Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-08-04 / 15. szám

NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSOK, MAGYARUL Az idén ismét többen jönnek Ma­gyarországra úgy, hogy a kikapcso­lódást, a régről ismert tájak, roko­nok felkeresését a szakmai ismeret­­anyag és az ismeretségek gyarapítá­sával tetézik. Augusztus elején ke­rül sor a Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában című rendezvényre, amelyen a reáltudományok jeles ha­zai képviselői mellett száznál több külföldi magyar szakember tart elő­adást, a hónap végén pedig Buda­vár visszafoglalásának 300. évfordu­lója alkalmából lesz nemzetközi tör­ténésztalálkozó. A találkozó szervezésében részt vevő Magyar Fórum múltjának be­mutatásához nem kell messzire visszakanyarodni, e rendezvényso­rozatot a jelen, a jövő, az útkeresés élteti. Az első rendezvény, a szór­­ványmagyarság-kutatók tanácsko­zása óta két esztendő sem telt el - mégis, a konferenciák listája az első lépések után is figyelemre méltó. Sor került (országos visszhang és érdeklődés mellett) a nagyvilágban élő magyar agrárszakemberek kon­ferenciájára, a könyvtárosok máso­dik találkozójára, a Weiner Leó év­forduló pedig az egykori tanítvá­nyoknak (s milyen sokan vannak, és mennyifelé!) szolgáltatott alkal­mat a nagy tanító emlékének közös felidézésére. A Magyar Fórum, melynek létre­jöttét már olyan jelentős találkozók előzték meg, mint a közgazdászok tanácskozása, a magyar orvosok konferenciája és a magyar könyvtá­rosok első találkozója, két év alatt életerős fává terebélyesedett - igaz, a gyors növekedést az tette lehető­vé, hogy a gyökerek mélyebben hú­zódnak. Az Anyanyelvi Konferen­ciák mutatták meg, hogy lehetséges az akadálytalan szótértés, nem a fel­tétlen egyetértés minden kérdés­ben, hanem „csupán” egymás meg­értése a realizmus talaján. A józan párbeszéd egyébként - túl a magyar ügyön - akár korpa­rancsnak is tekinthető. A nukleáris korszakban, amelyben élünk, a bé­kés egymás mellett élésnek nincs ésszerű, józan ember számára elfo­gadható alternatívája. A „mi ügyünkben” is, mint cseppben a tenger, ott tükröződik az egész. Hiszen a mi tanácskozásaink is nemzetköziek - azzal a nem min­dennapi sajátossággal, hogy nyel­vük a magyar. Az egyik oldalon Magyarország képviselői. A szocia­lista Magyarországé, amely a maga belső és külső realitásai között kere­si az élet jobbításának lehetőségét és amelynek nyitott, konstruktív po­litikáját - ez ténykérdés - Kelet és Nyugat felelősen gondolkodó politi­kusai egyaránt elismerik. A másik oldalon pedig a Nyugaton élő ma­gyarok, vagy azok leszármazottai, 1 akiknek tudomásul kell venniük, hogy nincs két Magyarország, egy itt lenn a földön, s egy másik, egy délibáb, ahol a szárnyaló vágyak­nak nem kell számot vetniük hatá­rokkal. Távolról sem jelent ez vala­mi olyan igényt, hogy a másik oldal képviselői kritikátlanul szeressenek itt mindent (miért is tennék, amikor mi magunk, itt élők is annyi min­dennel vagyunk elégedetlenek). De az esetleges nézetkülönbségek mel­lett talán jogosan fogalmazható meg kölcsönös óhajként: legyünk büsz­kék egymás sikereire, legyünk büszkék a közös eredetre, a nyelv­re, a kultúrára, a történelemre és ebből kiindulva törekedjünk az identitást szolgáló értékrendszer megőrzésére és korszerűsítésére. S nem utolsósorban progresszióra is, mert a mai, lélegzetállító fejlődést produkáló világunkban ez elvitatha­tatlan jelentőségű. A magyar kivándorlási hullámok közül az utóbbi kettőben hagyta el sok értelmiségi az országot: olyanok is, akik (s akik gyermekei) az új ha­zában szereztek diplomát, értek el tudományos sikereket. Régi tapasz­talat, hogy az értelmiségi rétegek egyházi, politikai, vagy kulturális alapon szerveződő magyar egyesü­letek mellett - olykor helyett - in­kább a szakmai társaságokkal kere­sik a kapcsolatot. A nemzetközi eny­hülés és ezen túl Magyarország nö­vekvő presztízse kedvező külső fel­tételeket teremtett ahhoz, hogy e kapcsolatok szélesedjenek és intéz­ményes formát öltsenek. A külföldi magyarok tanácskozásai - és ez is a siker kulcsa - nem önmagukért szerveződnek, hanem egy-egy ha­zai eseményhez, konferenciához, netán kiállításhoz kapcsolódnak, vagyis szerves részként épülnek be a hazai