Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-07-03 / 13. szám
X PÁRBESZÉD KÖZÖS DOLGAINKRÓL Interjú Lukács József akadémikussal A közelmúltban kaptuk a hírt, hogy idén ősszel — október 8— 10. között — Budapesten nemzetközi szimpozionra kerül sor római katolikus teológusok, filozófusok és marxista tudósok részvételével. A tanácskozás címe és egyben a témája: „A társadalom és az erkölcsi értékek.” Milyen előzményei voltak ennek a párbeszédnek, s mi a célja? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Lukács József akadémikustól, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatójától. — Nem újkeletű a marxisták és a hívők párbeszéde. Már a 30-as években, a népfront időszakában Maurice Thorez és Palmiro Togliatti meghirdették „a hívők felé kinyújtott kéz” politikáját. Később, a II. világháború éveiben az ellenállási mozgalomban kommunisták és keresztények együtt harcoltak közös célokért. Igaz, a hidegháborús időszakban ezek a kezdeményezések elhaltak és csak a hatvanas években találkozunk ismét velük, ám ekkor a korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak. A 11. Vatikáni Zsinat például legfontosabb okmányában foglalt állást a más világnézetűekkel — köztük a marxistákkal — folytatandó párbeszéd szükségessége mellett. Ezzel párhuzamosan a kommunista pártok is hangsúlyozták — a Karlovy Vary-i, a berlini és a moszkvai értekezleten — a hívőkkel folytatandó nemzetközi párbeszéd fontosságát. A hatvanas évek második felében meg is indult egy elméleti szintű dialógus, az NSZK-beli Paulus Gesellschaft szervezésében. A vita azonban megrekedt, mivel a vitapartnerek főként alapvető világnézeti kérdésekkel foglalkoztak, s ezekben persze képtelenség volt közös nevezőre jutni. Ezután két bécsi — egy katolikus és egy marxista — intézet égisze alatt indult meg újabb párbeszéd, ezúttal döntően politikai kérdésekről. Ez a dialógussor több mint tíz esztendeig tartott, s bizonyos értelemben eredményeket is elért. A hetvenes évek vége felé azonban úgy alakult a helyzet, hogy a nagy nemzetközi kérdéseket katonai szakértők bevonása nélkül már nem lehetett megtárgyalni. Pontosabban olyan kérdések kerültek napirendre, amelyekben a filozófusok, teológusok már nem tekintették magukat illetékeseknek. — 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezte, hogy a dialógust egy harmadik, tehát nem közvetlenül filozófiai, vagy politikai síkon — folytassuk. Javaslatainkban az emberfelfogás problematikája és az erkölcs, erkölcsi értékek kérdésköre szerepelt. Ügy gondoltuk, ezekben a témákban lehetséges érintkezési pontokat találni, anélkül, hogy bármelyik félnek föl kellene adnia saját alapvető világnézeti állásfoglalását. Ennek jegyében hívta össze 1984-ben Budapesten az MTA azt a nemzetközi párbeszédet, amelynek résztvevői különböző felekezetű hívők képviselői, illetve Nyugatról és Keletről érkezett marxisták voltak. Ez egy igen jelentős megbeszélés volt, s alighanem ennek is köszönhető, hogy a vatikáni Nem-hívők Titkársága a marxistákkal folytatott dialógust most ezen a síkon kívánja folytatni. A múlt év őszén a Titkárság azt a javaslatot tette, hogy 1986-ban Budapesten katolikusok és marxisták részvételével szervezzünk tanácskozást. „Társadalom és erkölcsi értékek” — címmel. Mi a két kérdéskör összekapcsolását örömmel üdvözöltük, mert így lehetőség adódik az erkölcsi értékek társadalmi összefüggéseinek vizsgálatára is. — Végül is, ki szervezi az őszszel sorra kerülő szimpoziont? — A dialógus szervezője egyfelől a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete, másfelől a mi partner intézetünk, a római Gergely Egyetem. A védnökséget pedig a vatikáni Nemhívők Titkársága, és a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége vállalja. Elképzeléseink szerint a vita zártkörű lesz, s a résztvevők száma is korlátozott. Már megállapodtunk a vita alapvető témáiban. Ezek közül a fontosabbak: az ember-felfogás kérdései; az emberi autonómia, és az erkölcsi kötelesség; a munka katolikus és marxista felfogása, és az emberi kapcsolatok kérdésköre, valamint az együttműködés