Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-08-04 / 15. szám

I i A budapesti strandokon monokinis lá­nyok napoznak - kicsit még szégyenkezve, de daccal vállalva az újdonságot; aki rálel, tízesével viszi a sört, mint ritka kincset; a játszótér szökőkútjánál gyerekek pancsol­nak; a lakótelepet estefelé lecsószag teríti be. Tombol a nyár, a várva várt, a fülledt hő­ség miatt oly sokat szidott. Hogy milyen is az idei, az 1986-os? Kicsit szeszélyes, mint mindig, de eddig még nem fukarkodott a meleggel. Főszereplője természetesen idén is a Balaton, amelyet hangulatunktól füg­gően nevezünk össznépi lavórnak vagy - kicsit hetykén - nemzetközi fürdőhelynek. Az M7-esen lépésben lehet csak haladni, egy-egy vérmes káromkodás is kihallatszik a lehúzott ablakokból. A szállodák, nyara­lók benépesedtek. Ha Balaton, akkor... Természetesen pihenni jöttünk a Bala­tonra. De hogy az némelykor milyen fá­rasztó tud lenni.. . Van aki reggeli óta már harmadszor öltözött át az üdülő divat­­bemutatóján. A gyomrunkra is megerőltető napok várnak. Főtt kukorica, lángos, jég­krém, őszibarack, cola, sült hal és hambur­ger tölti ki a reggeli, az ebéd és a vacsora közötti szüneteket. „ Villö, ideje már hogy kigyere a vízből! Te is, Alexandra!”- harsan fel egy szigorú anyai hang. debreceni tájszólással. Vannak persze, akik két hétig feléje se néznek a víznek, hanem ahogy megérkeztek, beve­szik magukat a társalgóba és elkezdenek kártyázni, közben némi alkohollal frissítve magukat és vagy századszor tárgyalják meg. miért is esett ki oly hamar a magyar válogatott a Mundialról. Azok a tízezrek se igen járnak le a strandra, akiknek saját há­zuk, kiskertjük van a tó partján. Mintha nem illenék kifeküdni napozni . . . Az asz­­szonyok egész nap főznek, mosogatnak az állandó vendégjárás után, a pincét csinosít­ják és kínálják a savanyka bort. A férfiak a szőlőben, a ház körül tesznek-vesznek és ócsárolják a szomszéd csenevész papriká­ját. De hát egyiküknek sem tanult mester­sége ez. többnyire városi emberek kapál­­gatnak itt maguknak hétvégén, mégha va­laha vidékről indultak is. Azért is vágynak a kertre. Akik falun élnek, bezzeg nincse­nek oda érte, úgyis ott van ez mindig a ház végibe, nem szenzáció a saját termés. Azok az ízek Nyáron Magyarország nemcsak a haza­iaké. A Balaton partján, Szentendrén, az üzletekben legalább annyi az idegen szó, mint a magyar. A családok egy részének nyári programja hazavárni az elszakadt lányt, fiút vagy már unokát, izgulni a repté­ren és lesni az erkélyről az ismerős rend­számú kocsit. Hónapokig tart az előkészü­let, hova megyünk majd, mit fogunk meg­nézni, milyen új étterem nyílt. Mert a haza­látogató magyarok nem magyarosch-ra vágynak, „csak" hazai ízekre, az utánozha­tatlan szalontüdőre, pacalpörköltre, a ma­ma készítette rántotthúsra, és habart „ződ­­paszulyra”. A nagy kánikulában alig mozdul a város, de azért korántsem olyan kihalt, mint ttpm mondjuk augusztusban Párizs. Ez a kétmil­liós nagyváros kezdi kinőni önmagát, a régi szűk utcák miatt szinte lehetetlen már autóval közlekedni, parkolóhelyet találni. Mindenütt, az üzletekben, a buszokon, vil­lamosokon olyan sokan vannak - mondta csodálkozva egy stockholmi ismerősöm. Mégis, megszépült a város és büszkén mutogatjuk is. A Várnak csak jót tett, hogy kitiltották a járművek jó részét, érdekes att­rakció a Sikló és elfogultság nélkül mond­ható, hogy