Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-08 / 9. szám

A könyvespolcon magyar nyel­vű orvosi szakirodalom, a falat Magyarországról ké­szült régi metszet díszíti. Az asztalon a Dunántúli Napló friss számai. Egy pillanatra a pécsi Tety­­tye lankáin érzem magam, vendég­látóm szűkebb pátriájában. Ám a domboldalra épült ház ablaka alatt nem dunántúli mandulafák hajla­doznak, hanem égbetörő kaktusz­bokrok, karcsú drogok, érett fürtű banánfák. Az „örök tavasz szigetén” vagyunk, Györkö -Györkös Sándor orvosprofesszor portáján, a Kanári­szigetek fővárosában, Las Palmas­ban. Az Atlanti-óceán közepén lé­vő szigetcsoport Spanyolország leg­délibb tartománya. — Hogyan kerül egy magyar or­vos a Kanári-szigetekre? — Pécsett születtem 1911-ben, ré­gi nemesi családban — mondja az ősz hajú, halk szavú professzor. Hadiárva lettem, mert édesapám — aki vegyészmérnök volt — a piavei ütközetben meghalt. Édesanyám vi­szont idős kort ért meg; nemrégi­ben hunyt el a szlovákiai Tornó­­con. Szülővárosomban kezdtem ta­nulmányaimat, majd a budapesti Orvostudományi Egyetemen szerez­tem diplomát 1935-ben. Nem kap­tam megfelelő állást, ezért Ham­burgba mentem, ahol a Trópusi In­tézetben képeztem tovább magam, majd egy német hajózási társaság orvosaként kezdtem dolgozni. 1936 nyarán kikötöttünk a Kanári-szige­teken. Meglátni és megszeretni — valóban egy pillanat műve volt. A sziget szépsége elvarázsolt és a szub­trópusi klíma szakmai kutatásokra is számos lehetőséget kínált. Ez a „partraszállás” egyébként a spanyol polgárháború kitörése előtti hónap­ban történt. Azóta itt élek — éppen ötven esztendeje! — 1956-ban, egy brüsszeli kon­ferencián ismerkedtem meg a fér­jemmel — kapcsolódik a beszélge­tésbe a ház asszonya, Gálocsy Judit. Akkoriban tolmácsként dolgoztam. Különleges ízű falatok kerülnek az asztalra. A méz, a sajt, a narancs­saláta, de még a levesbe tett kuko­ricapép is — saját készítmény. A professzor úr méhészkedik, kecskét is tart. S hogy igazi ezermester, bi­zonyítja a jól fészereit asztalos- és autószerelő műhely. S amire talán legbüszkébb: a fiával közösen ké­szített víztároló medence és öntöző­csatorna. (Ifjabb Györkő-Györkös Sándor most nem lehet jelen: nemré­giben vette kézhez kertészmérnöki diplomáját, s jelenleg sorkatonai szol­gálatot teljesít: tengerész a cadizi ki­kötőben.) A szigeten a víz a legna­gyobb kincs, mert nagyon kevés a csapadék. Sajnos a banánfák helyé­re hamarosan káposzta kerül, mi­vel az kevesebb vizet igényel. A ház körüli munkákban a professzor úr leánya, Zsuzsa is segít. Ö már itt született, soha nem járt szülei hazá­jában — ám tökéletesen beszél ma­gyarul. — Nővérként dolgozom egy rönt­genintézetben — meséli ízes dunán­túli tájszólással. — Férjem spanyol, három kiskorú gyermekem még ke­veset tud magyarul. Édesapám ar­ra biztat; ha nagyobbak lesznek, küldjem őket Magyarországra, nyel­vet tanulni. A sziget természeti szépségeivel ismerkedem, kalauzom, mint a te­nyerét, úgy ismeri a legeldugottabb falvakat is. A legérdekesebb látni­valóknál ki-kiszállunk a kocsiból: a guanch őslakosok által a vulka­nikus tufába vájt barlangoknál, vagy a terori templomnál, ahol Zsu­zsát keresztelték, s ahol a XVII. századi barokkos oltáron a sziget védőszentje őrködik. Felkeressük azt a kápolnát, ahol Kolumbusz utol-Magyar orvos a Kanári - szigeteken só imáját mondta, mielőtt elindult felfedező útjára, majd egy őskori vulkánkráter tetejéről tekintünk szét. — Látja ott, azt a hosszú sárga épületet? — fordul hozzám kísérőm. — Az a leprakórház, amelyet tíz esztendeig igazgattam. Barangolásunk utolsó állomása a Las Palmas-i Plaza Argentína. A pálmafákkal körülölelt tér közepén emelkedő templomot — legnagyobb meglepetésemre — Árpádházi