Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-28 / 6. szám

A Magyar Hírek Posta rovata az ol­vasók fóruma. A szerkesztőség ugyan­akkor fenntartja a jogot, hogy a beér­kezett leveleket rövidített formában közölje. Több ízben volt alkalmam végigböngészni a Magyar Hírek cikkeit, melyekből engem első­sorban azon írások érdekeltek, melyek hozzánk, az idősebb generációhoz szóltak. Sajnos, úgy vet­tem észre, ezzel, a mi egyre szűkülő rétegünkkel csak igen keveset, vagy egyáltalában semmit sem törődnek a hazai illetékes szervek. Pedig az idő most már hamarosan le fog járni a külho­nokban élő eme generáció felett, és ezzel a va­lamelyest segítés lehetősége is egyszer s minden­korra véget fog érni. Levelem megírására főleg az késztetett, hogy mélyebben átgondoltam Köpeczi Béla művelő­dési miniszter szavait, melyeket itt idézek: „. . . arra törekszünk, hogy híd legyen közöttünk, ezen a hídon a kölcsönösség érvényesüljön és be­tartsuk az áthaladás szabályait”. Ehhez a gon­dolathoz kapcsolódik az én elgondolásom, mely­re az alábbiakban szeretnék rámutatni: Miként azt Önök is jól tudják, itt Ausztráliá­ban (és a világ egyéb részein hasonlóképpen) a magyarságnak azon rétegében, mely sokféle egyéni okból kénytelen volt elhagyni Magyar­honi, egyre többen érik el a nyugdíjas kort — ami itt az „ötödik földrészen” a 65. életévvel következik be a férfiaknál és a 60. évvel a nők­nél. Ebbe a kategóriába tartozom jómagam is — mi vagyunk az ún. „age-pensioner-ek” — míg az említett életéveknél fiatalabbak — amennyi­ben betegség, vagy egyéb okból munkaképtele­nek lettek — ún. „invalid pensioner” kategó­riába számítanak. Mindkét csoport ugyanazon összegű nyugdíjjárulékban részesül, ami jelen­leg egyedülálló férfi vagy nő esetében — he­tenként 97 ausztrál dollár és 90 cent —, míg élettársak esetében 123 dollár és 90 cent. Ezen pontos adatokat azért tartom fontosnak megem­líteni, hogy javaslatomat tárgyi ismeretekkel megerősítsem. Nevezetesen: azt talán felesleges is lenne megemlítenem, hogy a külföldön elő, utazásképes magyar származású nyugdíjasok nem valamennyien élnek rózsás anyagi körülmé­nyek között — és így ezeknek aligha van mód­jukban turistaként az óhazába látogatni. És eh­hez hozzájárul még egy erősítő érv is: ti. so­kaknak közülünk már semmi néven nevezhető rokonsága nincs magyarhonban, akiknél meg­szállhatnánk — márpedig innen Ausztráliából maga a repülőút költsége is olyan magas, ami eleve megnehezíti a látogatás lehetőségét. To­vábbá hallomásból értesültem, hogy a magyar­honi szállodai — beleértve az IBUSZ-lakások, szobák ára semmiképpen sincs összhangban pél­dául egy ausztráliai magyar nyugdíjas pénztár­cájával. Ezért a fentebb leírt okoknál fogva bátor len­nék az alábbi javaslattal fordulni az illetékes magyarhoni hatóságokhoz: Szerény kezdetnek egy külföldi, nyugdíjas magyar származású férfiak és nők részére pen­ziószerű, ún. „dormitory’ -stílusú otthon, eset­leg otthonok létesítése az ország főbb városai­nak közelében. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert természetesen az ilyenfajta elszállásolást nem mozgásképtelen „kriplik” vennék igénybe, hanem olyanok, akik még fizikailag elég erősek és még megvan bennük az érdeklődési készség, utazási kedv a hazai tájak közelebbi megisme­résére, amiket fiatalabb éveikben elmulasztot­tak, mert az akkori gazdasági viszonyok vagy a közbejött háború ezt lehetetlenné tette. Ami pe­dig a javaslatom időbeli tartamát illeti — a ha­zalátogató nyugdíjasok hazai tartózkodása lehet­ne időleges — mert a végleges hazatelepülés egy egészen más kategóriába tartozik. Ugyanis sok itteni nyugdíjas már teljesen elvesztette a ro­koni, vagy baráti kapcsolatokat a hazaiakkal és már számtalan érdek véglegesen ideköti őket. PAUL NOSLOPY DR. CARNEGIE, AUSZTRÁLIA A