Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 8. szám
Az 1869-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon a népesség 5,1 százaléka volt hatvan évesnél idősebb. A századfordulóra arányuk 7,5, 1965-re 15,5 százalékra emelkedett, 1985-ben pedig a 18 százalékot is elérte. Ez azt jelenti, hogy a múlt esztendő kezdetén 1 millió 922 ezer hatvan éven felüli élt hazánkban. A legidősebb korosztály, a nyolcvanon felüliek száma is sokszorosára nőtt az utóbbi században: 1869- ben számuk mindössze tízezer, 1985. január 1-én 237 ezer volt. Ezek az adatok egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy társadalmunk rohamosan „korosodik”, s az öregek gondja-baja egyre népesebb réteget érint. Vajon hogyan enyhíthetünk a gondokon? Mit teszünk és tehetünk a jövőben szociálpolitikai intézkedésekkel és egyéb kezdeményezésekkel az idősek érdekében? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Ferge Zsuzsa szociológussal. * — Mielőtt az idős emberek helyzetéről szólnék, érdemes valamit mondani a szociálpolitika egészével kapcsolatban. Ez annál inkább időszerű, mert 1981-85 között — a Minisztertanács megbízásából — intézetünkben egy olyan nagyszabású vizsgálat folyt, amelynek feladata a magyar szociálpolitika múltjának, és jelenének feltárása, illetve a jövőre vonatkozó javaslatok kidolgozása volt. A múltat és a jelent azért kutattuk, hogy megtudjuk, milyen történelmi gyökerekkel, megrögzöttségekkel és hiányosságokkal kell számolnunk. A kutatások nyomán — amelyek a szociálpolitika számos különböző intézményrendszerét igyekeztek feltérképezni — mintegy száz tanulmány készült és az öszszegzés igen sok tanulsággal szolgált. — Ezek közül mit tart a legfontosabbnak? — Szociálpolitikánk az utóbbi negyedszázadban jelentős fejlődésen ment keresztül. Sajnos a gyors fejlődés ellenére sem mondhatjuk, hogy különösen jól állunk e téren. Nem mintha a nemzetközi mezőnyhöz viszonyítva nagy lenne az elmaradásunk ... Igaz, a fejlett országok némelyikében a nemzeti jövedelem 35-40 százalékát fordítják szociálpolitikai célokra, de az az európai átlag nem sokkal magasabb a miénknél. Mi a középmezőnyben foglalunk helyet az évi 25 százalékos ráfordítással. Ez nagyjából megfelel Magyarország gazdasági fejlettségi szintjének. Interjú a szociológussal TÚL A HATVANON Ferge Zsuzsa, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének osztályvezetője Nem felel meg viszont vállalásainknak, a magunk elé tűzött céloknak. — A szociálpolitika milyenségét az anyagi forráson túl milyen egyéb tényezők befolyásolják? — Egyebek közt meghatározóak a szociálpolitika rendszerében érvényesülő elvek. A gyakorlatban többféle elvrendszer is tettenérhető. Részben a háború előtti karitatív, paternalista gondolkodás, részben az ötvenes évek voluntarista megközelítései befolyásolják a gyakorlatot. Megjegyzem, ezek a feldolgozatlan történelmi hagyományok úgy hatnak, hogy senki sem akarja, hogy hassanak. Mégis velünk vannak, részben azért is, mert átértékelésük még nem történt meg. Érvényesül a gyakorlatban egy olyan elvrendszer is, amely nem a szociálpolitika sajátja, nem a múltjából és jelenéből adódik, hanem a gazdaságból szivárog át. Arról van szó, hogy a gazdaság számára nyilvánvalóan azok az emberek értékesek, akik termelőképesek, jó munkaerők, vagy viszonylag egyszerűen azzá .tehetők. A gazdaság számára teher, aki soha nem lesz munkaképes vagy azért mert beteg, rokkant, vagy azért mert már kiöregedett. A szociálpolitikában ennek az értékelésnek nem szabadna érződnie. — Hogyan közelítette meg kutatási programjuk az öregek helyzetét, problémáit? — Többféle szempontból vizsgáltuk e kérdéskört. Az idős emberek többségét érinti például a nyugdíjrendszer, amely Magyarország gazdasági fejlettségéhez, adottságaihoz képest jónak mondható. A szociálpolitikára fordított összeg legnagyobb része a nyugdíjak kifizetésére megy. Viszonylag rövid idő alatt lehet nyugdíjjogosultságot szerezni s így a nyugdíjkorhatár feletti lakosság túlnyomó többsége, mintegy 90 százaléka részesül is valamilyen jogcímen nyugdíjban. De vannak nyugdíjrendszerünknek súlyos hibái is. Az első és legnagyobb, hogy a nyugdíjak sem az árakhoz, sem a fizetésekhez képest — nem értékállóak. így roppant nagy különbségek vannak a hasonló munkát végzett, de már tíz-húsz éve nyugdíjba kerültek és a friss nyugdíjasok között. Hibának róható fel továbbá az is — jóllehet ez elsősorban gazdasági körülményeinkből következik — hogy a nyugdíjaknak csaknem a fele igen alacsony, nehezen biztosítja a megélhetést. — Milyennek ítéli meg az öregeket érintő szociális szolgáltatásokat? — Itt már az ország gazdasági fejlettségéhez képest is rosszabb a helyzet. Ezek a szolgáltatások olyan szükségleteket lennének hivatva kielégíteni, amelyek a korral járó .elmagányosodásból, betegségből, gondozásra szorulásból erednek. Az ötvenes évek elején úgy vélte az akkori kormányzat, hogy az „új társadalmi rendszerben” ilyen segítségre már senkinek sem lesz szüksége, s ezért az eredetileg sem fejlett szociális szolgáltatásokat végző intézményrendszereket is megszüntették. Az új intézmények csak a hatvanas években jöttek létre, de még ma sem az igényeknek megfelelő számban léteznek, működnek. Így sajnos előfordulhat, hogy az öregek egy-1910 A népesség megoszlása nem és életkor szerint 1910-1941 1970 Korcsoport 1930 Köre sápott 1941 korcsoport A népesség száma nem és életkor szerint 1985. I. 1. fZf* LAKOS fZf» LAKOS 12
