Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 8. szám
A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. A Magyar Hírek dec. 28-i számában olvastam az „Itáliai magyarok között” című cikket. Ennek kapcsán szeretnék írni, mert a cikk extrém helyzetekről és nem az általánosról, a jellemzőről beszél. Rögtön az elején tévedésekkel kezdődik. Olaszország lakossága nem 57, hanem 60 millió. Az itt élő magyarok száma pedig jóval több, mint amennyit írtak. A „kettős impérium”, ami a család és a társadalom nyomására utal, tragikus, szánalmat keltő, eltúlzott kifejezés. Bizonyításként csak statisztikai adatokat szeretnék írni. Északon minden második, Olaszországban pedig minden negyedik nő dolgozik. Tehát ez egyértelműen magába foglalja az itt élő magyarokat is. Ezen kívül nagyon sokan dolgoznak munkakönyv nélkül, amiről nincs hivatalos kimutatás. Az anyagi szabadsággal törvényszerű, hogy a nő személyes szabadsága is változik, fejlődik, a társadalomban és a családban is. Az olasz férjek büszkék külföldi feleségükre. Pont a másságunk miatt többet tolerálnak nekünk, de nemcsak ők, hanem idegen emberek is, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülünk. A második generáció, tehát az itt született „italoungherese” gyerekek zöme beszéli a magyar nyelvet. Ha meg nem, annak nem a családi törvény, a férj autoriter magatartása az oka, hanem az anya, aki nem érezte kötelességének anyanyelve megtanítását. A cikk írója szerint a család szoros köteléke nem teszi lehetővé egy itteni magyar szervezet kialakulását. Nem a család összetartó erejében kellene keresni ennek okát (mert akkor Bolognában sem alakulhatott volna ki), hanem inkább anyagi és más motívumokban. 1981-ben érkeztem Milánóba. Rögtön elmentem az akkor még létező és még azután is 3 évig fennálló magyar klubba. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a klubélet stagnál. Az emberek a semmiért nem mozdultak ki aiz otthonból. Hiányoztak a szervezett programok. Több nagyon jó kezdeményezés kudarcba fulladt a vezetők szervezni nem tudása miatt. Azért vagyunk még néhányan, akik a szó igazi értelmében egy új klubra vágyunk, ahol nagyon szívesen dolgoznánk szabad időnkben. A magyar kultúrával, nyelvvel nem veszítettük el a kapcsolatunkat, s hiszem, hogy egy ilyen szervezetben másokat is ösztönözhetnénk erre. Egy állandó hellyel, szervezett programmal, évi tervvel rendelkező magyar klubra lenne szükség. Ahol nyelvet taníthatnánk, előadó esteket, könyvtárt, kiállítást rendezhetnénk. Ebben a klubban szívesen elbeszélgethetnénk a cikk írójával, Lintner Sándorral is, az itteni valóságról. ZAGYVA ILONA MILANO, OLASZORSZÁG Mindig érdeklődéssel várom és szívesem olvasom a Magyar Híreket, elejétől végig, öreg fejjel még a sporthíreket is — és nem utolsósorban az Anyanyelvi Konferencia híreit. Többek között ez utóbbi adja az indítékot arra, hogy a jelen szólásomat megírjam. Néhány év óta egyre sűrűbben találkozunk a magyarországi napilapokban, folyóiratokban, írásbeli és szóbeli beszámolókban, szóval, mindenféle gondolatmegnyilvánulásban a „létrehoz” és „létrehozás” szavakkal. Találjuk ezt színdarabban, műfordításban, még akadémiai értekezésben is. Azt akarják ezekkel a szavakkal megjelölni, vagy kifejezni, hogy rendszerint valami új — dolog vagy esemény — létesült vagy keletkezett. A magyar nyelvnek, mint a legtöbb kultúr - nyelvnek, erre a fogalomra számos szinonimája, azaz hasonló, de mégsem egészen azonos értelmű kifejezése van. Így pl.: alakít, alapít, alkot, csinál, készít, létesít, teremt, tervez, szervez, végrehajt stb. Itt vannak azután még az igekötőkkel bővített kifejezések: felépít, megalkot, előállít, kivitelez stb. A bő választék mellett azonban, hogy csak néhány példát említsek, az alábbi kifejezésekkel találkozunk: ,,A nagyszombati egyetemet Pázmány Péter hozta létre” (helyesen: alapította, vagy szervezte). Egy szoborleleplezésről: „A szobrot X szobrász hozta létre” (magyarul: alkotta, vagy: A mű X szobrász alkotása). „Létrehoztak egy új gyógyszert” (felfedeztek vagy összeállítottak). Számtalan ilyen helytelen szóhasználatot találtam és találok, nem jegyeztem fel mindent — de szabad legyen megjegyeznem, hogy a fentiekre éppen a Magyar Hírek cikkeiből emlékszem. A vészes szóragály átterjedt a tengerentúli magyar sajtóra is. Csodabogárként csak egy példát említek: az egyik USA hetilapban egy magyar származású tudós életrajzában a következőkre bukkantam: „A tudós felesége X. Y. volt, házasságukban gyermeket nem hoztak létre.’ Nehéz megállni a nevető bosszankodást! Eszembe jut egy békebeli tréfás mondás. Az egyszerűbb vendéglőkben, vagy úgynevezett kifőzésekben mindenféle húsételt, lett légyen az borjú, marha, sertés, vagy vadhús, ugyanegyféle mártással, magyarul „szósz”-szal szolgálnak fel. A konyhában készen állt egy nagy fazékban, vagy egy kis fahordóban az előrekészült egyféle mártás, csak rá kellett löttyinteni egy merőkanállal a húsra. Ezt nevezték a vendégek „generálszósz”-nak. Ilyen generálszósz, vagy használata folytán „generálszó” a „létrehoz” is. Szives megértésüket kérem, hogy „létrehoztam” ezt az írást. ANDREW L. FARAGÓ NEW YORK, EGYESÜLT ÁLLAMOK Jellegzetes tünet az a tény, hogy az élet különböző területein a minőség csökkenéséről kell beszélnünk az évek folyamán. Jelentékeny viszont az a tény, hogy a Magyar Hírek csak jobb lett. Köszönjük. Nemrég bálban voltunk az oshawai Magyar Házban — ez egyórás út autóval. Pálfi Zsuzsa hazai vendégszereplő énekelt különböző dalokat. Ilyen alkalmakkor nekem apám és anyám jut eszembe és Magyarország, amit oly sokan oly könnyen elhagytunk. Már akkor is hallottam a mondást: az elválás mindig annak fájóbb, aki a peronon marad — de csak most értettem meg jelentőségét. Magam is szülő vagyok, s most érzem, mit jelent az, felnevelni két fiút, s örökre elveszíteni mindkettőt egyik napról a másikra. Apámmal azután sem találkoztam, hat évvel később meghalt. Itt, Kanadában is vannak hegyek, itt is van préri, de ez más, mint a Mátra és a Bükk, vagy a hazai róna. Itt tavak ezrei vannak, de tóparti telkünkön ritkán hallok magyar szót... BANK ZOLTÁN PETERBOROUGH, ONT. KANADA TALÁLKOZÓK A soproni Széchenyi Reálgimnáziumban 1936-ban Barta Miksa osztályában végzett diákok jelentkezését kérjük 50 éves, június 18-i érettségi találkozóra. Dr. Kárpáti László, Sopron, Május 1. tér 22. H — 9400. A szolnoki községi kereskedelmi középiskola (jogutóda a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola) fennállásának 75. évfordulóját 1986. szeptember 19-én, 10 órai kezdettel ünnepli a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Aznap tartja alakuló ülését az iskola baráti köre is. Várjuk a volt növendékek jelentkezését. Igény esetén szállásról gondoskodunk. Dr. Száz János, Tanácsköztársaság útja 7. Szolnok 5000. A nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium ez év június 7-én tartja 50 éves érettségi találkozóját Nyíregyházán. Ezúton kérik az alábbi volt diáktársak jelentkezését: dr. Seeberg Elemér USA, Kovács Miklós NSZK, Joó József Románia, Kupfer Sándor NSZK, Rahisz Károly USA. Sipos László H—1125 Budapest, Béla kir. 30/a. ■ Címlapunkon: Puskás László (Anglia) (Fotópályázatunk i-:"; I közlünk összeállítást.) Tartalom: Krónika 3 Közélet — diplomácia Kultúra - tudomány Művészeti díjak Fotópályázatunk eredményhirdetése Már kőszegi diákok 4—5 (Lintner Sándor) Magyar tudósok, világhírű találmányok (4) 6—7 (Pokorny István) A magyar plakát száz éve 8—9 (Baráti Géza) Az öregkort elviselni 10—11 (Árokszállási Éva) Interjú Ferge Zsuzsa szociológussal 12—13 Alkalmazkodás, verseny 13 (Bíró Gerd) A William Penn száz éve (4) 14—15 (Dr. Puskás Julianna) Boldizsár Iván: Dombság 16-17 Népopera Szarvastól Emdenig 19 (Soós Magda) Oscar-díjas szakácsok és receptjeik 20 (Árokszállási Éva) Új gyermeklap született 21 Sport 23 Fotópályázatunk díjnyertes felvételei 24-25 A Szülőföldünk műsora 27 Flungarion Scene (angol nyelvű mellékletünk) 29-31 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI: HALÁSZ GYÖRGY főszerkesztő BODNÁR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: BALÁZS ISTVÁN LINTNER SÁNDOR NOVOTTA FERENC Munkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA BALÁZS ADÁM GÁBOR VIKTOR POKORNY ISTVÁN REZES MOLNÁR ESZTER 2
