Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 10. szám
J7 Mexikó előtt MAGYAROK A RIMET-KUPÁÉRT (2.) 1962. Chile. A magyar válogatott egészséges önbizalommal és főleg igazán jó csapattal kelt útra Dél-Amerikába. Továbbra is Baróti Lajos vezette a gárdát amelyben olyan fiatal igazi klasszis játékosok is helyet kaptak, mint például Albert Flórián, a Ferencváros középcsatára. A „Császár" néven emlegetett technikás futballista 1959-ben adta le névjegyét a nemzetközi porondon, amikor a válogatott a Népstadionban Albert nagyszerű játékával 4:3-as győzelemmel vágott vissza az NSZK csapatának az öt évvel korábban Bernben elszenvedett vereségért. A régi aranycsapat játékosai közül már csak a kapus, Grostcs Gyula szerepelt, és Sándor Csikar, az MTK jobbszélsője, aki azonban 1954-ben csak tartalék volt a világbajnokságon. A chilei döntő előtti hónapokban Bozsik József is búcsút vett a címeres meztől, midőn Uruguay csapatát fogadták a Népstadionban. A világhírű játékos ekkor szerepelt századik alkalommal a magyar válogatottban. Chilében sorrendben Anglia, Bulgária és Argentína volt a három ellenfél. Az első mérkőzésen (2:1) Tichy és Albert lőtte a gólokat, a második (6:1) tulajdoképpen csak 12 percig tartott. A magyar csapat ugyanis tizenkét rövid perc alatt 4:0-ás vezetést szerzett, bebiztosítva a győzelmet, és ezzel a továbbjutást. A harmadikon (0:0) néhány játékos, így Albert is pihent, Grosicsnak azonban így sem lehetett gólt lőni. A legjobb nyolc közé jutva a magyar együttes Csehszlovákia válogatottjával került szembe. A Grostcs — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Solymosi, Sipos — Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi összeállítású csapat valósággal ostrom alatt tartotta az ellenfél kapuját, de a pozsonyi Schroiff hálóját nem tudták bevenni. Igaz, egy ízben Tichy Lajosnak, a Puskásék mellett felnőtt Honvéd-csatárnak a lövése után a felső lécről a gólvonalon túlra pattant a labda, de a játékvezető nem így látta. Végül ahogyan az a kihagyott helyzetek mérkőzésén lenni szokott, a csehszlovákok az addig jól védő Grosics hibáját kihasználva gólt lőttek és továbbjutottak. 1966. Anglia. A válogatott még mindig Baróti vezetésével tovább fiatalodott. Elsősorban a tokiói olimpiai bajnok együttes ifjú gólkirálya, az újpesti Bene Ferenc jelentett komoly erősítést. A magyar labdarúgás tartotta helyét a nemzetközi élvonalban. Az olimpiai bajnokság megnyerése mellett a Nemzetek Kupájában, az akkori Európa-bajnokságon harmadik helyen végzett. A selejtezőn nem jelentett akadályt Ausztria és a Német Demokratikus Köztársaság csapatának legyőzése. Ám mégis kínos vereséggel kezdődött a világbajnokság. A döntő újonca, a későbbi harmadik helyezett portugál válogatott 3:l-re legyőzte Albertékat, s a következő ellenfél a kétszeres világbajnok Brazília volt. A liverpooli másfél óra alatt a magyar válogatott a régi nagyok óta nyújtott legjobb teljesítményével valósággal ámulatba ejtette a nézőket és szakértőket, valamint a televízió előtt ülő több száz milliós sportkedvelőt. Bene tokiói játékát ismételve az egész brazil védelmet kicselezve lőtte az első gólt. Farkas a hálót kiszakító kapáslövéssel a másodikat. Majd Mészöly hidegvérrel elvégzett 11-essel szerezte a harmadikat. Ez a 3:l-es magyar győzelem a kétszeres világbajnok kiesését jelentette, míg a magyar csapat a bolgárokat is legyőzve (3:1) jutott tovább. Ez a mérkőzés, a világbajnoki szereplés még akkor is aranybetűkkel kívánkozott a magyar labdarúgás történetébe ha a legjobb nyolc között újra elbuktak Alberték. Ezúttal is kapushiba miatt vesztettek: Szovjetunió—Magyarország 2:1. 1970 Mexikó A következő évek során kiderült, hogy a Brazília elleni formát nem sikerül állandósítani. A szovjet válogatottól elszenvedett vereség után lemondott Baróti Lajos és Sós Károly a Berlinből hazahívott kiváló szakember vette át a csapat vezetését, de a hanyatlást nem tudta megállítani. Albert a dánok elleni világbajnoki selejtezőn súlyos térdsérülést szenvedett, hosszú időre harcképtelen lett. Végül — bár a csehszlovákokat a Népstadionban 2:0-ra legyőzték és Prágában 3:3-ra alakult az eredmény — északi szomszédainkkal harmadik mérkőzésre került sor a selejtezőből való továbbjutásért. Ami a magyar történelemben Mohács, az lett a labdarúgásban Marseille. Nemcsak azért, mert a csehszlovákok 4:l-es vereséget mértek a magyar válogatottra, hanem azért is mert megkezdődött a magyar futball visszaesése. 