gyönyörű lett a Váci utca és a Vörösmarty tér, mégha építészek búsonga­­nak is a kandeláberes túlzások miatt, ame­lyek kevéssé illenek a posztmodern Taver­nához. (Csak rajta ragadt ez a posztmodern jelző a Tavernán, akárhogy tiltakozik elle­ne Finta József.) A Luxus áruház előtti vízköpő oroszlános kút hamar a gyerekek és a fényképészke­­dők kedvence lett. Ilyenkor él igazán a Du­­na-parti korzó is, amely olyan színes és mozgalmas, mint egy közép-európai video­clip, néhol egzotikus szereplőkkel. A kivilá­gított Vár és a lámpafüzéres Lánchíd mese­­könyvszerű, kár, hogy olyan hamar zárnak a környékbeli presszók, cukrászdák, pedig volna errefelé vendég este 11-kor is. Úgy látszik, hiába a jövedelemérdekeltségi rendszer, a szakszervezet erősen védi a dol­gozók érdekeit. Vagy egyszerűen csak nem szeretik a hosszú műszakot? . . . Ha a saját zsebükre dolgoznának, bezzeg - sóhajt most esetleg az olvasó, de ez sajnos nem így van. A gyönyörű Szentendrén is túl ha­mar zárnak a maszek vendéglők, langyme­­leg nyári estén fél tízkor már nem lehet hozzájutni egy fagylalthoz. Hiába, nem va­gyunk tengerparti nép, a délutáni szieszta is csak elvétve ismert. Szigeti séta Hamarabb kell hát nekivágni a kirándu­lásnak, például a Margitszigeten, amely örök aduász és idén is kellemes élményeket ígér. Az andalgást a fák alatt nem is szá­mítjuk bele, ez szabadon választott prog­ram, bár igencsak ajánlott. Egy női sikoly, majd fegyver dörren - valamilyen amerikai szuperkrimit vetíthetnek a kertmoziban. A szabadtéri színpadról az elnyűhetetlen Csárdáskirálynő fülbemászó dallamait so­dorja felénk a szél, egy bizonyos Hajmási Péterről énekelnek. A Kaszinóban cigány­dalokat énekel Bangó Margit, igazi kordé­val és lóval körítve, de azért már; Shure mikrofonba. A kirándulás mindig egy ká­véval fejeződik be a Thermalban vagy ez­tán kezdődik csak a Havanna bár diszkójá­ban. Nagyon sokan persze egész nyáron dol­goznak. Tegyük hozzá, nem is olyan köny­­nyű ez, mert szinte lehetetlen bármit is el­intézni, vagy most van szabadságon, akit keresünk, vagy éppen ma jött be az ügyin­téző és még nem ügyintézett semmit. A nyári lógás, a suttyomban meghosszab­bított hétvégék sok millió forintjába kerül­nek a költségvetésnek. Ez majd hiányzik a kasszából, márpedig nem lehet máshonnan előteremteni. A főszezon néhányak számára sajnos azt is jelenti, most aztán szabad a rablás, hi­szen csak két hónapig van igazán nyár, ek­kor jön a vendég. Ez némely állami ven­déglőre, szerződésesre vagy maszekra egy­aránt igaz. Nem árt az étlap árait és a számlát összehasonlítani.. . A munka akkor ad igazi örömöt, tartják sokan, ha saját magának dolgozik az em­ber. Ezért arra használják fel szabadságu­kat, hogy kalákában húzzák fel új otthonuk falait, ezt égetőbb szükségnek tartják mint a pihenést és igazuk van. A lakások nagy része ma magánberuházásban épül és a legtöbben megpróbálják saját munkával csökkenteni az árakat. Ha már az építő­anyag sokba kerül! Bevásárló túrán Akik túl vannak a lakásépítésen, már el­engedhetik magukat - és irány külföld! Iz­gatottan várjuk már, mikor száll fel a gép és repít ismeretlen tájra. Bár mostanában kevésbé engedhetjük meg magunknak a drága társasutazásokat, maradnak hát az autóstúrák, a rokonlátogatások. A vásárlás szándéka is természetesen ott bujkál a vár­ható élmények között. Igaz, ma már nem 15

Next

/
Thumbnails
Contents