszünk a tepsibe. Tetejét füstölt szalonna sze­letekkel és karikára vágott vöröshagymával borítjuk és lassú tűznél jól átsütjük. Ha szük­séges, kevés vízzel is meglocsoljuk. A végén erősebb tűznél ropogósra sütjük. AGÁRDI DIÓS FOGAS Hozzávalók 4 személyre: 120 dkg fogas, 15 dkg vegyes zöldség, 5 dkg zeller, 5 dkg vörös­hagyma, 5 dkg vaj, 4 dkg liszt, 2 cl konyak, 5 dkg dióbél, 2 dkg cukor, só és petrezselyem­­zöld. A halat kifilézzük besózzük és félretesszük. A fejből, a csontokból és a halhúsból, sóval és kevés hagymával, petrezselyemzölddel ízesített hallét főzünk. Amikor a hús puha, kiemeljük, levét átszűrjük és világos vajas rántással be­rántjuk. Konyakkal, cukorral ízesítjük, majd belekeverjük a darált dióbél felét. Tálalásnál a halat leöntjük a mártással, majd megszórjuk a maradék dióbéllel. Jövőre lesz száz esztendeje, hogy Varsóban napvilágot látott az első eszperantó nyelv­könyv először oroszul, lengyelül, majd fran­ciául, németül és angolul is. A szerző Zamen­­hof Lázár Lajos, egy varsói szemorvos, áki jobbnak látta, ha könyvét: Doktoro esperanto (Reménykedő doktor) álnéven adja ki. Zamen­­hof tizenegy éves korában kezdett el foglalkozni a nemzetközi nyelv gondolatával, tizennégy éves korában pedig hozzálátott, hogy álmát megvalósítsa. Állítólag a 17. születésnapjára, a zsúron osztálytársaival már eszperantóul be­szélgetett. Ám ekkor közbelépett a szigorú atya: az új nyelv kéziratát elkobozta, majd elégette, mondván, most már ideje, hogy fia felhagyjon az efféle haszontalan dolgokkal, inkább a tanu­láson járjon az esze! így tulajdonképpen 1887- ban nem áz első, hanem a második változat került kiadásra. Azóta könyvek, újságők, fo­lyóiratok, garmada látott napvilágot eszperan­tó nyelven, amelyek közül ritka szép példányok Magyarországon egyedül Fajszi Károly magán­gyűjteményében láthatók. Fajszi Károly budapesti otthonában, egy hat­­szobás 210 négyzetméteres lakásban a főbérlők a könyvek — minden falat, zugot uralnak — s csak annyi helyet hagynak, ahol a családtagok meghúzhatják magukat. Ez a hazánkban, de talán a világban egyedülálló gyűjtemény ugyanis hétezer könyvből és háromezer évfo­lyam bekötött, és ötezer kiegészítésre váró év­folyam folyóiratból áll, s ezenkívül további négyezer kötet, és rengeteg lapkülönlegesség vár cserére. — Hogyan és mikor kezdődött ez a gyűjtő­­szenvedélyl — Az ötvenes évek végén négy gyerekem közül talán a legkisebb megkérdezte tőlem, mi is az az eszperantó? Tudtam vagy három mondatot mondani róla, de ekkor elhatároztam,, utánajárok, hogy bővebb felvilágosítást ad­hassak a gyereknek. Egyébként is én még 1927- ben vettem magamnak egy eszperantó könyvet, de túlságosan bonyolultnak találtam és félre­dobtam. A második nekifutásra sikerült az esz­perantóval megbarátkozni. Először is beirat­koztam egy tanfolyamra és megtanultam a nyelvet. Aztán olvasni szerettem volna és mi­után könyvtárban aligha talál az ember esz­perantó irodalmat, kénytelen voltam vásárol­ni... — Mennyi idő alatt sajátította el a nyelvet? — Talán hihetetlennek tartja, de három hó­nap elég volt áhhoz, hogy nyelvvizsgát tegyek. Persze ezek után még sokat kellett tanulnom, hogy azt mondhassam, tökéletesen ismerem, beszélem az