Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-08-04 / 15. szám

1. Somogyi József bronzcorpusa, amelyet a szobrász a hollóházi plébánia templom számára készített.

2. A fasizmus elleni harc hőseinek, s a fasizmus áldozatainak emlékét megörökítő alkotást 1985-ben állították fel Budapest XII. kerületében, a Gesztenyés parkban.

3. Somogyi József Zrínyi Miklóst ábrázoló szobra.

Fotó: MTI

Ásványráró ma is otthona Somogyi Józsefnek. Kevés szabad idejében ide jön le Pestről pihenni, élvezni a még háborítatlan természetet.

Itt a tágabb környezet is emlékeket idéz, hiszen a közeli Győr bencésgimnáziumában, majd a valamivel távolabb fekvő Pápa református kollégiumában végezte tanulmányait. Két vallás jegyében.

„Családunkban nem volt vallási türelmetlenség. Anyám katolikus volt, apám református, Erdélyből származó nagyapám görögkatolikus. Én magam református vagyok, de ennek semmi hátrányát nem éreztem a győri gimnáziumban, csak a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján beszélhetek ma is egykori bencés tanáraimról. Hogy mégis a pápai kollégiumot érzem meghatározóbbnak életemben, annak az az oka, hogy ott egy csodálatos rajztanárom volt: Tóth Sándor festőművész, aki akkor érkezett haza Párizsból. Nagyon sokat tanultam tőle. Csak azt sajnálom, hogy művészeti közéletünk oly soká nem fedezte fel, milyen kitűnő volt festőművészként is Tóth Sándor.”

Közbevetem, hogy egy régebbi interjúban elmesélte Somogyi József, hogyan szobrászkodott gyermekkorában, a nagyapa méhészetéből szerzett viaszból kis állatkertet mintázva. Ez volt az első „alkotás”. Azóta nemesebb anyagokra váltott, viszont valódi állatkertet is gyűjtött családi háza köré.

„Szegény feleségemnek nem kevés gondot okozok ezzel, mert nemcsak háziállataink vannak, hanem ,vadak’ is. Van például egy nyusztom. Szeretem, mert szép, mert gyönyörűen öregszik, nem látszik rajta a kora és hűséges. Egyszer megszökött tőlünk, de másnap már újból ott találtuk szobányi ketrecében, amit a kertben építettem neki és szereltem fel mindazzal, amitől jól

érzi magát nálunk. Legalábbis remélem. Hát ilyen hóbortjaim vannak”.

A szobrászok többségétől eltérően Somogyi József a vasszereléstől kezdve maga rakja fel a mázsányi agyagtömböket. Nem viseli el, ha az alkotásnak akár a legkezdetibb fázisában is valaki van körülötte. Inkább egyedül végzi ezt a „napszámosmunkát”.

„Ha dolgozom, szükségem van a magányra, ezért legtöbbször magamra zárom a műterem ajtaját. Ha aztán olyan látogató kopogtat be, aki nem ismeri ezt a szokásomat, izgatottan jártatja körbe tekintetét, mikor végre beengedem: hová rejtettem el a modellt.”

Bár Somogyi Józseftől nem áll távol az örök emberi érzelmeket kifejező szobrok, így a szép nőalakok megformálása sem, leghíresebb művei a magyar történelmet idézik: Zrínyi, Dózsa, Petőfi, Szántó Kovács János, vagy a két legújabb: a második világháború áldozatainak emlékműve Budán, a Kongresszusi Központot övező parkban és a Rákóczi lovasszobor. Ez utóbbi a törökországi Rodostóba, a Rákóczi-emlékház elé készült, de végül is Sárospatakon állították fel. Időközben kiderült ugyanis, hogy lovasszobra Törökországban csak Kemal Atatürknek lehet. így emlékház számára mellszobrot mintázott Somogyi József a_„Nagyságos Fejedelem”-ről.

