Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-07-17 / 14. szám
Világbajnok főorvos Rajt a Hungaroringen Nemzetközi autós és motoros versennyel avatták fel a rekordidő alatt elkészült Hungaroringet, az augusztusi Forma-1-es Grand Prix futam helyszínét FOTÓ: BOROS JENŐ Csodák még manapság is léteznek! . . . Mindenképpen csodának számít, hogy a Hungaroring, az első magyar Forma-l-es versenypálya, alig nyolc hónap alatt elkészült. Az október 15-én ejtett első kapavágás után kezdődött szorgos, céltudatos munka eredményeként június 14-én már a 4013,79 méteres körpályán száguldhattak az autók és a motorok. De a júniusi verseny csak a főpróbát jelentette az igazi nagy viadal, az augusztus 10-én rendezendő Forma-l-es Grand Prix előtt. Az építők október 15-én kezdték a munkát a fővárostól alig 30 kilométerre fekvő mogyoródi Három forrás völgyében. Számtalan előre nem látott akadály nehezítette dolgukat, de Auth Györgyi kormánybiztos vezetésével így is jól haladtak előre. A csinos mémöknő korábban a vasutasok együttesében, majd tanulmányai alatt a műegyetemen, a MAFC csapatában kosarazott, de ahogyan szerényen mondta, sohasem volt igazi menő, csak szerette a sportot. Már az Árpád-híd rekonstrukciója során is bebizonyította vezetői képességeit. A környezet megfelelő kialakítása érdekében több, mint félmillió köbméter földet mozgattak meg, s különösen nehéz feladatot jelentett a víz elvezetésének megfelelő megoldása. Amikor azután májusban már az utolsó métereken dolgozott az aszfaltozó géplánc, rövid munkaszünetet tartottak és pezsgővel ünnepelték meg a nagy pillanatot. Az egyik kiürült pezsgősüvegbe a munkában résztvett dolgozók aláírásait tartalmazó papírtekercset helyezték és azt a pálya építőire emlékezve az utolsó aszfaltréteg alá tették. Munkájukat azzal is elismerik, hogy az építésben résztvettek számára külön tribünt létesítenek a pálya mellett, ahol meghívott vendégként, díjtalanul tekinthetik meg az augusztusi világbajnoki futamot. „A világ egyik legszebb pályáját építették fel a magyarok ” — nyilatkozta elégedetten helyszíni szemléje után Bemie Ecclestone, a Formal-es autós világ nagyfőnöke. S a főpróbát követően most már valóban csak a környék, a terep rendezése, csinosítása van hátra ahhoz, hogy az augusztus 10-iki rajton minden a legnagyobb rendben várja a résztvevőket és a nézőket. A főpróbát ötvenezren látták, a Grand Prix futamra több, mint százezer nézőre számítanak. Százezer ember kiszállítása, a verseny előtti és alatti szórakoztatása, kiszolgálása bizony nem kis feladat. A szervezők már most őszintén bevallják, hogy a legnagyobb igyekezetük ellenére is bizonyára akadnak majd apróbb hibák, bosszúságok. De a legfontosabb, a pálya készen áll, a vélemények szerint kifogástalan. Első alkalommal, idestova harminckét éve, 1954-ben rendeztek Magyarországon öttusa-világbajnokságot. Az olimpiai bajnok magyar csapatban a technikai számokban kiváló és küzdőszellemét tekintve is kimagasló Benedek Gábor, valamint a nagyszerű lovas, Szondy István mellett Tasnády Károly volt a harmadik ember. Benedek, Szondy, Tasnády . . . Ma a világbajnok csapat mindhárom tagja a Német Szövetségi Köztársaságban él. Benedek Gábor Warendorfban az öttusaközpont edzője, Szondy István Frankfurtban testnevelő tanár — ahogyan erről hazalátogatásuk alkalmával már a Magyar Hírekben is nyilatkoztak. Tasnády Károllyal, a Münchenben praktizáló sebészfőorvossal a közelmúltban találkoztunk. Nevét több labdarúgó emlegeti hálásan, köztük a tatabányai Kiss Imre és a ferencvárosi Koch Róbert, akiket szintén ő operált. — Örömmel segítek minden hozzám forduló magyar sportolónak. Az emberi ínszalag pótlása tett engem idehaza is ismertté, bár a megoldás ötlete nem tőlem származik — mondja. — Az egyik orvosi műszereket gyártó és forgalmazó cég a kísérletek alapján a bikaszalagot találta a legalkalmasabbnak az emberi ínszalag pótlására, amit egyébként az Egyesült Államokból importálnak. — Ezúttal milyen céllal érkezett? — Egy orvosiműszer-kiállításra jöttem. No és pácienseimet is meglátogattam. Örülök, hogy Kiss Imre már védhet és remélem, hogy Koch Robi is hamarosan rendbe jön. Bár bevallom, annak idején arra számítottam, hogy Robi tér vissza előbb a pályára. — Az öttusa? — Szép volt, jó volt, csodálatos volt!. . . Csak két világbajnokságon vettem részt. Előbb Chilében, majd itt Budapesten. Tulajdonképpen Chilében is győztünk, de a nemzetközi szövetség kissé részrehajló svéd vezetői — akkor még világelső csapatuk sikere érdekében — elég-Dr. Tasnády Károly, sebészfőorvos Münchenből FOTÓ: ALMAS! LÁSZLÓ gé furcsa módon mondvacsinált okokra való hivatkozással a lovaglás után diszkvalifikáltak. Itt, Budapesten azután bebizonyítottuk, hogy a legjobbak vagyunk, de 1953- ban is azok voltunk, hiszen Chilében Gabi lett az első, Pista a második. — Miért hagyott fel a versenyzéssel oly gyorsan, viszonylag fiatalon? — Válaszút elé kerültem. Az orvosi hivatás gyakorlására mind több időt, energiát kellett fordítanom. A döntésben azután az akkori sportvezetők is segítettek. Fiatalítás címén egyik napról a másikra kihagytak a válogatott keretből. Ez akkor nagyon fájt, hiszen a következő olimpián szerettem volna rajthoz állni. Ma viszont már hálás vagyok érte, szívességet tettek, hogy mostani pályámra irányítottak. — Teljesen elszakadt a sporttól? — Nem teljesen, korábban még futottam, lovagoltam, újabban teniszezek. De alapjában véve sajnos Az 1954-ben világbajnokságot nyert magyar öttusa-válogatott (balról) Tasnády Károly, Benedek Gábor és Szondy István olyan egészségtelenül élek, amilyen életmódtól az orvosok általában óvják, tiltják pácienseiket. Rengeteget dolgozom, sebészként állandó stresszben élek, s napközben aligalig eszem. Este azután kipótolom, s jól érzem magam barátaim társaságában. így azután, mióta abbahagytam, vagy húsz kilót magamra szedtem. — A régi csapat találkozik olykor? — Egy országon belül is messze vagyunk egymástól. Az ünnepek . előtt telefonálunk, s ha közelebb kerülünk, akkor természetesen találkozunk. A minap Gabival reggeliztem Warendorfban. Fantasztikus aszkéta, ma is úgy néz ki, mint harminc éve, csak éppen megőszült. Szegény Pista meg a csípőjével bajlódik. De, ha együtt vagyunk, természetesen a szé{í napokról, életünk legszebb emlékéről, az öttusáról beszélgetünk . . . VAD DEZSŐ V. D.