Szent Erzsébetről nevezték el. A névadó kis szobra a bejárat fölött látható. — E templom 1938 óta viseli a ma­gyar szent nevét — emlékezik Györ­­kő-Györkös Sándor. — Jó barátság­ban voltam a szigetek akkori püs­pökével, s ő ezzel „kedveskedett” nekem.. . titulusok alatt — a névtábla alján ez áll: „magyar orvos”. A professzor nyugdíjas, de ma is minden délután rendel. A falakat pécsi és budapesti professzorok arc­képei, a madridi és a hamburgi or­vostudományi egyetemek diplomái, kitüntetései díszítik. A rendelő ajta­ján — a spanyol nyelven felsorolt — Amíg a leprakórházat vezettem, nem folytathattam magánpraxist — meséli, amikor munkájáról kérde­zem. — Állandóan jártam a szige­teket, felkutattam a leprás betege­ket. A fennmaradt csontvázakból és koponyákból megállapítottam, hogy a guanch őslakosságnak — amely nem hajósnép volt, hanem a hegyi barlangokban élt — kétféle betegsé­ge volt: a tuberkulózis és a szifilisz. A mai bőr- és nemibetegségek Ko­lumbusz előtt is megvoltak, a leprát viszont később hozták be Marokkó­ból. 1556-ban már létezett egy lep­ratelep Las Palmasban. A leprakór­ház vezetése mellett az itt működő hat külföldi konzulátus orvosa vol­tam. Ha olyan hajó kötött ki, ame­lyen nem volt orvos, nekem kellett megállapítanom, hogy a beteget je­lentő matróz nem szimuláns-e. So­kan ugyanis olajat csöppentenek a fülükbe, hogy az megdagadjon és számos egyéb „trükk” létezik. A rendelő tulajdonképpen egy többszobás lakás, melynek többi helyisége gyógyszerekkel zsúfolt, s kis laboratóriumot is rejt. — Gyógyszerek konzerválásával is foglalkozom. Ha nálunk egy gyógyszer bomlás nélkül megmarad, akkor a világ bármely részén tárol­ható. Az egyik sarokban hordozható lé­zerkészülék, a budapesti Magyar Optikai Művek terméke. — A világon először használtam lézert a nemi betegségek gyógyításá­ban. Most a Kanári-szigetek bőr­és nemibetegségeinek atlaszát állí­tom ös.^ze, hamarosan nyomdába ke­rül. — Mikor járt legutóbb Magyaror­szágon? — 1983 nyarán, a Magyar Orvosok Tudományos Találkozóján, amelyet a Magyar Fórum és a Magyar Tudo­mányos Akadémia szervezett. „A Kanári-szigetek bioklímája és orvo­si kihasználhatósága” címmel tar­tottam előadást. Jó lenne több ilyen konferenciát szervezni! Kutatási té­máim a bioklimatológia gyűjőfoga­­lomba tartoznak; azt vizsgálom, hogy a különböző mikroklímák ho­gyan hatnak az emberi szervezetre. — Nemrégiben az egész világra kiterjedő nemzetközi szervezetet alapítottam, a turisztikai orvostudo­mányét, amely a nemzetközi turiz­mus során felmerülő orvosi ellátás gondjaival foglalkozik. A magyar IBUSZ és a finn KUONI utazási iro­dák közös kiadásban jelentették meg hatnyelvű orvosi szótáramat, amely a külföldön megbetegedett tu­risták és az adott ország orvosai kö­zötti érintkezés során szükséges leg­fontosabb kifejezéseket tartalmazza, spanyol, német, angol, olasz, fran­cia és magyar nyelven. Györkő-Györkös Sándor otthoná­nak bejáratánál felirat hirdeti: „Vil­la Hungría”. Alatta színes kerámia: Szent István arcképével. (Portugál keramikusművész munkája. Apró szépséghibája, hogy a Szentkoronán egyenes a kereszt; készítője úgy vél­te, hogy az tévedésből ferde a min­tául kapott fényképen . ..) — Becsülöm és szeretem azt az országot, amely befogadott — vall­ja —, ugyanakkor sohasem felejthe­tem el szülőhazámat. Mindig az volt a célom, hogy saját kezem munkájá­val és tudásommal dicsőséget szerez­zek a magyarságnak. Györkő-Györkös Sándort a ma­gyar orvostudomány nemzetközi hír­nevének öregbítése, a magyar és a spanyol nép közötti barátság elmé­lyítése érdekében végzett munkája elismeréseként a Magyarok Világszö­vetsége aranyjelvényével tüntette ki. BALÁZS ÁDÁM A SZERZŐ FELVÉTELEI 25

Next

/
Thumbnails
Contents