Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 6. szám
Látogatóban ltóiiaL ínynél Meseország lakóit, köztük Dugó Danit, János vitézt és az öreg néne őzikéjét mindanynyian jól ismerjük — nagyszülőktől az unokáig. Róna Emy rajzolta le őket számunkra úgy, hogy képein sohasem lett gyűlöletes a gonosz, visszataszító a rossz. A jó viszont mindig csupa fény és szeretet. A művésznő az egyik csöndes budai utcácskában él. A két szoba és a kis előszoba zsúfolva festményekkel, könyvekkel, az ablakok előtt sok-sok virág. Puhaság, melegség minden zugban. S amint rajzaiban, Róna Emy szavaiban is derű bujkál, csöppnyi önirónia és nagy emberszeretet. — Tavalyi születésnapomon, igen szépeket írtak rólam — és hozzáteszi: „meséseket”. — A töménytelen virág nem fért a szobámba, de azért nem tudták feledtetni a nyolcadik X-et. S míg a legkedvesebb köszöntőket olvasom, a közelmúlt emlékei lassan előcsalogatják a régebbieket is. Tanítónénije elbűvölten fedezte föl kis ta-16