Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-10 / 7. szám
Aranyosan fénylő ezüst Bravúr Budapesten MAGYARORSZÁG-BRAZÍLIA 3:0 Ilyen még nem volt: a magyar válogatott a hazai kézilabdázás eddigi legszebb sikereként második lett a Svájcban rendezett világbajnokságon. S ezzel egyben a következő nyári olimpiai játékokon való részvétel lehetőségét is biztosította. A kézilabda, ez a gyors, látványos akciókat, bravúros gólokat hozó, változatos sportág Európában a legnépszerűbb labdajátékok közé tartozik, de fejlődése — amióta az olimpiai játékok műsorára is felvették — a többi kontinensen is egyre lendületesebb. Magyarországon a futball mögött a második helyen áll a népszerűségi rangsorban. Figyelemre méltó, hogy amíg az utóbbi időben még labdarúgásban is csökkent az igazolt játékosok száma, addig kézilabdában valamit emelkedett, s közel jár a harmincezerhez. Ami válogatottaink eredményességét illeti egészen a Svájcban rendezett világbajnokságig a gyengébb nem képviselői bizonyultak erősebbnek, azaz sikeresebbnek. A női válogatott 1965-ben, Dortmundban a világbajnokságot is megnyerte, s az 1983-ban Budapesten szerzet második helyezés előtt általában dobogón végzett a nagy világversenyeken. A férfiak csapata ezzel szemben a hetedik helynél előbbre soha sem került világbajnokságon. Ám mindig is voltak a csapatban nagy hírű, a tornákon látottak alapján még a világválogatottba is meghívott játékosok, mint például a debreceni Varga István, a Honvédos Fenyő Béla, s a későbbi kapitány, a jelenleg Kuvaitban edzősködő Kovács László, játszott az együttes egy-egy mérkőzésen szenzációsan, kiérdemelve ezzel a szakértők elismerését. A csapat azonban tartósan, egy világbajnoki torna féltucat mérkőzésére képtelen volt állandósítani a kiemelkedő teljesítményt. Így azután, ha olykor csak azon a bizonyos banánhéjon is, de „elcsúszott” a gárda, a várt siker elmaradt. Svájcban azután nem így történt. A válogatott Dánia (23:21), Svédország (23:22), Algéria (23:19), Izland (21:20), Románia (19:17) és Dél-Korea (34:28) legyőzése után az első helyért mérkőzhetett. Ezen a döntő találkozón a jugoszlávok bizonyultak jobbnak. A magyar játékosoknak a második félidőbeli két-három perces megingását kihasználva, végül is kétgólos győzelmet arattak: Jugoszlávia—Magyarország 24:22 (12:12). Világbajnok: Jugoszlávia, második: Magyarország. A lapok Kovács Péternek és társainak bravúrjairól írtak. Valóban: mi is lehet a jó szereplés titka, magyarázata? Miért volt jobb ez a mai csapat a korábbiaknál? — Nehéz ezt pontosan meghatározni — válaszolta a kérdésre Adorján János, a 144-szeres válogatott, az együttes jelenlegi segédedzője. — Korábban is akadtak kiváló játékosok, de a csapat soha sem volt ilyen egységes, soha nem feszült ennyi küzdeniakarás, ilyen harci kedv magyar kézilabdázókban. Mindezt jól példázza, hogy Kovács Péter, a Bundesliga gólkirálya, a Dortmundból hazahívott harmincéves kapitány az Algéria elleni mérkőzésen kéztőcsonttörést szenvedett, de így is vállalta a további játékot, s olyan teljesítményt nyújtott, amelylyel a szakértők őt tartják a világ jelenlegi legjobb kézilabdázójának. De a többiek is talán életük legjobb formájában játszottak, jól küzdöttek, nem okoztak csalódást a lelátóról magyar zászlókat lengető lelkes szurkolóiknak. A világbajnoki címhez is nagyon-nagyon közel álltak. A döntő utáni első pillanatokban még szomorkodt&k, de azután örültek annak, hogy a magyar kézilabdázás eddigi legnagyobb sikerét aratták. A hazaérkezés után a repülőtéren és a következő napokban is kijutott az ünneplésből az idősebb, tapasztaltabb játékosoknak és a fiatalabbaknak egyaránt. No, meg Mocsai Lajosnak, a 32 éves kapitánynak, a Testnevelési Főiskola adjunktusának, aki az idősebbekkel még együtt játszott a válogatottban. Fiatalon választotta az edzői pályát, vette át 1985-ben a legjobbak irányítását. Komoly