Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 5. szám
hí 1+-. A lelátóról jelentjük Engi Klári és Tóth Attila, a tehetséges jégtáncospár az előkelő hatodik helyet szerezte meg a Koppenhágában rendezett Európa-bajnokságon. Aján Tamás, a sporthivatal elnökhelyettese, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkára a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkérésére végiglátogatta az 1992-es olimpiai játékok rendezésére pályázó városokat. Helyszíni szemléje alapján részletes jelentést készített, amely a rendezési jog őszi odaítélése előtt tájékozódást nyújthat a bizottság tagjainak. Temesvári Andrea, a világranglista 19. helyén álló magyar teniszbajnoknő a hírek szerint új partnemővel mutatkozik be a női párosban. Martina Navratilova, a világ első számú teniszezője mellett játszik tavasztól. * Németh Lajos játékvezetőt meghívták a világbajnokságra. A 42 esztendős sportember a Bp. Honvéd, majd a Békéscsaba első osztályú csapatában játszott, s idestova tíz éve fújja a sípot. Az eddigi tizenkét világbajnokság közül csak három alkalommal (1930, 1934 és 1950) nem működött közre magyar bíró a fináléban. * Kedves ünnepséggel zárult a műkorcsolyázók bajnoksága. Az idei győztesek után egykori világhírű versenyzőket köszöntöttek a Budapest Sportcsarnokban. Rotter Emília (a négyszeres világbajnok Rotter, Szollás kettős hölgytagja), Galló Luci, (Diliinger Rudolf Európabajnoki bronzérmes partnernője) és Balázs Zoltán (a harmincas évek ismert versenyzője, aki ma nyolcvanévesen is a szövetség legodaadóbb munkatársa) páros műkorcsolyázókat ábrázoló herendi szobrot kapott, amelyet Király Ede, az egykori világba inok készített szamukra. Király Ede — amint erről a közelmúltban, partnernője, Kékessy Andrea látogatása kapcsán írtunk — Kanadában telepedett le. Korábban alapítványt tett a magyar műkorcsolyasport javára, amelyből felszereléseket vásárolhatnak, a fiatalok versenyeztetésére költhetik. Most pedig kedves ajándékkal lepte meg az egykori kiváló műkorcsolyázókat, akik elődei voltak a műjégpályán. Képünkön: Galló Lúd, Rotter Babi és Balázs Zoltán a Király Edétől kapott páros szoborral FOTO: DANIS BARNA A magyar labdarúgó-válogatott játékosai a Perzsa-öböl menti Katarban, az együttes történetének 595. mérkőzésére fekete karszalaggal futottak ki a stadionba, s egyperces gyászszünetet is tartottak az egykori kiváló kapitányra, Sebes Gusztávra emlékezve, aki a legsikeresebb időszakban, 1949 és 1956 között 66 találkozón át vezette a híres ararnycsapatot. Guszti bácsi alig nyolc nappal élte túl nyolcvanadik születésnapját. Amikor születésnapja közeledtével Erzsi lányát, a Vasárnapi Hírek kulturális rovatának vezetőjét kerestük, szomorú választ hallottunk a vonal túlsó végéről: „Szegénykém nagyon rosszul van... Ne is keressétek, nem tudtok vele beszélni ...” A születésnapját köszöntők sem tudtak. Hidegkúti Nándi, az egytkori centercsatár lehangoltam mondta: „Guszti bácsi meg sem ismert... De azért, amint egy kicsit erőre kapott, a futbaílról beszélt...” A futball egyenlő volt az életével, amelyet csodálatos sikerek, felejthetetlen győzelmek tettek gazdaggá. És mégis: személyével kapcsolatban sokan csak a nagy kudarcot, az 1954- ben Bernben elvesztett világbajnoki döntőt emlegették ... Sebes Gusztáv, a külső ferencvárosi cipész fia tizenkét évesen látott először futballmérkőzést, Fradi-meccset. Azután, már inasként, a Vasas igazolt játékosa lett'. Később, amikor a Rock-gyárban bérjavítást követelve sztrájkba léptek, majd a megmozdulás vezetőit elbocsátották, ő is feketelistára került. Bátyja után ment Franciaországba, ahol a Nomádok csapatában, a Francia Munkás Sport Szövetség (FSGT) válogatottjában, végül a Renault autógyár együttesében is játszott. A húszas évek végén tért haza, bár a Red Star, az akkori idők legjobb párizsi csapata szerződéssel marasztalta, a futball azonban már itthon is megélhetéshez segítette. Az MTK, a híres Hungária játékosa lett, 200 bajnoki mérkőzésen szerepelt, miközben háromszor nyerték bajnokságot és 1936-ban, a