Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-10 / 7. szám
Tálcán kínálják manapság a kastélyokat, kúriákat Magyarhonban, méghozzá ingyen, csupán az a gond, melyiket válasszuk a sok közül. Nem hiszik? Nos, akkor hadd meséljem el, mintegy példaként, egy keramikus házaspár esetét: Balogh Zsuzsa és Fehér László, amikor „sűrű lett már körülöttük Budapest”, elindultak a csend és a nyugalom után vidékre, hogy keressenek maguknak egy jókora parasztházat, ahol békén lehet dolgozni. Zalában kezdték a kutatást, s tájékoztatásért a megyei tanácshoz fordultak. Ott ültették a fülükbe a bogarat: — Miért vásárolnának parasztházat? Béreljenek inkább egy szép kúriát! Körülnéztek egy kissé Zalában, azután továbbmentek Vasba. Itt meg, a megyei tanácson, kész program várta őket: kezükbe nyomtak egy listát, nem kevesebb, mint tíz gazdátlan kastély sorakozott rajta, úgy is írhatnám, kínálta magát: „Nézz meg jól, szeress belém, légy a gazdám, ne hagyj elpusztulni!” A házaspár pedig — a listán szereplő méretek szerint rangsorolva a kínálatot — elindult „kastélynézőbe”. Tömörd, Vasszécsény, Jánosháza — ezek voltak az állomásaik. Tovább már nem is mentek, sőt még Vasszécsénybe sem kellett volna elzarándokolniuk, hiszen beleszerettek már rögtön az elsőbe, a tömördi Chernel-kastélyba. — Miért éppen ezt választották? — faggatom őket, s a kérdés jogos, hiszen, ahogyan a fotón is látható, a kastély eléggé ütött-kopott, helyenként romos is. holott Balogh Zsuzsa és Fehér László, ha jól számolom, már ötödik esztendeje benne él, és építgeti-ápolgatja, amennyire erejéből és az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásából telik. — Mi volt mégis az, ami akkor, 1980-ban annyira megtetszett rajta? — Talán leginkább a négyhektáros park — válaszol töprengve a férfi —; aztán a kastély mérete, hogy ebben élni is. dolgozni is lehet majd, ha készen lesz; meg gondolnunk kellett arra is, hogy közel essék a gyerekek iskolája. — És ne feledje, mi már akkor láttuk, milyen lesz ez a kastély tíz év múlva vagy húsz év múlva! — mondja a feleség, miközben a nagy, kerek asztalra kiteríti a tervrajzot, és ahogyan imént a férje a valóságosban, úgy vezet most ő a jövendő kastély szobáin, termein át: — Ez itt, a földszinten, a műhely, mellette a konyha és az étkező ... Ez meg az emelet, ahol most vagyunk. Itt az ebédlő, a szalon, a könyvtár, a vendégszoba .. . Irigylem a művészeket. A keramikusokat például, akik egy maréknyi szürke agyagba már „belelátják” a karcsú váza vörösét vagy az öblös amfora kékjét. Mert az én szemem semmit sem vesz észre az ebédlőből, hodálvt lát csupán, málló vakolatút, benne bútorokkal, ládákkal, edényekkel, ócska ruhákkal. És a konyhában sem a fövő finomságok aromáját orrontom, hanem a nedves malter meg a mész csípős-goromba szagát. .Alighanem bennem van a hiba! Mert Ková':s Ferenc és neje, az ugyancsak Vas megjei Sitke Kastély Fogadójának gazdái, bizony meglátták a „fantáziát” — az esztétikait is, az üzletit is — abban az épületben, amely 198'2-ben, itíeköltözésükkor, nem sokkal lehetett szebb, mint a tömördi. Pedig ők nem művészemberek. A férfi villanyszerelő volt a budapesti Olympia-szállóban, majd a Volga-szállóban, a feleség pedig bölcsődében dolgozott. Az pedig már ezek után nyilvánvaló, hogy nem csendet és nyugalmat kerestek vidéken, hanem a televízió egyik műsora tette a bogarat a fülükbe: a Vas Megyei Tanács vállalatoknak is, magánszemélyeknek is ad kastélyt, ha a jelentkezők vállalják a felújítását... Kovácsék 1982 márciusában megkötötték a szerződést, 1982 augusztusában végleg SitrfiilÍj kére költöztek, és 1983 májusában már megnyílt — 12 szobával — a Kastély Fogadó. Azóta újabb négy szobát tettek rendbe, és most már csupán kettő vár a tatarozásra. — Nagyon sok pénzbe került? — firtatom a talán legkényesebb kérdést. — Nagyon sokba — vallja a háromgyermekes fiatalasszony. — Feladtuk a pesti lakásunkat, mindenünket, és az egészet erre költöttük. És mennyi munkát fektettünk bele! A férjem, ugye, villanyszerelő, gondolhatják, mennyit dolgozott, mi meg, többiek, mert egy másik házaspárral együtt kezdtük, csináltuk a segédmunkát a kőművesek mellett, de nem nyolcórai munkaidőben ám! Beszélni szeretnék a másik házaspárral is, de ők már nincsenek itt. Küszködtek, gürcöltek, aztán a nyitás után két hónappal elváltak, elmentek. — Nehéz körülmények között derül csak ki, van-e elegendő összetartó erő a házasfelek között — mondja csendesen Kovácsné. Mert ha igaza van is Balogh Zsuzsának, hogy „a feladat gyönyörű: megmenteni, rendbehozni egy remekszép épületet!”, feladat ugyanakkor óriási is. Én nem vállalnám, hogy olyan körülmények között éljek esztendőkig, mint él a keramikus házaspár, vagy éltek Kovácsék. összehúzod va-összezsúfolódva egyetlen helyiségbe (nem véletlenül nem írtam azt, hogy szobába), tűrve a hideget, a vég nélküli építkezés-tatarozás minden kellemetlenségét, a mesteremberek szeszélyét vagy ami még rosszabb: pontatlanságát, trehányságait. 1. A sitkei Kastély Fogadó 2. A tömördi Chernel-kastély 3. A Chernel-kastélyhoz tartozó három barokk szobor legszebbike: a pieta 4. Már van áram az égetőkemencében - Balogh Zsuzsa munkában 5. A Chernelek címere és jelmondata A SZERZŐ FELVÉT ETJEI 24