szerepe van a sikerben, ő végre ütőképes csapatot tudott formálni a játékosokból. V. D. Kovács Péter, a Bundesliga magyar gólkirálya, a világ legjobb kézilabdázója autogramot osztogat fotó: kovács pAl Ez volt a harmadik ... Leao kapus csak nézi, Oscar is elkésik a beavatkozással, és Esterházy lövése nyomán máris zörög a háló FOTÓ: FARKAS JÓZSEF Március második vasárnapja arany betűkkel kerül be a magyar labdarúgás krónikájába. A Mexikóba készülő válogatott szemre is tetszetős, ötletes játékkal, látványos gólokkal 3:0-ra győzte le a háromszoros világbajnok brazil csapatot. Már a mérkőzés előtt magasra szökött a futball-láz. Szurkolók százai töltötték az éjszakát a Népstadion jegypénztárai előtt, s nemhogy 76 ezer (ennyi hely van a Népstadionban), de félmillió belépő is gazdára talált volna. S a nézők nem csalódtak. Pedig mindkét csapatból hiányzott néhány olyan labdarúgó, aki a világbajnokságon biztosan ott lesz. A magyar szövetségi kapitány, Mezey György nem számíthatott a kisebb derék-, illetve porcműtéten átesett Róth és Péter játékára, sőt Nyilasi Tibor, a csapatkapitány is csak a televízión nézhette a találkozót deréksérülése miatt. Tele Santana legénységéből az Olaszországban játszó Cerezó mellett a sérült Zico, Socrates és Falcao is hiányzott. A magyarok — tartalékosán is — szinte egymás gondolatát ismerve, vagy éppen kitalálva, gördülékenyen adogattak, míg a brazil futballisták nem alkottak igazi csapatot. Hiába, a januárban visszahívott Tele Santana, aki már a spanyolországi Mundial idején is vezette a zöld-sárgákat, csak február óta készülődik játékosaival. — Nézze, uram, én a brazilokat jöttem nézni, de ezen a délutánon csak a magyarokat láttam — mondta beszélgetésünk során Mario Zagalo, akinek a brazilok mindhárom világbajnokságában része volt, s aki ezúttal az O’Globo televízió-kommentátorokén érkezett Budapestre. S arról is beszélt, hogy ennek a magyar válogatottnak jelenleg a csapatjátékban, a csapat egységében rejlik az ereje. Zagalo a csapatjátékot dicsérte, Henry Michel, a magyar együttes egyik világbajnoki ellenfelének, a francia válogatottnak a kapitánya Détárit, a magyar csapat lobogó hajú, szőke karmesterét a világhírű Platinihoz hasonlította, aki háromszor egymás után kapta meg a legjobb európai futballistának kijáró Arany labdát. Pedig a 23 éves1 játékos a szakértők véleménye szerint még messze van pályafutása csúcsától. A labdát azonban, ha kellett négy ven «ötven méterre is olyan pontosan varázsolta oda társai lábára, mint egykor az aranycsapat legjobbjai. A két ország negyedik mérkőzésén is jobbak voltak tehát a braziloknál a hagyományosan meggypiros mezben játszó magyarok. 1954-ben, Bernben a világbajnokságon győztek 4:2-re Bozsikék, majd 1966-ban Liverpoolban, az újabb világbajnokságon a következő generáció, Alberték emlékezetes mérkőzésen 3:l-re nyertek. Az 1971-ben Rióban lejátszott kilencven perc gól nélkül végződött. Most ismét pazar, szemet-lelket gyönyörködtető magyar gólokat láttunk. Az elsőt Kiprich beadása után Détári fejelte Leao hálójába. A második előtt Esterházy, az Athénból hazahívott fürge csatár célozta meg a kaput, s a kipattanó labdát a „kis” Kovács, a Honvéd aprótermetű centere vágta be. Harmadszor Esterházy zörgette meg a brazilok hálóját. Csodálatos délután volt, a képernyők elől is bizonyára elégedetten álltak fel a nézők, a stadionban nemzetiszínű zászlókat lengető tízezrek ünnepelték a csapatot, s rögtön rigmust is faragtak: „Itt a Húsvét, itt a nyúl, magyar—brazil három-null!. . Mezey György, a válogatott fiatal szövetségi kapitánya érthetően örömmel, de mégis nagyon szerényen mondta, hogy a mérkőzés eredményétől függetlenül továbbra is a brazil csapatot tartja a világbajnokság első számú esélyesének. Mi magyarok pedig e győzelemnek örülve, bizakodva, de semmi esetre sem elbizakodva várjuk a mexikói erőpróbákat ! 27
