Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-29 / 2. szám
20 000 DOLLÁROS ADOMÁNY Randé Jenő átveszi Spéter Erzsébettől az adományozó okiratot FOTO: CSER ISTVÁN — MTI ELMENT EGY SZÍNÉSZ Bensőséges ünnepség színhelye volt a Magyarok Világszövetsége székháza. A Magyar Televízió kamerái előtt — Gobbi Hilda színművésznő jelenlétében — Randé Jenő főtitkár 20 000 dolláros adományt vett át az új Nemzeti Színház javára. Az adományozó a New Yorkban élő Spéter Erzsébet, egy amerikai szállodalánctulajdonos özvegye. — Egy erdélyi kisvárosban, Besztercén születtem, első férjem egy román herceg volt, akivel Kolozsvárott és Bukarestben éltem — mondja az adományozó, amikor rövid bemutatkozásra kérem. — 1956-ban házassággal települtem át Magyarországra, férjemet követve, aki a bukaresti magyar nagykövetség munkatársa volt. Jómagam az IBUSZ utazási irodánál dolgoztam — egy időben a bécsi IBUSZ-iroda vezetőjeként —, majd a HUNGARHOTELS üzletkötőiéként jártam a világot. így ismertem meg új fér-A magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában — címmel a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége — a Magyar Fórum keretében — tudományos tanácskozást rendez Budapesten a világ magyar műszaki és természettudományos szakemberei számára. A találkozó időpontja 1986. augusztus 4—9. A tudományos találkozó szervezőbizottságának elnöke dr. Pungor Ernő akadémikus, az MVSZ elnökségének tagja. A konferencia díszelnökei: Bay Zoltán professzor (USA), Berend T. Iván, az MTA elnöke, Bognár József, az MVSZ elnöke, Fock Jenő, a MTESZ elnöke, Horváth Csaba professzor (USA), Kováts Ervin profeszszor (Svájc), Láng István, az MTA főtitkára, Merszei Zoltán, az Occidental Petroleum Corporation helyetjemet, Amerikában immáron húsz esztendeje, hogy minden évben négynégy hónapot töltök New Yorkban, Floridában és Budapesten. — Már ifjúkoromban, Kolozsvárott rendszeresen jártam színházba és ma is, ha Pesten járok, minden bemutatót megnézek. Eredetileg 10 000 dollárt akartam adományozni az új Nemzeti Színház építésére, amely meggyőződésem szerint nemzeti ügy. Ám a repülőgépen meggondoltam magam és elhatároztam, hogy megduplázom ezt az összeget. — Volt-e valamilyen kikötése a csaknem 1 millió forint átadásakor? — Csak annyi: a megnyitó előadásra tartsanak fenn számomra két széket az első sor közepén! — És kérem, azt is írja meg: benne vagyok már a korban, de addig nem halok meg, amíg erre a bemutatóra — az új Nemzeti Színházban — sor nem kerül... B. A. tes elnöke (USA), Pál Lénárd akadémikus, Szekér Gyula, az MSZH elnöke, Szentágothai János akadémikus, Tétényi Pál, az OMFB elnöke és Wigner Jenő Nobel-díjas (USA). A résztvevők lehetőséget kapnak előadásra vagy hozzászólásra, illetve posztert állíthatnak ki. A konferencia megnyitásának idejére készül el egy erre az alkalomra szerkesztett Ki kicsoda? (Who is Who?), amely a világ magyar műszaki és természettudományos szakembereinek lexikona lesz. Ugyancsak a tanácskozás idejére jelenteti meg a Magyar Fórum a felszólalások és előadások gyűjteményét. A szervezőbizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy 1986. november végéig több mint ötszázan jelentették be részvételi szándékukat, többségük külföldről. Továbbra is lehet jelentkezni a konferenciára, a MTESZ Rendezvény Irodában (H— 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6—8.), vagy a Magyar Fórum címén (H—1068 Budapest, Benczúr u. 15.). A hatodik Budapesti Tavaszi Fesztiválra 1986. március 14—23. között kerül sor. A teljes program közlésére nincs módunk, az alábbi „ízelítővel” a rendezvénysorozat gazdagságát, sokszínűségét kívánjuk érzékeltetni. A nyitónap kiemelkedő eseménye lesz a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye. a Budapesti Kongresszusi Központban. A karmester: Gilbert E. Kaplan, az Egyesült Államokból. A Pesti Vigadóban, a Zeneakadémián, a Bartók Emlékházban is vezető zenekaraink adnak hangversenyt ezen a napon, a Mátyás-templomban a Magyar Rádió Gyermekkara énekel. A következő napok programjai közül Cziffra György zongoraestjét (15-én, a Budapest Kongresszusi Központban), Virizlay Mihály (USA) gordonka estjét (16-án, MTA