Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-29 / 2. szám
A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyan akkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Örömmel állapítottam meg a Magyar Hírek október 26-i számából, amelyben egy kanadai olvasójuk levelét közölték, hogy helyet adnak a kritikának is. Bizony, minden hazalátogató magyarban kínos benyomást kelt az a nyugati országokban elképzelhetetlenül udvariatlan, fölényes hang, amit manapság a magyarországi üzleti kiszolgáló személyzet használ a vásárlóközönséggel szemben. Ezzel szemben megelégedéssel tapasztaltam, hogy a határvizsgálat évről évre kevesebb időveszteséggel jár, és a magyar határőrök nemcsak udvariasan viselkednek, de rendszerint szívélyesen fogadják és búcsúztatják az utasokat. De nem ez a levelem célja. Sok más ismerősömmel együtt, sajnálattal látjuk, hogy a főváros egyik legszebb tere a Széchenyi Lánchíd pesti hídfőjével, a Széchenyi István példát mutató áldozatkészségéből megvalósult Magyar Tudományos Akadémiával, az ötven éven keresztül ezen a téren lakó Széchenyi emlékét megörökítő márványtáblával és Széchenyi István szobrával — nem Széchenyi Istvánról van elnevezve, hanem az Amerikai Egyesült Államok volt elnökéről, Rooseveltről. Vajon mivel tett Roosevelt olyan nagy szolgálatot a magyar népnek, hogy több hálát és nagyobb megbecsülést érdemel tőlünk, mint Széchenyi István, „a legnagyobb magyar”? Ügy tudom, hogy van a fővárosban több, Széchenyi inevét viselő út, utca, tér, rakpart és fürdő. Ezek valamelyikét nyugodtan átkeresztelhetnék Roosevelt nevére. De a jelenlegi Roosevelt térre — szerény véleményem szerint — csak egy név lehet méltó: Széchenyi István neve. Hálásan fogadnám, ha soraim közlésével alkalmat adnának a Magyar Hírek olvasóinak, hogy hozzászóljanak a kérdéshez. ENDRE ZSIGMOND ISNY, NSZK Huszonöt év óta rendszeresen olvasom a hazai újságokat is, azokban a kritikákat a szocializmus fejlesztése közben adódott hibákról. Arra azonban vigyáztam, hogy a velem „nehezen” megbarátkozott svájciak ne a hibákat, hanem az eredményeket ismerjék meg. Elhihetdk, hogy a „hidegháború” idején ez nem volt könnyű. Ma már olyan barátaim is vannak, akik nem csak a „magyar ízeket” ismerték meg, de megtanultak magyarul beszélni — jó németes kiejtéssel — és olvasni is. Ismertettem, ismertettük velük honunk kultúráját, részletesebben Budapest nevezetességeit és a háború utáni újjáépítés nehézségeit. Ennek eredményeként már a korábbi, „nehezebb” időben is többen útrakeltek az ismeretlen országba. Visszatértük után bevallották, hogy a hazánkról adott információkat nem hitték el. A látottakról dicshimnuszt zengtek csak, pedig biztos voltam abban, hogy nemtetszőt is tapasztaltak. Á-t mondtam, következik a B, azaz indoka annak, hogy kivételesen miért írok. Lapjuk 23. számában közölték Sokondi László kritikus levelét- az üzleti eladók részéről tapasztalt sokszor megengedhetetlen hangról és az illemhelyek állapotáról. Véleményem az, hogy a kritika közlése elriasztó, még akkor is, ha annak írója jó szándékú. Lapjukat nem csak magyarok, hanem magyarul tudó szimpatizánsok, továbbá a másod- és harmadgeneráció tagjai is olvassák. És a szennyest kiteregetjük... lássátok. Nem tudom, hogy ez jó-e, azt viszont tudom, hogy a „lássátok” következménye az ellenpropagandisták számára hangadó alap lehet. Telefon: „Olvasta? ... Ez a maguk szocializmusa.” SZÉKELY EÍRÖ DEZSŐ BERN, SVÁJC lami kifogásolható (és ha jó) dolog tapasztalható, a Vásárlók Könyvét használni. Svájcban pld. nincs is ilyen könyv, pedig kifogásolnivaló itt is lenne bőven. Ez legalább egy jó villámhárító, s javít is, mert kihat az intézmény osztályzására, besorolására, egyes alkalmazottak premizálására. S itt eljutottam levelem másik pontjához. Az a téves felfogás uralkodik sok előítéletes otthoni és külföldi magyar agyában, hogy mindezt az intézményeknek magánkezekbe való adásával lehetne legjobban megoldani. Ez egyáltalán nem felel meg a tényeknek. Törökországban például privát kézen lévő intézményekben még rosszabb a helyzet, másrészt úgy a KÖJÁL jelentései, mint a szemtanú megfigyelései is