Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-01 / 17. szám
játosságom. Éppen ezért, főleg pedig, hogy mondandóm hihetőbb -legyen, kezdjük messziről... Az ördög-ejtette hegyek Tudvalévő, hogy amikor az ördög először (de aligha utoljára) Magyarországon járt, a köténye tele volt kövekkel. Egyikmásik bazalt-kő kihullott belőle és mert nagy ördög nagy kötényének nagy köveiről volt szó, ezekből lett a Szentgyörgyhegy, a Badacsony, a Gulács, az egész Balatoni-felvidék, továbbá jóval messzebb a Ság és a Somló is. Más feltételezés szerint a magyar és a német futott volna versenyt egymással. Ahol előbbi a süvegét lecsapta, ott most a Somlóban gyönyörködhetünk, a német cilinderének jócskán egérrágott maradványa pedig a Ság. Bevallom, nekem az előbbi, fejlett geológiai ismeretekről tanúskodó feltételezés rokonszenvesebb, noha természetesen az ördög még legsátánibb terveiben se számolt fejlett kőbányászással. A kőbányászat egyébként Vak Béla királyunk idején kezdődött, aki váracskát emeltetett a helyi anyagból. Túl nagy volt azonban a hegy, túl kicsi a vár, ma már a helye is alig látszik. Aztán a Nádasdyak következtek, akik 1588 és 1615 közt a ma is álló sárvári várukat modernizálták sági kövekből. Mindez azonban csak bolhacsípés volt az akkor még elefántnyi hegynek. Az igazi munka 1909- től 1957-ig tartott. Mittelmann Mór kezdte gróf Erdődy Sándor bérlőjeként és egy állami vállalat fejezte be végérvényesen. Bécs, Pozsony, Budapest és Szombathely útjai épültek a sági kiskocka kövekből. Aminek végeredményeként a ma is minden lexikonban és kézikönyvben tévesen szereplő 291 méteres hegyet sikerült mintegy 1,7 millió vagon kő kitermelése árán húsz méterrel megkurtítani. Munkástörténelmi adalék: Mittelmannék idején a napi munka reggel 5-től este 8-ig tartott, 1 órás ebédszünettel és délelőtt-délután fél-fél óra pihenővel. Mindeközben a sági szőlőkultúra elpusztult, az ősgyep megfogyatkozott, a tavaszi hérics, selymes peremizs, kökörcsin, árváién yhaj, nagy ezerjófű és a molyhos tölgy szintúgy, a madarak pedig megunták a robbantgatást. A ritka szirti rigó is eltávozott jobb hazát keresni. A hegy egyik kitűnő ismerője, Simon Ferenc, 1980-ban így írt: „Az egyik műemlék pincében, mely a gondozatlanság következtében már teljesen összedőlt, még látható a gerendába vésett 1562-es évszám.,, Már nem látható, bár a gerendát óvó kezek szerencsére megmentették. (Ellentétben az eredeti sömjéni Berzsenyi-porta, gigantikus mestergerendájával, mely meg tudom mondani, hogy feldarabolva melyik házba építették be.) Hegységnek törvényei Limpár József, celldömölki városi tanácselnök-helyettes, féltő gonddal őrzi „A Sági Hegységnek Törvényei” című, 1734. április 16-án készült irat hasonmás kiadását, melynek egyik aláírója egy, az utódainál valószínűleg körültekintőbb Erdődy gróf volt. A polgárok részéről pedig bizonyos Kovács Pál és Vajda Zsigmond. Hadd ajánljam a jogtörténészek kegyeibe a népi jogalkotás eme valóságos gyöngyszemét”! Az „Articulus primus ’ nagy kö-9
