Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-05 / 11. szám

1

gyott házban, lehúzott redőnyök mögött rejtőztek, mintha üldözöttek lettek volna. Pedig csak önmaguktól félhettek, vagyis az általuk előidézett helyzet tisztázásától. Január húszadika körül azonban már ők sem bírták tovább. Idegeik felmondták a szolgálatot és önként jelentkeztek az ügyészségen. Ott — amerikai módra — ujjlenyomatot vettek tőlük, majd az ügyvéd, aki őket képviselte, a húszezer dollárról öt-ötezerre mérsékelt váltságdíjat letétbe helyezte, és ezt követően szabadlábra helyezték őket. Ezt a mozzanatot Fedák Sári később így elevenítette fel: „Azt nem lehet elmondani és nem lehet leírni, hogy milyen érzés fojtogatta a torkomat, amikor a f estékes párnára kellett nyomni ujjaimat, hogy ennek a mindig keményen dolgozó és mindig tisztességes kéznek a másolata belekerüljön a szégyenteljes nagy fekete könyvbe.” Aknay Vilma ujjlenyomatát 211 154, Fedák Sáriét 211 155 sorszám alatt vezették be a Los Angeles-i ügyészség bűnügyi lajstromába. Lehet, hogy Fedák ebben a pillanatban döbbent rá: ennek már a fele sem tréfa! Vagyis alaposan túllendült az erkölcsi gátlás megengedhető határain.

Itthon hetekig semmi bizonyosat nem tudtak róla. A közvélemény néhány külföldi hírügynökség jelentése nyomán és magánlevelekből próbálta kihámozná a történés fontosabb mozzanatait. Amikor látták, hogy Fedák Sári veszélyes vizekre sodródott, valóságos társadalmi mozgalom bontakozott ki megmentése érdekében, mintha valami rendkívüli nemzeti érték megmentéséről lett volna szó. Ez lett a

1. Lengyel Menyhért Seybold című színművének címszereplőjeként 1926-ban

5. Sybill Jacobi Viktor operettjében, id. Latabár Árpáddal, 1914-ben

2. Fedák Sári 1900 májusában, amikor a pesti Népszínház szerződtette

3. A leghíresebb Fedák-siker -a János vitéz címszerepe

4. Az Iza néni című irredenta film

főszerepében

jelszó: Hozzák haza Fedák Sárit! Ennek a hazafias színezetű mentőakciónak zászlaját Incze Sándor, a Színházi Élet főszerkesztője bontotta ki, és a Budapesti Szülészek Szövetsége elsőként csatlakozott hozzá. Békeffy László, a neves konferanszié, a szövetség elnöke Egyed Zoltán társaságában felkereste John. S. Montgomeryt, az Egyesült Államok budapesti nagykövetét, arra kérve őt, járjon közbe, hogy Fedák Sári hazatérhessen, vagy pedig szabadlábon védekezhessen a bíróság előtt. A nagykövettel folytatott beszélgetés után összehívták Fedák pesti barátait és együttesen elhatározták : megpróbálnak néhány napon belül 20 000 dollárt előteremteni. Erre az összegre feltétlenül szükség lesz, hogy Fedák és Aknay háborítatlanul elhagyhassák Amerikát. Incze Sándor 600 dollárt, valamint hajójegyet ajánlott fel a részére. A Magyar Általános Hitelbank kölcsönt folyósított Fedák ingatlanára, ez az öszszeg Amerikában is a rendelkezésére állt, stb.

Á baráti és segítőkész gesztusok mellett a közvélemény csüggedten figyelte: hová jut ,a világ? Fedák Sári világra szóló — és az ország hírnevét alaposan megtépázó — meggondolatlanságai mögött ugyanis valamiféle világkatasztrófa eljövetelét vélték sejteni, amikor minden erkölcsi törvényt és tilalmat gátlástalanul át lehet majd lépni. A következtetésekre, az összegezésre és a tanulságok megvonására néhány író és publicista is vállalkozott, ök természetesen mélyebbre láttak a tények mögött, nem egyszerű szélhámosságként, hanem kortünetként fogták fel és festették le, hogy aztán ítélkezzenek is felette. Nagy Endre, aki a pesti kabaré szellemi atyja volt, az Újság című napilap 1934. december 6-i számában Fedák Sári esete kapcsán a régi életforma kikerülhetetlen alkonyáról értekezett, és többek között ezt írta:

„Állapítsuk meg, hogy abban a mohóságban, amellyel most Zsazsa legújabb kalandjait lessük, már nincs az a kaján káröröm, amelylyel általában a reggeli kiflinket szeretjük megízlelni. Inkább nyugtalanító bosszúság van benne, mint amikor olvasás közben kedvenc regényhösünk épp el akarja követni azt a végzetes butaságot, amely majd az előrelátható végbe zuhjntja. Dühösek vagyunk, hogy éppen az tartja orrunk elé a kellemetlen mementót, akinek az lenne a hivatása, hogy kivételesen szerencsés pályafutásával az élet nagyszerű lehetőségeivel kecsegtessen bennünket. Hát már Zsazsának is rosszul megy? — mondjuk csüggedten és ijedtünkben úgy érezzük, mintha az összeomló nagy torony éppen a mi nyakunkba roskadna.”

Néhány magyar író, köztük Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Zilahy Lajos és mások, továbbá több színész, elsőnek Márkus Emília, öszszesen negyvenen, táviratot intéztek Vajda Ernőhöz, arra kérve őt, hagyjon fel a Fedák elleni harcával és járjon közbe az érdekében, hogy elhagyhassa Amerikát. Erre válaszolva Vajda Ernő táviratot intézett Az Est-hez, amelyben — többek között — ezt írta: „Méltóztassanak megérteni és tudomásul venni az aláírók — erre kérem őket Az Est közvetítése útján —, hogy én Fedák Sári ellen soha nem harcoltam és most se harcolok. Nekem a művésznőhöz soha semmi közöm nem volt. Fedák Sári rendezte az ismert botrányt ellenem, ő működött közre abban a kísérletben, hogy tönkretegyék családi boldogságomat és egész egzisztenciámat. Az ügyészség őt saját cselekedeteiből kifolyóan, hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt helyezte vád alá .. . Hangsúlyozom és szeretném, ha ezt egyszer és mindenkorra megértenék: én az ügyben nem vagyok magánvádló, én senkit nem üldözök és ennélfogva nekem fizikailag sincs módom arra, hogy egy törvényes eljárás menetébe beleavatkozzam.”

21