Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-13 / 18. szám
— A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. A fiam negyedik osztályos volt (most hetedikes), amikor észrevettem, hogy az iskolából napok óta elég rossz hangulatban jött haza. Aztán kiderült! A magyarságát szégyellte az osztálytársai előtt! Nem tudom, hogy történt pontosan, de a gyerekek „csúfolni” kezdték. Gondoltam bemegyek és beszélek a tanítóval, de ennél jobb ötletet adott valami. Ebben az időben volt a gyerekeknek egy „szabad fogalmazás” feladatuk, és én „segítettem” egy kicsit a gyereknek, mivel ezt fel kellett olvasni az osztály előtt. Elsősorban persze a fiamat kellett meggyőzni arról, hogy nem hogy szégyellni kell magát, de büszkének kell lennie, hogy magyar! Talán a mi hibánk is, hogy megelégedtünk (akkor - egyelőre) annyival, hogy megtanítottuk ími-olvasni magyarul. Azóta is: egyik nap ír, másik nap olvas magyarul, és így tesz a lányunk is, aki most negyedik osztályos. Visszatérve a „témához”. Fogalmam se volt, hogy egyszerűen és kézzelfoghatóan hogyan bizonyítsam be a fiamnak, hogy nincs oka szégyenkezni. Leültünk vele beszélgetni és én is, a feleségem is „erőlködtünk”, de nem volt túl nagy a sikerünk. Gondoltam, hogy más oldalról kellene megközelíteni a dolgot. Kétségbeesetten néztem körül a szobában, mintegy segítséget keresve, és a szemem megakadt a fiam Rubikkockáján! Ez megmentett! „Tudod-e, ki találta ezt fel?” Nem tudta! Elmondtam neki, sőt a fogalmazásába is „ezt loptam bele”, úgy, hogy feltettük a kérdést az ausztrál gyerekeknek. (Rendkívül népszerű volt itt is a kocka.) A Rubik család témájában kicsit „otthon” is vagyok, mivel mint aranykoszorús vitorlázórepülő itt is folytattam ezt a népsportot és elismerést szereztem a magyaroknak! (Idősebb Rubik Ernő nemzetközi hírű repülőgéptervező. - A szerk. megjegyzése.) A repülős újságban is írtak már rólam, és egy-két szép eredménnyel elismerést vívtam ki. A fiam azóta büszke. Elmondta, hogy a gyerekek mindig kérik, beszéljen magyarul, és írjon a táblára magyar szavakat. Természetesen nemcsak Rubik Ernő népszerű kockájáról tud azóta a gyerek, de akkor ez nagyon is döntő volt! FERENC ACZEL QUEENSLAND, AUSZTRÁLIA A margittaiak évente gyászszertartást tartanak a natanyai ortodox zsidó templomban az elpusztult hozzátartozóikra emlékezve. Az idén a 41. ilyen megemlékezés volt. A résztvevők többségükben szüleik és nagyszüleik gyászolói. Itt az országban 20-40 éve élnek. Mint ez idáig is, a beszédeket jiddisül tartották a szervezők és a rabbik, most azonban különös dolog történt. A gyászbeszéd megtartására Jiszráel Lan natanyai főrabbit kérték fel. A főrabbi úr azzal kezdte beszédét, hogy a hallgatók mondják meg, jiddisül vagy héberül beszéljen. Mint egy varázsszóra, több helyről hallatszott, hogy magyarul. A főrabbi úr nem lepődött meg, de elnézést kért; ő Lengyelországban született és amit itt az országban magyarul megtanult, igen kevés ahhoz, hogy őt megértsék. így nyilvánították ki a margittaiak elismerésüket a magyarság irányában. Akik tudunk magyarul, e nyelv ápolói leszünk egész életünkön át. WOLLNER IMRE BÉT-JEMES. IZRAEL Szívesen csatlakozom Catherine Bottaro New York-i olvasójuk korábbi leveléhez. Magyarország nemzetiségi politikájában a helységnevek használata is fontos szerepet játszik egy-egy népcsoport közérzetének, elégedettségének javításában. Ez feltehetőleg nem annyira az odalátogató másországbeliek, mint inkább a helybeliek kedvéért történik, akik az ilyen vagy olyan nyelvű helységnév