Kongresszusi Terem) említjük meg. Joó Árpád (Kanadából) a Magyar Állami Hangversenyzenekart dirigálja (19- én, a Kongresszusi Központban), Doráti Antal az MRT zenekarát vezényli ugyanott, a következő napon. Héber liturgiái énekek szerepelnek a zsinagógában megrendezendő kántorhangversenyen. Vásáry Tamás (Anglia) a Kongresszusi Központban ad zongorahangversenyt, 21-én. Immár a fesztiválnak is ‘hagyományos műsorszáma a Magyar Állami Népiegyüttes Ecsen lakodalmasa, amely a Budai Vigadóban kerül színre. SZOMSZÉDOLÁS A burgenlandi Alsóőr (Unterwart) iskolásainak citerazenekara nemrég Vas megyébe látogatott. Első útjuk a megyeházára vezetett, ahol a tanács vezetőit, köztük dr. Bors Zoltán megyei tanácselnököt, magyar dalokkal köszöntötték. Ezután a magyar—osztrák határ mentén fekvő Torony község lakóinak adtak koncertet. Zenéjük, öltözékük egyaránt nagy tetszést aratott. A fiúk szűrrátétes mellényt, a leányok magyaros hímzésű fehér blúzt viseltek. Hajdanán a citera általában a szegényebb néprétegek hangszere volt: a falusi és tanyai parasztoké, uradalmi cselédeké. Manapság több helyen újból alakulnak 5—10 tagú citerazenekarok. Részben műkedvelő tánccsoportok kísérésére, de leginkább színpadi és ünnepi szereplésre. Az alsóőri iskolások magyar dalaikat az ősi hangszer kíséretében adták elő és nagy sikert arattak. Az együttest Szeberényi Lajos középiskolai tanár, a burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület elnökhelyettese vezette. CSONKA GYÖRGY FOTO: KACZMARSKI ZOLTÁN TAVASZI FESZTIVÁL Az 1985-ös szilveszteri pezsgőt egy gyászhír ürömcseppje keserítette meg. Szilveszterre virradó éjszakán egy olyan színész halt meg, akit mindenki szeretett, a színházba járók tízezrei, a moziközönség százezrei, a tévénézők milliói. Egy egész ország Lacija volt Márkus László. Aggódva álltunk betegágyánál három évvel ezelőtt, amikor halálosnak tartott vörösvérsejt-betegség támadta meg. Akkor az egész ország látta — mert tovább játszott betegen is —, hogyan válik egyre bővebbé az inggallérja, hogyan aszalódik össze mindig derűs arca. Egyszer azután nem ment tovább, eltűnt a színpadról, nem láttuk a tévében, de régebben forgatott filmjeinek vetítésekor éreztük, mit veszítünk vele. Néhány hónap múlva csoda történt, orvosi csoda. Holtán Zsuzsa professzorasszony megtalálta a gyógymódot. Márkus László, akinek akkoriban hetente halálhíre terjedt, elhagyta a klinikát, és fél év múlva eljátszotta Molnár Ferenc „Játék a kastélyban”-jának főszerepét. Három felvonáson keresztül talán két perc sem volt, amikor ő ne lett volna a színpadon. Bírta szusszal, szívvel, kissé megfogyva, de teljes erővel. Ott voltam a bemutatón. Nem hinném, hogy színészt már színpadra léptekor valaha is ekkora taps köszöntött. A nézők felálltak, tapsukkal valósággal megölelték a feltámadt Márkus Lászlót, ö úgy játszott, mint mindig: kissé éneklő, öszszetéveszthetetlenül egyéni hangján minden komikum mélyén megérzékeltette az ember esendő voltát, minden drámai szituációt fel tudott oldani a humor szívmelegében. A színház volt az élete, a színpadi játék életének valósága. Ha nem ötvenkilenc éves koráiban ment volna el, azt mondanám, stílusosan halt meg, önmagához és művészetéhez méltón. A tv szilveszteri kabaréjának főpróbáján, december 30-án még játszott, száma után rosszul lett. Hamar magához tért, hazavitték. Jóízűen beszélgetett barátaival. Akik ismerték, tudták: Márkus László a színpadon nem is igazán játszik. Egyszerűen önmagát adja. Ez az „egyszerűen” a legnagyobb művészet. Játszotta-e, hogy már jól van? Ügyszólván beszélgetés közben végzett vele a harmadik szívinfarktus. De szilveszter este mégis még egyszer látta az egész ország. Nem a kabaré műsorában természetesen, hanem az esti híradóban. A főpróbát is felvette a tévé. A bemondó közölte Márkus László halálát, majd bemutattak egy-két percet az előző estéből. Mosolyogva, énekelve láttuk utoljára. Hogy milyen volt embernek, barátnak? Három évvel ezelőtt, 70. születésnapomon későn este megszólalt a telefonom. Márkus László gratulált. Aznap délben engedték haza a kórházból. BOLDIZSÁR IVÁN FOTÓ:GABOR VIKTOR MAGYAR TUDÓSOK, MÉRNÖKÖK TALÁLKOZÓJA 4