lehetőségeinek problémái. A résztvevők köre ezekben a napokban alakul ki. — ön szerint miért éppen Budapestre esett a Nem-hívők Titkárságának választása, amikor a szimpozion helyszínéről döntöttek? — A döntést nyilvánvalóan az a tény is befolyásolta, hogy Magyarországon az állam és egyházak között mindkét fél megelégedésére jó viszony alakult ki. Ez persze nem zárja ki a belső vita lehetőségét. Ellenkezőleg: már némi gyakorlatra tettünk szert ezen a téren. A közelmúltban például az általam szerkesztett materialista világnézetű folyóiratban, a Világosságban közöltük Cserháti Józsefnek, a katolikus püspöki kar titkárának, pécsi püspöknek a cikkét, a dialógus mai feladatairól, és erre én magam válaszoltam az áprilisi számban. — Az őszi párbeszédben a világ két szellemi nagyhatalmának képviselői ülnek tárgyalóasztalhoz. Elképzelhetőnek tartja, hogy teljesen különböző világnézeti alapokról indulva közös nevezőre jutnak? — Természetesen a világnézeti kérdéseket teljesen nem lehet kiszűrni, hiszen nem tekinthetünk el attól, hogy mit tartanak a katolikusok és mit a marxisták az erkölcsi értékek forrásának. Bizonyára lesz nézeteltérés az erkölcsi cselekvés hatékonyságának garanciáit illetően is, de ez nem akadályozhatja meg a termékeny vitát, és azt, hogy érintkezési pontokat, sőt közös feladatokat találjunk. A vita során nyilvánvalóan felmerül majd az a kérdés is, hogy a nagy világvallások erkölcsi parancsolatai, az emberi együttélés elemi erkölcsi normái miért nem érvényesülnek kellően a társadalmak életében. De sorolhatnánk közös gondjainkat is: a béke megőrzését, a fegyverkezés korlátozását, az ökológiai problémákat, a harmadik világban uralkodó állapotokat, az emberi kapcsolatok terén a család megszilárdítását, a generációk közti viszonyt, vagyis az öregekkel és a fiatalokkal való törődést. Nagy hiba volna a világ erkölcsi és ideológiai színképét úgy ábrázolni, hogy egyik oldalon állnak a vallásos emberek, a másik oldalon a marxisták. Minden szociológiai vizsgálat azt igazolja, — s ez érvényes a fejlett polgári országokra, de a mi viszonyainkra is —, hogy e két jelentős pólus között létezik egyfajta „senki földje”, vagyis egy széles réteg, amely már elvesztette a hagyományos erkölcsi értékeket, anélkül, hogy újakat mondhatna magáénak és utilitarista, hedonista módon él, cselekszik. Gyakran tapasztalható e rétegben a cinizmus és nihilizmus is, amely összefügg a bűnözés, alkoholizmus, kábítószerezés problematikájával. E réteg állapotán változtatni közös érdekünk, számunkra és az egyházak számára is nagyon fontos. Remélhetőleg a vita során megtaláljuk azokat a közös pontokat, amelyek hitelesebbé tehetnek egy kooperációt, természetesen elveink fenntartása mellett. Végül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ebben a feszült nemzetközi helyzetben, amelyben ma élünk, minden nemzetközi tanácskozás, minden dialógus fontos és hasznos. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA Kollégiumavatás Kőszegen Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes felavatja az új kollégiumépületet Felavatták a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium új kollégiumát. — „Küldetése az — mondotta beszédében Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes —, hogy a határokon túl élő magyarság nemzedékei számára segítséget nyújtson a magyar nemzeti lét feltételeinek megőrzéséhez. ..” A gimnázium hazai és külhoni diákjai már az avatóünnepség előtti hónapokban birtokba vehették a mintegy 30 millió forint költséggel épült kollégiumot, amelyet Vincze Csaba, a Vas megyei Tervezővállalat mérnöke tervezett. Tóth Sándor igazgató elmondta, hogy a most véget ért tanévben hat külföldi magyar gyermek járt a gimnázium első osztályába. Volt aki itt tanult meg magyarul. A négy évfolyamon összesen huszonöt vendéghallgató tanul Kőszegen Az avatóünnepségen jelen volt Lőrincze Lajos, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke és Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára. B. A. A hazánkban tanuló külföldi magyar középiskolások kollégiuma FOTÓ: BALÁZS ADAM 5