használatában saját hagyományaik életbentartását, esetleg felélesztését tartják lényegesnek. Német nyelvű vonatkozások nem csak az osztrák-magyar határterületeken léteznek. Erre jó példa a Budapest melletti Solymár - avagy Schaumar. A fenti elnevezést csak a példa kedvéért említem, mert más nemzetiségek Magyarország területén hasonlóképpen használhatják saját település elnevezéseiket, amelyek az országutakon a magyar elnevezéssel együtt vannak feltüntetve a helységnév táblán. Ha azonban valaki Olaszország felől a Klagenfurt-Graz-Heiligenkreuz útvonalon próbál Magyarországra utazni, akkor ember legyen a talpán, ha megtalálja a helyes utat. Jugoszlávia, Törökország, Görögország számtalan jelzőtáblán szerepel, de Magyarország csak kétszer a Grazot Bécs felé kerülő autópályán Graz után, amikor az utazó már tudja, csak erre mehet. Ha valaki - nem tudván a jó irányt - netán behajt Grazba, az biztosan elveszett, mert a Budapest felé vezető utat a belvárosban egyetlen tábla jelzi. Ha viszont odáig eljutott valaki, akkor az már anélkül is megtalálja a helyes irányt. A Graz- Wien autópályán nem ott célszerű lehajtani Magyarország felé, ahol a tábla jelzi, hanem jóval feljebb, ahol már azt semmi nem jelzi. A lehajtás után Fürstenfeldet és Heiligenkreuzt táblák jelzik, de Magyarországot ismét csak egyetlenegy, a határátkelőtől kb. 800 méterre, amikor már szabad szemmel is látható az úticélunk. Bennünk, magyarokban ez, túl a bosszúságon, rossz érzéseket kelt. Úgy gondolom, hogy az Ausztriában élő magyarság tehetne valamit azért, hogy Magyarország ilyen vonatkozásban se kerülhessen a nemtörődömség perifériájára. Amit a fentiekben leírtam, annak a megváltoztatásához nem kell hegyeket megmozgatni és remélem, az olvasók között találok pártfogót az ügynek. DR. GYOVAI GÁBOR MILÁNÓ. OLASZORSZÁG Magyarországon születtem és 25 évig éltem Zala megyében Nagygörbön és Budapesten. 1959-től élek Winnipegben, a malmok városában. A második világháború előtt kivándorló magyarok Betegsegélyző Egyesület Háza 1930- ban alakult. Az 1940-es években kb. 600 tagja volt, főleg vasúti munkások. Az egyesület az 1950-es években megszűnt és nemrégiben lebontották azt az épületet, amely otthont adott neki. Az épületet díszítő 15 méteres feliratot a Winnipegi Múzeumban (Museum of Man and Nature) helyezték el. GÉZA TÓTH WINNIPEG. MA. KANADA 2 Címlapunkon: Vórj«t«k Visegródon (Cikkünk a 8-9. oldalon) Fotó: Gábor Viktor Tartalom: Krónika 3-4 Marjai József Ausztráliában és Új-Zélandon Gazdaság Kultúra - tudomány Kiállítás Sárospatakon Augusztus 20-i ünnepségek Egyesületi vezetők találkozója 4-6 Kádár János interjúja a Time-ban 6-7 Várjáték Visegrádon 6-9 Buenos Aires-i magyarok 10-11 (Pokorny István) Magyar tudósok a nagyvilágban 12-14 Munkatársaink kérdéseire válaszol: Merszei Zoltán Rabó Gyula Tuba István Balázs Nándor Horváth Csaba Lilian S. Sello Sándor György Papp László Asszony a talpán! (Garami László) 15-17 Az újpesti indóház 18 Közös hobbi, szórakozás 18 Tájjellegű receptek 19 Rejtvény Magyar misszionáriusnő 19 a kannibálok földjén (Hegyi József) 21 A vácrátóti botanikuskert 24-25 A Szülőföldünk műsora „A magyarok megmutatták 26 a világnak" (Vad Dezső) 27 The Hungarian Scene (angol nyelvű mellékletünk) 29-31 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI: HALÁSZ GYÖRGY főszerkesztő BALÁZS ISTVÁN olvasószerkesztő BODNÁR JÁNOS műv**7«ti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA NOVOTTA FERENC Munkatársak: BALÁZS ÁDÁM GÁBOR VIKTOR POKORNY ISTVÁN REZES MOLNÁR ESZTER ZIKA KLÁRA