németék ellen egy ízíben a válogatottban is szóhoz jutott jobbfedezetként. A sikeres éveknek, a játékospályafutásnak a háborús időszak, az MTK feloszlatása vetett Véget. „Szerencsém volt, hogy a háború után az első perctől részt vehettem a futball, a magyar sport újjászervezésében” — vallotta Sebes Gusztáv ezekről az időkről, élete második szakaszáról. Szervezte a labdarúgóedzők testületét, a Szakszervezetek Országos Tanácsának sportosztályát vezette, közben a labdarúgó-válogatott mellett tevékenykedett, majd 1948-ban megválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság elnökévé, kinevezték az akkor szerveződő állami sportvezetés elnökhelyettesének, s 1949 elején a labdarúgó-válogatott irányítására is felkérték. A sportvezetés sok terhe nehezedett vállaira, de első számú munkaterülete mindig a futball maradt. Vezetői erényeivel, hozzáértésével kiváló csapatat szervezett. Lehet, hogy hónapok, sőt évék alatt meg tall ált csapata egyes játékosainál akadtak jobbak, de Guszti bácsit — ahogyan a joviális kapitányt mindenki szólította — igazolták az eredmények. Akkor is kitartott csapata mellett, akkor is bízott a fiúkban, ha egy-egy mérkőzésen esetleg gyengébben játszottak. Ezek a játékosok egymás gondolatát is ismerték, s mindig, mindent megtettek a győzelemért. A nagy sorozat, a Guszti bácsi által kialakított csapat diadalmenete 1949. május 8-án, az osztrákok ellen aratott 6:l-es győzelemmel kezdődött, összesen 65 játékost szerepeltetett kapitányi működése idején, s annak a 66 mérkőzésnek, amelyet a kispadon szurkolt végig, a mérlege így alakult: 49 győzelem, 11 döntetlen, 6 vereség. A magyar válogatott — bár akkoriban Európában még nem terjedt el a televíziózás — ötletes megoldásaival, látványos játékával, remekbeszabott góljaival meghódította a világot. Ezekben az években a sportkedvelők a világ minden táján ismerték Puskás, Bozsik és a többiek nevét. Az idősebb futballszurkolók még ma is, világszerte fejből sorolják az összeállítást: Grosics — Buzánszki, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. S mindez a szákmai felkészültsége, tudása mellett nagyszerű pedagógiai érzékkel is megáldott, a sportemberekkel nagyszerűen bánni tudó Guszti bácsi érdeme is. Az újfajta játékstílust megvalósító, mesés gólokat szerző együttes 1949 és 1954 között 32 mérkőzésén át maradt veretlen, olimpiai bajnokságot nyert, világra szóló diadalt aratott Londonban. Az 1954-es világbajnokságon Brazília és Uruguay csapatát egyaránt 4:2-re győzték le. Az, hogy a döntőben iá biztosra várt győzelem helyett 3:2-re kikaptak az előcsatározások során egyszer már 8:3-ra legyőzött nyugatnémetektől, a tizenegy játékos csatavesztése mellett a kapitány tragédiája is ' volt. Hiába nyerték utána még két évig az újabb mérkőzések sorát; bizonyította Guszti bácsi később már Újpesten, a lilafehéréket újra a bajnokságra vezetve, szakértelmét; hiába kamatoztatta tekintélyét az UEFA, az Európai Labdarúgó Szövetség, alapító ailelnökeként; próbált vigasztalódást keresni a fiatalok között, az utánpótlás irányítójaként. Guszti bácsi csalódott ember lett. A vádakra, a bírálatókra — amiket a sérüléséből éppen felépült PuSkás beállításáért, az összeállításért kapott —, százszor, ezerszer válaszolt. S a baráti beszélgetéseken is az első témák után mindig Bernről, a döntőről, s fiairól beszélt, akik közül öten — Zakariás József, „Zaki”, a szürke eminenciás, Boraik József, „Cucu”, a csodálatos karmester, Lóránt Gyula, „Lóri”, a szigorú hátvéd, Kocsis Sándor, „Kocka”, az aranyfejű és Budai László, „Púpos”, a villámgyors szélső —r már a kapitány előtt távoztak az élők sorából. Hányszor hallottuk tőle: „Kerestem, keresem magamban a hibát, de nem tudtam, nem tudok rájönni, hol mit rontottam el.. Sehol, semmit, kedves Guszti bácsi!... Csak éppen az az utolsó lépés, a sikerek betetőzése nem sikerült, de hogy a magyar labdarúgás legfényesebb korszakában vezette a válogatottat, az aranycsapatot, ahhoz nem fér kétség. Ezért is őrizzük tisztelettel és szeretettel emlékét! VAD DEZSŐ 27
