Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-29 / 19. szám
F eltétlenül a Hortobágygyal kezdd! — tanácsolta értő kollégám, megtudván, hogy nemzeti parkjainkról, természete védelmi területeinkről készülök riportsorozatot írni. — Először: mert ez az első a négy közül, 1973-ban alakították ki; másodszor: mert ez a legismertebb. Itt a Kilenclyukú-híd és a hortobágyi csárda, itt legel a gulya és a ménes, itt tartják a Hídi Vásárt és a Lovasnapokat... És mivel mindez igaz, elhatároztam: éppen ezért a „másodszülöttel”, az 1975-ben „született” Kiskunsági Nemzeti Parkkal, a KNP-vel kezdem. A Hortobágynak kevésbé van szüksége az ismertetésre, emerre viszont ráférhet egy kis népszerűsítés. Gondoltam. Azután a helyszínen, pontosabban a bugaci Pásztormúzeum „üvegjurtájában” megtudtam: van már látogató itt is. — Az idén, fél esztendő alatt, kereken harmincezer vendég járt nálunk! — büszkélkedett Kontra László, a múzeum őre és kalauza. — Pedig ez az év nemigen kedvezett az idegenforgalomnak. Az érdeklődők között mégis több volt a német, a francia, az angol, a jugoszláv, mint a magyar. — Nem is csoda! — állapítom meg, miközben közelebbről is megismerkedem a KNP egyik — talán legnevesebb — tájegységével a hat közül. — Hisz legalább annyi látnivaló akad itt, mint a Hortobágyon. A Kilenclyukú-híd hiányzik ugyan, de vannak helyette falécekből rakott bürük, amelyek a lápon át vezetnek; van csárda is, nemrég jártak nála a „kozmetikusok”, akik megszépítették, megfiatalították; látható itt rideg gulya, kajla tülkű, palaszürke, komor marhákkal; időnként a csikósok Bugacpusztán is meghajtják a kétszáz büszke tartású, kényesen vágtázó magyar félvért; és a békés nyájba verődött rackáknak itt is csak úgy csavarosra pöndörödött a szarvuk, mint hortobágyi rokonaiké... Szóval itt is meglelheti bárki a pusztai romantikát, lett légyen bel- vagy külföldi az illető, anélkül, hogy egyetlen lépést gyalogolnia kellene érte. A parkolóig az autó, onnan meg fogat szállítja a látogatót lencseközeibe, ákár a kormos bikához, akár a lovasiskolához, akár a kontyoskunyhóhoz, a pásztorok valamikori szállásához. Az egykori puszta mintegy egytizede — vagy 1700 hektár — megmaradt a maga viszonylagos háborítatlanságában. így megőrizhették a hagyományos pusztai állattartás módjait, formáit, és velük együtt a hagyományosan itt élő és élt állatfajtákat úgyszintén. És ha mindez egyúttal idegenforgalmi szenzációként is szolgál — tehát pénzt hoz a házhoz —, az csak előnyös. A kérdés csupán az, kinek előnyös, azaz hogy: ki kapja a pénz javát? A területért — és nemcsak ezért az 1700 hektárért, hanem pontosan tizennyolcszor ennyiért! — a Kiskunsági Nemzeti Park kecskeméti igazgatósága felelős. Öszszesen tán vagy huszonöt ember. Ők kezelik, óvják állatait és növényeit ; őrzik háborítatlanságát és épségét; segítik az ide érkező kutatókat; megszervezik a bemutatókat, ismertetéseket. Ha igaz a hír, a jövő esztendőtől kezdve már többé-kevésbé önfemntartás- 1 BELÉPÉS CSAKIS TERMÉSZETBARÁTOKNAK! ERDŐKÖN, LÁPOKON, BUCKÁKON AT8