1974. Német Szövetségi Köztársaság A magyar labdarúgók újra csak nézők lehettek. A válogatottat már lllovszky Rudolf vezette. A selejtezőkben az osztrák és a svéd csapattal egyaránt döntetlenre mérkőztek. Az utolsó döntő találkozón a svédekkel játszottak, vezettek is a Népstadionban, de azután a hórihorgas Edström a lefújás előtt nem sokkal kiegyenlített (3:3). Ez a fejesgól pecsételte meg a magyar csapat sorsát. 1978 Argentína. A szövetség vezetésében bekövetkezett változások után a kapitányok is sűrűn cserélték egymást, végül újra Baróti Lajos kezébe adták azt a bizonyos marsallbotot. A világbajnoki döntő sorsolása kedvezőtlen volt, hiszen a házigazda argentinok mellett két európai csapattal, az olasz és a francia válogatottal kerültünk szembe. A bemutatkozás jól kezdődött. A tatabányai Csapó már a 9. percben bevette Fillol kapuját. Luque ugyan öt perc múlva kiegyenlített, de az ezt követő 70 percen át teljesen kiegyensúlyozott volt a küzdelem. A magyar csapat azonban a végére összeroppant. Bertoni a 84. percben megszerezte a győztes gólt (2:1), majd Garrido, a házigazdákat segítő portugál bíró előbb Törőcsiket, utána Nyilasit is kiállította. A magyar csapat a mérkőzéssel együtt akkori két legjobb játékosát is elvesztette, akik a következő találkozón nem szerepelhettek. Az idegileg is összetört csapat az olaszoktól és a franciáktól egyaránt 3:l-re kapott ki, nyeretlenül három vereséggel tért haza. 1982. Spanyolország. A szövetség elnökévé Szepesi Györgyöt, a kiváló rádióriportért nevezték ki, aki annak idején az aranycsapat szinte tizenkettedik játékosaként járta a világot, közvetítette a mérkőzéseket. Elnökként több hasznos reformmal járult hozzá a magyar labdarúgás megújulásához. Sikerült például rendeznie a labdarúgók státuszát, akik klubjaik szerződtetett játékosai lettek, megteremtették a lehetőséget arra, hogy egyes válogatottak harmincadik évük betöltése után — a szövetség engedélyével — külföldre szerződjenek. A fellendülés a pályán a játékban is megmutatkozott. A válogatott Mészöly Kálmánnak a Vasas egykori kiváló játékosának irányításával az angolok, a románok, a svájciak és a norvégok előtt csoportelsőként jutott az első alkalommal 24 résztvevővel megrendezett döntőbe. Salvador 10:l-es legyőzésével rögtön világbajnoki gólrekordot javítottak, mindenki felfigyelt a magyar csapatra. A folytatás azonban nem úgy sikerült ahogyan reméltük. A világbajnoki címet védő argentinoktól elszenvedett vereség (4:1) után következett a belgák elleni fontos mérkőzés. Varga a Honvéd időközben Törökországba szerződött balhátvédje a csatárok tehetetlenségét megunva a 28. percben előretört és megszerezte a vezetést. Ügy tűnt, a csapat továbbjut, ám negyedórával a befejezés előtt egy gyors támadás során a magyar védők késlekedtek a beavatkozással és a jobb szélen elfutó Ceulemans beadására Czerniatynski időben érkezett. Egyenlítő góljával a magyar csapat kiesett. 1986. Mexikó. A lemondott Mészöly Kálmán helyét korábbi segítőtársa, Mezey György vette át, s alaposan átalakította a csapatot, amely Európából elsőként szerzett jogot a döntőben való részvételre. A decemberben elkészített sorsolás szerint június 2-án Irapua tóban a Szovjetunió, 5-én Leonban Kanada, 9-én ugyancsak Leonban Franciaország válogatottjával mérkőzik a magyar csapat. A csoport első két helyezettje valamint a hat csoportot tekintve a négy legjobb harmadik jut a második fordulóba, ahol 16 csapat folytatja a küzdelmet. A magyar válogatott pontosan húsz éve, 1966-ban jutott túl utoljára a világbajnoki döntő első akadályán. így a remélt továbbjutással nagy örömet szereznének szurkolóiknak. VAD DEZSŐ Mészöly Kálmán, az emlékezetes liverpooli, brazilok elleni Spanyolországi emlék: Nyilasi (balról) és Garaba harcbon a mérkőzés egyik hőse, aki felkötött karral fejezte be a játékot belgákkal 21
