Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-01 / 17. szám
1 Komora Imre az új futballkapitány KOMORA IMRE fotó: kovács Az élet ugyan a magyar labdarúgásban is megy tovább, hiszen augusztus 16-án megkezdődött az újabb hazai pontvadászat, de a világbajnokság vihara lassan csendesedik. A sportkedvelők a három esztendős elismerésre méltó sorozat, a világbajnoki selejtezőkön való sikeres szereplés, a nyugatnémet, majd a brazil válogatott legyőzése, s a helyenként mutatott valóban ötletes, tetszetős, olykor már Bozsik. Puskás, meg a többiek alakításait idéző játék alapján jobb szereplést vártak a világbajnokságon. Az első mérkőzés eredménye, a szovjet válogatottól elszenvedett 6:0-ás vereség azután nemcsak a játékosokat érte hideg zuhanyként. Majd a kanadaiak elleni gyenge produkció és végül a franciák elleni játék tette teljessé a kudarcot. A szurkolók Mezey György szövetségi kapitány és a szövetség vezetőinek ígérete alapján az alapos értékelés nyomán joggal vártak választ, magyarázatot a Mexikóban történtekre. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy-egy vereség, a nagy nemzetközi eseményeken csalódást keltő szereplés után nehéz az okokra, körülményekre rávilágítani, csaknem lehetetlen egy mindenki által elfogadható teljes magyarázatot adni. De azért a szövetség nyilvánosságra hozott közleményénél mindenképpen többet, elsősorban őszintébb hangvételű, alaposabb értékelést vártunk. A szurkolókkal együtt csak azt tudtuk meg, hogy: 1. a bajnokság színvonala nem megfelelő; 2. A válogatott csapat felkészülését sérülések zavarták; 3. A játékosok fizikai és idegi felkészültsége nem volt megfelelő; 4. Az utolsó három hónapban több hiba történt a felkészülésben; 5. A szövetség és a sport felső vezetői nem ellenőrizték megfelelően a válogatott felkészítését... Mindez azonban nemcsak a közvéleményt, hanem a magyar sport új, július 1-jén létrehozott irányító testületét, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal vezetőit sem elégítette ki. Közleményt jelentettek meg, amelyben a jelentés felülvizsgálatát és a szövetségnek adandó ajánlásokat ígértek. Ennek az új programnak a megvalósítása azonban már az átszervezett, megújhodott, más összetételű szövetségre vár. Természetesen nagyon helytelen volna, ha most a szövetség munkájában, a magyar labdarúgás életében mindent csak rossznak, elhibázottnak ítélnénk. A szövetség az egykori kiváló és népszerű rádióriporter Szepesi György vezetésével a helyes reformok egész sorát valósította meg kétszer négyesztendős mandátuma idején. Ä válogatott csapat is csak az utolsó időszakban bukott el. Éppen ezért azokkal értünk egyet, akik azt mondják, hogy akár a szövetség elnökségének, akár a szövetségi kapitány munkájának értékelésekor a teljes tevékenységet kell mérlegre tenni. S ennek során kellene a jövő érdekében rámutatni a hibákra és hiányosságokra. Őszintén kellene beszélni arról, hogy néhány játékos, mint például a fiatal, s rendkívül tehetséges Détári különösen a brazilok elleni tavaszi győzelem után miért nem élt és készült olyan sportszerűen, mint ahogyan az a világbajnokság előtt természetes lett volna? Hogyan alkalmazhatott a kapitány és a sportorvos éppen az utolsó időszakban a játékosok számára teljesen szokatlan szénhidrátdús étrendet? Miért nem volt írásban is megfelelően rögzítve a bécsi Austria csapatához szerződött Nyilasi Tibor világbajnoki szerepeltetése, vagy a Fradi volt játékosa talán nem is akart kimenni Mexikóba? A sportkedvelők ilyen és ehhez hasonló kérdésekre vártak volna választ. Utólag azonban már nagyon körülményes a válaszadás, a teljes igazság kiderítése, hiszen az is köztudott, hogy bizonyos személyi ellentétek is nehezítik a helyzet tisztázását. Ráadásul Mezey György már el is búcsúzott, külföldi szerződésének készül eleget tenni. így valóban már csak abban reménykedhetünk és bízhatunk, hogy a magyar sport irányítására létrehozott új állami hivatal, s annak alaposan megfiatalított gárdája megújhodott szellemben, az eddiginél nagyobb őszinteséggel, nyíltsággal vezeti majd a sportot, s benne a mindig is legnépszerűbb, legnagyobb érdeklődéssel kísért labdarúgást. A labdarúgó-szövetség elnökségének négyéves megbízatása ősszel jár le. így a személyi változásokat illetően egyelőre csak az biztos, hogy (a lakás és teljes ellátás költségein felül) évi 72 000 dollárért Kuvaitba, szövetségi kapitánynak készülő Mezey György utódaként Komora Imre, a Honvéd 46 éves egykori válogatott játékosa, majd edzője irányítja majd a magyar csapatot. Komora a futballista a szorgalom, az odaadó lelkesedés, a küzdeni akarás példaképe volt, edzőként háromszor egymásután vezette bajnokságra a Honvéd együttesét, s háromszor sorozatban még Bozsikék sem nyertek annak idején bajnokságot. Új, megtisztelő feladatáról bizakodva nyilatkozott: „A magyar labdarúgás nem olyan rossz, amint azt egyesek, a valóban kritikán aluli világbajnoki szereplés után állítják! ...” Komora Imre egyébként új segítőtársakat is választott maga mellé. Erre már csak azért is szüksége volt, hiszen Mezeyvel együtt a két eddigi segítő is eltávozott. Tajti József Székesfehérvárra, ahol a Videoton kispadját foglalta el, a Las Palmas csapatához szerződött Kovács Ferenc utódaként. Egervári Sándor pedig Kuvaitba is követi Mezeyt. így Komora mellett két egykori szombathelyi futballista és iskolatárs, Török Péter és a Fradinál játékosként, edzőként ismert Novák Dezső segédkezik. Az orvosi teendőket pedig Mecseki János, a Sportkórház sebésze látja el, gyúróként pedig Tóth Kálmán, a Honvéd egykori balszélsője kerül a válogatotthoz. A bajnokságban szereplő csapatok házatáján is több változás történt. Gellei Imre Zalaegerszegről Győrbe a Rába ETO együtteséhez került, helyét a Spanyolországból hazatért Dunai II. Antal, az újpestiek egykori ezüstcipős gólkirálya fogíalta el. A Vasasnál a visszavonult II- lovszky Rudolf utódja Kisteleki István, a Ganz-Mávag eddigi edzője lett, Siófokon Kaszás Gábor irányítja az újoncként bentmaradt Balaton-parti együttest. A Honvéd bajnokcsapatához pedig Verebes József került, aki a kispestiek sorozata előtt kétszer is bajnokságra vezette a Rába ETO együttesét. Új reményekkel indult a bajnokság, s a szurkolók is bizakodva, a csalódást lassan-lassan feledve tértek vissza a lelátókra, hiszen az újabb gólok mindig újabb örömet jelentenek, s ez a szép ebben a varázslatos játékban ... VAD DEZSŐ 27