eszperantót. Tulajdoniképpen na­gyon könnyű nyelv. Állítólag Lev Tolsztoj há­rom óra alatt tanulta meg .a nyelvtanát, másnap olvasott, a harmadik nap pedig már eszperan­tóul írt. — Milyen könyvritkaságok találhatók könyv­tárában? — Itt van például az első magyar tankönyv 1898-ból. amely .,Gyakorlati és elméleti mód­szer a Zamenhof-féle világnyelv néhány nap alatt való megtanulására" címet viseld. Az elő­szóban dr. Bálint Gábor kolozsvári egyetemi tanár az első magyar eszperantista azt írja: ,J3gy tucat nyelvből nincs szükségem közvetí­tőre, de helvette könnyen megtanulható és ász­ban tartható nyelv kellene.” Tudja, ebben csak egy adat nem igaz: Bálint Gábor nem egy tu­cat nyelvet ismert, hanem negyvenet. Aztán itt van Baghy Gyula Tavasz az őszben című eszperantó nyelvű 1931-ben Kölnben ki­adott kisregénye. Ennek az az érdekessége, hogy egv évvel a megjelenése után Ba King kínai író, jelenleg a kínai írószövetség elnöke, lefor­dította anyanyelvére. Természetesen ez a pél­dány is megvan a könyvtárban. A legértéke­sebb darab ez az 1774-ben készült selvemkötésű, pranvmetszésű könvv. (Kalmár György nyelval­kotó kísérlete.) — Egy ekkora könyvtárral feltehetően ren­geteg munka van... — Túlzás nélkül mondom, reggeltől másnap reggelig volna teendő. Tizenhat éve vagyok nyugdíjas, de többet dolgozom, mint korábban egész életemben. Pedig segítségem is van, egy hivatásos könyvtáros, egy gépírónő és a felesé­gem. Természetesen fizetség nélkül, hobbiból, szabad idejükben végzik ezt a soha véget nem érő munkát. Nagy a levelezésünk és az újságo­kat, folyóiratokat is magunk kötjük. — Kölcsönözni is szokott könyveket? — Kizárólag vizsgára készülő egyetemisták­nak és tudományos kutatóknak. No és persze külföldi könyvtáraknak is. A világ húsz orszá­gának harminc könyvtárával, illetve magán­­gyűjtőjével vagyok kapcsolatban. Itt a vitrin­ben őrzök például egy kedves ajándékot. A belga Kortrijik városlkából a polgármester küld­te nekem ezt az aranysarkantyút, amely címe­rükben is szerer ei, mert a könyvtárukkal szá­munkra igen előnyös cserét folytattam. Érkeznek hozzám váratlan látogatók is. A múltkor Japán­ból érkezett egy úr, egy könyvkülönlegességért, amelyet sehol másutt nem talált meg. Nem val­lottam szégyent, nekem megvolt a keresett könyv. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről fordulnak olykor hozzám segítségért. Legutóbb Az isten rabjai című Gárdonyi-regényt keres­ték, amelyet az Üj Zélandban élő Hamvai János fordított eszperantóra. Szívesen kölcsönöztem ezt a könyvet, mert egy mongol író kérte az egyetemen keresztül azzal a céllal, hogy anya­nyelvére lefordítsa. Az Országos Széchényi Könyvtár 1982 de­cemberében Fajszi Károly gyűjteményét védet­té nyilvánította. A szakértői véleményből kide­rül, hogy a könyvéken, folyóiratokon, időszaki kiadványokon kívül ezer fényképet, számos plakátot, képes levelezőlapokat, kéziratókat, érméket, zászlókat, okleveleket és régi eszpe­rantó szövetségi tagsági könyveket is őriz. Mindezt nagy szakértelemmel és tervszerűség­gel kezeli és gyarapítja a 75 esztendős, nyugdí­jas gyűjtő. A. É. Baghy Gyula 1931-es kölni kiadású eszpe­rantó könyve FOTÓ: NOVOTTA FERENC Fajszi Károly 22

Next

/
Thumbnails
Contents