Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 10. szám
A Bory vártól Washingtonig Varga Ferenc Székesfehérvárott született 1906-ban. Rendkívüli tehetségét Bory Jenő, az Európa-hírű szobrászművész fedezte fel 1922-ben, amikor a most nyolcvan esztendős mester csak 16 éves volt. Van egy különleges építmény Székesfehérvárott, a Bory vár. Ennek építésénél segédkezett az ifjú. Az épületet számos nagyméretű szobor díszíti. Ezen szobrok egy részét már Varga Ferenc készítette, aki akkor már a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Plasztikai szemléletét befolyásolta részvétele a Műcsarnok őszi és tavaszi tárlatain, komoly sikerei az Ernst Múzeum és a Nemzeti Szalon kiállításain, továbbá a Római Magyar Akadémián eltöltött éve. „Éva” című életnagyságú szobrával 1928-ban elnyerte a Lord Rothermere nagydíjat. A 30- as években díjnyertes pályamunkái a piszkei, a kiskunfélegyházi, szatmári hősi emlékművek. Neki ítélték a Balló Ede pályadíjat és 1943-ban a sepsiszentgyörgyi Gábor Áron emlékműre kiírt pályázatot nyerte el. Egyházi megrendelésekkel is felkeresték. Templomi szobrainak formavilága modern, egyszerű és áhítatot keltő. Hazai és kanadai egyházművészeti alkotásai a XX. század legjobb alkotásai közé sorolhatók. Ezek közé tartozik például a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő „Szegény Madonna” című elbájoló szépségű faszobor. A 40-es években készült alkotásainak egyes darabjaival számos európai múzeumban, közöttük a Vatikán gyűjteményében is találkozhatunk. Varga Ferenc a második világháború után vándorolt ki. Előbb Belgiumban, majd Kanadában élt és alkotott, később Detroitban, majd a floridai Delray Beachen építette fel műtermét. A National Sculpture Society rövidesen tagjai közé fogadja, majd a társulat negyedszázados jubileumi kiállításán, 1959-ben „Madonna” című fa domborművével elnyerte a L. Bennet díjat. Amerikában, Varga új hazájában kevés olyan művész él, aki ne ismerné őt, a derűs életszemléletű, elvonultan és reklám nélkül dolgozó, s talán éppen ezért sikeres és termékeny művészt. Detroitban, a Washington Boulevardon a lengyel származású amerikai szabadsághősnek, Pulaszki generálisnak hatalmas, masszív tömegű bronz szobrát naponta megcsodálják. A detroiti Ford Auditórium színház és hangverseny közönsége százával gyönyörködhet Liszt Ferenc kétszeres életnagyságú bronz portréjában. Copernicus születésének 500. évfordulójára alkotott háromszoros életnagyságú bronz portréja a aetroiti 1. Madonna, terrakotta 2. Lafcvette, bronz, életnagyság 3. Liszt Ferenc, kétszeres életnagyság 4. Gábor Áron. A sepsiszentgyörgyi pályázat nyertes műve (Az ostrom alatt elpusztult.) SZÁZESZTENDŐS MAGYAH KEBAM1KUSNÖ CINCINNATIBAN Ritka eseményről kaptunk hírt Horvay Béni kedves olvasóinktól, aki Ben Horvay néven a Lousville-i egyetem professzora: most százesztendős édesanyja kerámiáiból kiállítást rendeztek az Ohio állambeli Tiffin város könyvtárában. A kiállítás nagy sikert aratott, ami elsősorban a művek szépségének, színeik frissességének, formáik nemességének köszönhető. Persze a lapokban, amelyek „Rózsi kerámiáiról” számolnak be, alkotójuk bibliai kora sem marad említetten: valóban rendkívüli teljesítmény, hogy valaki élete századik esztendejében egyebek közt egy virágokkal díszített tálat, tájképpel és fácánokkal ékes desszertdobozt, őszirózsákkal és gladioluszokfcal kifestett vázát alkosson ... A százesztendős keramikus, teljes nevén özvegy Horvay Gyuláné, született Pollák Róza, élete első negyven esztendejét szülővárosában, Budapesten élte fé, ahol férjének mezőgazdasági gép- és szerszámüzeme volt. Férje halála után, két, korábban Amerikába vándorolt fia kivitette az Egyesült Államokba, ahol a Talladega Collegeben (Alabama), az egyedülálló tanárnők számára létesített pedagógusotthonban helyezkedett el, mint gondnoknő („mother”). Ötvenöt esztendős korában ébredt fel érdeklődése a kerámia iránt: a Talladega College művészeti fakultásán ismerkedett meg az agyag formálásának, díszítésének, égetésének technikájával, s csakhamar eredeti alkotások egész sorával jelentkezett. Horvay Rózsi első munkáit a jellegzetes, vörös alabamai agyagból készítette. Hamutartókat, gyertyatartókat, vázákat, szobrokat formált belőle, köztük az „Imádkozó holland lányt”, amely egyik legsikerültebb alkotása. Tíz esztendeig dolgozott az alacamai agyagból, ekkor nyugalomba vonult Talladega College-ból, s új lakóhelyén a megszokott anyag már nem állt rendelkezésére. Ettől kezdve a festésre és mázzal való díszítés technikájára váltott át. Finomvonalú virágokkal, lepkékkel díszíti a tányérokat, tálakat, vázákat — időnként a paprika-motívum is feltűnik művein. Az utóbi esztendőkben „Rózsi” egészsége hanyatlott : látása meggyengült, tolószékbe kényszerült. Ám így is dolgozik, szakadatlanul. Ujjai merevebbek, már nem tudja ceruzával előrajzolni a mintákat, mint korábban, de a „szabad kézzel” festett díszítések még lendületesebbek, színesebbek. Legújabb alkotásai a művészi alkotókészség mellett a lélekerő nagyságáról is tanúskodnak, amely legyőzi a kor és a test korlátáit. H. Z. rosner MPW> Találkozás Rosner Árpáddal Gazdag életpálya a hetvenöt esztendős, Londonban élő Rosner Árpádé. Volt tanár és színházi rendező Csehszlovákiában; adószakértő és egyesületi vezető Nagy-Britanniában. S közben — csaknem 6