mutatják, hogy — a Palatinuszon és másutt törvényesen „felütött” bódékban kotyvasztó — magánvállalkozók a higiénia követelményeit még kevésbé tartják be, mint a Közért. Nyilvánvalóan azért, mert mint köztudott, a „bürokrata” (értsd alatta: állami alkalmazott) inkább arra törekszik, hogy komótosan dolgozzon, de hibát el ne kövessen, míg a magánvállalkozónak mindenféle kockázat vállalása a kenyere, hogy minél gyorsabban húzza le a maximális sápot. A pesti balkánias bazárkapitalizmus visszásságaira 1985 májusában a Valóságban írt cikkemben már felhívtam a figyelmet. Valóban, sajnos egy átfogó problémáról van szó. Üj generációról, itt is, ott is: elkényeztetettről s fegyelmezetlenebbről. Egy általános nemtörődömséggel, mentalitással kell szembeszállni, hadjáratot indítva ellene. Hadjáratot az udvariasságért, a jó modorért, egyszerűen az egymás tiszteletéért, a- gondozott (nem szükségképpen divatos) öltözködésért. Mindezt főleg nem azért kell tennünk, hogy az esetleges svájci vagy angol turista meg legyen elégedve (London és Párizs egyes terein és utcáin, negyedeiben pld. hihetetlen piszok és elhanyagoltság uralkodik, az USA-ban nyilvános WC-k jóformán nem is léteznek), hanem magunk számára, hogy a magyarországi magyar olyan kellemes, emberies környezetben élhessen, mint azt a virágokkal díszített balatoni pályaudvarok példázzák. PROF. G. C. ANKERL GENF, SVÁJC LEVELEZŐTÁRSAT KERES Csonka Ferenc és felesége, Csonkáné Sajtos Andrea (31 és 29 évesek) hasonló korú házaspárokkal leveleznének. Címük: 1203 Budapest, Prieszol József u. 8. IX. 59. „Huszonegy éves lány vagyok. Levelezés útján szeretnék megismerkedni külföldön élő magyar fiatalokkal” — írja Kulcs Mária, 6500 Baja, Kölcsey u. 100. III. 10. Sátor Melinda tizenhat éves gimnazista szintén külföldön élő magyar származású fiatalokkal levelezne. A leveleket az alábbi címre várja: 7720 Pécsvánad, Kossuth Lajos u. 8/a. Siska Istvánék 11 és 12 éves fia angol nyelven tanul. Külföldön élő, magyar származású család ismeretségét keresik levelezés és esetleges csereüdülés céljából, így fiaik az angol-, a partnercsalád gyerekei a magyar nyelvet gyakorolhatnák. Címük: 3950 Sárospatak, Balassi Bálint u. 115. A Sokondi László (Ottawa) által írt levél margójára szeretnék pár megjegyzést tenni. A felsorolt tények nagyjában általánosan megfelelnek a valóságnak, bár a „WC-fronton” a helyzet némileg javult. Pesti tartózkodásom alatt igyekeztem erre felhívni az illetékesek figyelmét, mert ezt kell: ugyanis hiába „levelezünk” itt egymásnak külföldre szakadt honfitársak. Ezért kell úgy az otthoniaknak, mint a hazalátogatóknak, mihelyt vaA veszprémi KVARK sci-fi klub nevében írt levelet Kertai Zoltán (8200 Veszprém, Haszkovó u. 12/B. 2/15). Olyan külföldi sci-fi szervezetekkel szeretnék fölvenni a kapcsolatot, amelyeknek a tagjai szívesen leveleznének magyar, angol, esetleg orosz vagy bolgár nyelven. Rideg Krisztina (17 éves) külföldön élő, magyar fiatalokkal levelezne. Címe: 5540 Szarvas, Széchenyi u. 24. Címlapunkon: Keresztes Lajos (NSZK) felvétele (Cikkünk a 15—17. oldalon) Tartalom: Krónika: 3-5 Hírösszeállításunk 20 000 dolláros adomány Magyar tudósok, mérnökök találkozója A Tavaszi Fesztivál programjából Elment egy színész Kemping világtalálkozó Magyarországon (Pálos Miklós) St. John's félév Budapesten (Balázs István) 6 Miről híres Mezőhegyes? (Garami László) 7-9 A Liszt-év küszöbén 10-12 Skála tempó (Lintner Sándor) 12-13 Várdy Huszár Agnes: Magyar kulturális élet Pittsburghben 14 Kétnyelvű klub Bolognában 15 Fény, jel, beszéd (Bodnár János) 15-17 Oscar-díjas szakácsok 18 Könyvszemle, rejtvény 19 Sport 21 A boldog ember (Árokszállási Éva) 24-25 A Szülőföldünk műsora 26 Mándy Stefánia verse 27 Kerestetés 27 Hungarian Scene (angol nyelvű mellékletünk) 28-31 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI HALASZ GYÖRGY főszerkesztő KÜRTI GABOR mb. főszerkesztő-helyettes BODNAR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: BALÁZS ISTVÁN LINTNER SÁNDOR NOVOTTA FERENC Munkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA BALAZS ÁDAM GABOR VIKTOR POKORNY ISTVÁN REZES MOLNÁR ESZTER 2