magyar és ausztrál illetékes hivatalokkal folytatott kétévi tárgyalás után végre eredményt értem el; Evolite Australia néven vállalat jött létre, amely megkezdte az EvoHite gyógylámpa árusítását. Közel egy évig dolgoztam orvosokkal kórházban, rendelőikben, hogy az Evolite lámpa gyógyerejét bebizonyítsam. Minden esetben a lámpakezelés hatásos volt. Az egész történet a Magyar Hírekből indult ki. Amikor először olvastam a történetet az Evo­­líte-tal kapcsolatban, rögtön munkához láttam. Senkitől sem kaptam támogatást, még a felesé­gem is arra biztatott, hogy hagyjam abba az egész dolgot. Nem hitt a lámpában, de én ami­kor hozzájutottam az első darabhoz, rögtön megkezdtem magamon a kezelést: évekig szen­vedtem ugyanis a könyökömben és a vállamban levő reumatikus fájdalmaktól. E fájdalmak gyor­san eltűntek. Z. G. VARGA CANBERRA, AUSZTRÁLIA (A képen: a levélíró és kislánya az ausztráliai Evolite-iroda előtt.) Érdeklődéssel olvastam a Magyar Hírekben Balázs Ádám „Holland mozaik, bibliamúzeum és rock-opera” című cikkét, amely többek kö­zött Jan Cremer író ismerősömmel is foglalko­zik. A rock-operáról írt részt lefordítottam hol­land nyelvre Jam Crememék. Nagyon érdekesnek tartotta a cikket, de ha­tározottan kifogásolta azt az állítást, hogy az élettörténetéről szóló rotík-operában arról volna szó, hogy ő a kábítószer rabja lenne. Mint ahogy az író maga írja egy hozzám intézett levelében: „Egész életemen keresztül síkraszálltam a kábí­tószerek kereskedelme és használata ellen”. Kö­zeli ismerősömről lévén szó, én is bizonyíthatom, hogy Jam Cremer, annak ellenére, hogy élete meglehetősen kalandos, soha sem nyúlt a kábí­tószerekhez, és használatuk esküdt ellensége. Az ő kérésére mutatok rá erre a tévedésre, mely, gon­dolom, annak tulajdonítható, hogy a cikk szer­zője nem rendelkezik megfelelő holland nyelv­­tudással HENRY KAMMER MŰFORDÍTÓ SAUWERD, HOLLANDIA Ügy hiszem, érdeklődésükre tarthat számot ama esemény, hogy a jeruzsálemi Héber Egye­temen két intézmény létesült. Az egyik, a „Fett­­mem Joseph és Margaret” nevet viselő tanszék már 1978 óta tanítja a magyarországi zsidóság történelmét és ennek kapcsán az ott felnövekedő ifjúság megismeri Magyarország múltját. A másik intézetet egy Kolozsvárról rég Ame­rikába vetődött zsidó filantróp hozta létre a kö­zelmúltban. nagy összegű alapítvánnyal. Ez a „Rasenfeld Andrew és felesége Pearl” nevet vi­selő kutatóintézet az Osztrák—Magyar Monar­chia és az utódállamok zsidóságának tanulmá­nyozásával, múltjának kutatásával fog foglal­kozni. Ügy vélem, hogy mindkét intézet a magyar­ságkutatás komoly központját képezi. PROF. MOSHE CARMILLY NEW YORK, USA Címlapunkon: Locsolkodás Fotó: MTI (Cikkünk a húsvéti népszokásokról a 18. oldalon) 3-5 Kulturális híreink Tartásdíjak az USA-ból Az egyházak életéből Budapest Cigányzenekar Kiadatlan Kossuth-levelek Merre tart a magyar tudomány? (Palugyai István) 5 Magyar tudósok, világhírű találmányok 6—7 (Pokorny István) Sajtótükör 7 Árpád-kori templomok 8—9 (Mihalik Tamás képei) Szeretetszolgálat 10—11 (Bálint B. András) Vendégségben a postán 12—13 (Pokorny István) Magyarságkutató műhely Budapesten 13 (Halász György) A William Penn 100 éve — 2. (Bodnár János) 14-15 Látogatóban Róna Emynél (Patonai Adrienne) 16-17 Vízbevető hetfű (Horváth Dezső) 18 Szlovák tájház (Árokszállási Éva) 19 Rejtvény 19 Sport 20 A Szülőföldünk műsora 27 The Hungarian Scene (angol nyelvű mellékletünk) 29-31 Tartalom: Krónika: A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI HALASZ GYÖRGY főszerkesztő BODNÁR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: BALÁZS ISTVÁN LINTNER SÁNDOR NOVOTTA FERENC Munkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA BALAZS ÁDÁM GÁBOR VIKTOR POKORNY ISTVÁN REZES MOLNÁR ESZTER 2

Next

/
Thumbnails
Contents