E méreteiben is nagy alkotások mellett sok öröme telik a kisplasztikában is. Most éppen a soproni Káptalan-teremben nyílt kiállítása az utóbbi években készült terrakottákból. Termékeny évek voltak ezek, nem utolsó sorban azért: mert szívinfarktusa után már lemondott néhány időigényes közéleti tisztségéről. Nem tagja már az Elnöki Tanácsnak, nem országgyűlési képviselő és nem elnöke a Képzőművészek Szövetségének.

„Nem vágytam én soha rangra és közszereplésre. De ha megtiszteltek bizalmukkal az emberek vagy intézmények, akkor én legjobb lelkiismeretem szerint igyekeztem annak megfelelni. Próbáltam alaposan megismerni a rámbízott területeket, közben a szobraim itt árválkodtak félbehagyva. Éjszakánként pedig emésztettem magam, hogy elment egy nap és nem dolgoztam. Másnap minden kezdődött élőiről. Hogy ebbe belebetegedtem, az szinte elkerülhetetlen volt. A rektorságot itt a főiskolán szívesen csináltam. Talán nem tart önhittnek, ha úgy érzem: sikerült egy bizonyos mértékig a karakterét is meghatároznom, és most, elmenőben - hiszen a szabályok értelmében rektori megbízásom lejár - abban a tudatban búcsúzom: nem egy dezorganizált intézményt hagyok magam mögött, hanem egy iskolát. Iskolát, amelyben megtanulható a mesterség megtanítható része, amelynek szuverén birtokosa kell hogy legyen az ember ahhoz, hogy majdan meg tudja valósítani a megtaníthatatlant. A tanítást nem hagyom abba, viszem tovább az osztályom, így megmarad a fiatalokkal és a főiskolával a kapcsolatom, és ez a legfontosabb a számomra.”

Egy közéleti tisztsége is megmaradt Somogyi Józsefnek: ő a Református Zsinat világi elnöke.

„Szegény Zsebők Zoltán barátom halála óta látom el ezt a feladatot. Úgy érzem, korunkban az egyházak helyzete sokkal bonyolultabb, mint gyermekkoromban volt, de szeretném hinni, hogy nincs szükségünk opportunizmusra. Sok kispappal találkozom, és próbálom beléjük táplálni azt az elvet, hogy a körülöttük élő embereket ne hozzák konfliktushelyzetekbe, ugyanakkor merjenek élni abban a hitben, amelyre belső harmóniájuk, teljes életük érdekében szükségük van. Én élek ebben a hitben, szeretem a magam templomait, szeretem a Biblia tiszta, eligazító szavát. A Károli bibliáét, én már csak ahhoz szoktam hozzá, annak a nyelvéhez. Valahogy másképpen szól hozzám, mint az új, a mai magyar nyelvre lefordított. Azt mondják, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa. A Bibliára ez olyan értelemben is érvényes, hogy az ember gyakran ott üti fel, ahol az éppen érvényes .üzenet’ szól hozzá. Hadd mondjak egy megrendítő példát: amikor Illyés Gyula halálhírét vettük, a döbbenet első perceiben feleségem a Bibliáért nyúlt. Jeremiás könyvénél nyílt „ki: ,Próbálóvá tettelek téged az én népem között, őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat.’ Nem tudtam volna szebb kondoleáló sorokat küldeni Illyés Gyula özvegyének, mint ezt.”

Sok mindenről esik még szó: gyerekeiről, unokáiról, a bronzöntésről, a főiskolai felvételekről, ásványrárói kertjéről, amin patak fut át, de közben nem hagy nyugodni a kérdés: vajon Somogyi József milyen bibliai idézettel jellemezné saját életútját. Búcsúzáskor végre megkérdezem és picit izgulok, hogy az lesz-e a válasz, amit az előzmények ismeretében vártam. Az volt.

„Pál apostol Timotheushoz írt szavai járnak legtöbbször a fejemben. Ezt véseftem apám sírkövére is: ,Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.’ A hitet a vallásinál sokkal tágabb értelemben gondolom, beleértve a magam művészi hitét is.”

CSERYENKA JUDIT

13