tudományos folyamatokba. Fölösleges volna most külön és hosszan méltatni a két küszöbönálló tanácskozást. A történésztalálkozó­nak egy jeles évforduló kölcsönöz időszerűséget, a műszaki találkozó gondolata pedig - ha szabad így mondani - régóta érlelődik. Mi ma­gunk is elcsodálkoztunk a Magyar Híreknél, amikor a találkozó „szel­lemi előkészítéseként” belefogtunk a műszaki nagyjainkat bemutató tízrészes sorozatba. Aki még nem olvasta e sorozatot, tegye meg és nyilván egyetért majd a megállapí­tással: nemzeti gőg, elfogultság nél­kül mondhatjuk, hogy amit ez a kis nép a tudomány terén alkotott, az számarányánál jóval jelentősebb. És őszintén reméljük: a tapasztalat­­csere, az augusztusi konferencia se­gíti majd, hogy ez a kijelentés ne csak a múlt idézése, hanem a jövő kézzelfogható ígérete is legyen. E gondolatok jegyében köszöntjük a Magyar Fórum tanácskozásainak valamennyi kedves vendégét. MAGYAR-OSZTRÁK KORMÁNYFŐI TALÁLKOZÓ Lázár György és Franz Vranitzky a burgenlandi találkozón Franz Vranitzky, az új osztrák szövetségi kancellár meghívására Lázár György miniszterelnök egy­napos nemhivatalos látogatást tett Burgenlandban. A Kismartoni Es­terházy kastélyban megvitatták a két ország közötti sokoldalú kapcso­latok fejlesztésének lehetőségeit. Az osztrák kancellár nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kapcsolatok politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt igen jól fejlődnek. Elmondta, hogy az oszt­rák törvényhozás meghozta a szük­séges döntést a bős-nagymarosi vízierőmű építésében való közremű­ködésről és visszautasít minden kül­ső befolyásolási kísérletet ebben a kérdésben.- Érdekeltek vagyunk az eddig el­ért eredmények megőrzésében és továbbfejlesztésében - állapította meg a magyar miniszterelnök, aki burgenlandi látogatását Ruszt köz­ség kápolnájának megtekintésével fejezte be. A kápolnát Mária ma­gyar királynő építtette. KözéJet - diplomácia Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt főtitkára fogadta Ja­son McManust, az amerikai Time magazin vezető szerkesztőjét, és in­terjút adott a lap számára. * Hans Dietrich Genscher nyugat­német és Várkonyi Péter magyar külügyminiszter bonni tárgyalásán megerősítették, hogy mindkét kor­mány határozottan törekszik a kap­csolatok bővítésére és a politikai párbeszéd elmélyítésére. * Fiatal magyar politikusok delegá­ciója járt az Egyesült Államokban. A küldöttséget fogadták a kereske­delmi minisztériumban, a Fehér Házban, ellátogattak Észak-Karoli­nába és New Yorkba. A meghívó fél, a fiatal politikai vezetők ameri­kai tanácsa tagjai között gazdasági vezetők, újságírók, a demokrata és a republikánus párt apparátusának tisztségviselői egyaránt voltak. Gazdaság Somogyi László építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter Heinrich Übleis szövetségi építészeti és mű­szaki miniszter meghívására látoga­tást tett Ausztriában. Megelégedés­sel állapították meg, hogy a leg­utóbbi találkozó óta több együttmű­ködési szerződést kötöttek meg, és közös vállalkozást alakítottak ki a háztömb-rekonstrukciók, a beton­cserépgyártás, a falazóelem-gyártás és a tetőtérablak-gyártás területén. * Űj telefonkötvényeket bocsát ki a Magyar Posta. A szeptember 15-ig jegyezhető kötvényekből 410 millió forint értékűt árusítanak a főváros­ban, további 390 millió forint értékű kötvényt pedig a pécsi és a szegedi postaigazgatósághoz tartozó terüle­teken, valamint Veszprém megyé­ben. A kötvényekből befolyt pénz­zel 12350 telefon felszerelését vál­lalják. * Az év első hat hónapjában 1472 lakás készült el a fővárosi lakótele­peken, ami csupán 17,5 százaléka az ez évre tervezett átadásoknak. Ilyen gyenge eredményre évek óta nem volt példa, s kétséges, hogy a válla­lások egyáltalán teljesíthetők-e. * Bécs és Budapest között rövidül az utazási idő. Jövő nyáron már csak három óra lesz a „Lehár”-exp­­ressz menetideje. * Az első magyar-japán ipari ve­gyes vállalat, a Polifoam Műanyag­feldolgozó Kft. alapítói - a Hungá­ria Műanyagfeldolgozó Vállalat, az Állami Fejlesztési Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a japán Fu­­rukava Elektric cég és a C. Itoh Ke­reskedőház - felavatták Budapesten polietilénhab-gyártó üzemüket. 3 %

Next

/
Thumbnails
Contents