Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-15 / 5. szám

lyi szervezet — a Verhovay Egylethez hasonlóan — a magyarok különböző településein további tagokat toborzott és az ún. fiókok létesítésével „országos" hálózatot épített ki. A Verhovay Egylet első fiókja 1888. július 22-én Freelandben alakult, a Rákóczii Egylet pedig először New Havenben, Union Cityben, South Norwarkban hozott létre fiókokat. A 18 alapítóval indított Rákóczi Egyletnek 1913- ban már 24 osztálya volt, Amerika tíz különböző államában. Tagjainak száma ekkor 4 955, teljes vagyona pedig 87 433 dollár 11 cent.

— A Rákóczi Egylet minden amerikai egyesületet megelőzve alapított ifjúsági osztályt.

— 1909. március 21-én alakult meg az ifjúsági részleg, mondhatjuk úgy is, hogy az utánpótlás biztosítására. Hogy érzékeltessük az esemény jelentőségét, idézzünk az

ifjúsági részleg megalapításának korabeli indoklásából:

„Saját gyermekeinket magyar intézményünk zászlói alatt egy táborba csoportosítva már kicsi szíveikbe véssük a hazánk iránti szeretetet és már gyermekkorában megtanítjuk magyar intézményeink tiszteletben tartására, mely intézményeinket elődeink itt, az idegen népek közt erős küzdelmek árán hozták létre és tartották fenn.”

Bátran elmondhatjuk: a Rákóczi Egylet ezzel a lépésével úttörő szerepet vállalt az amerikai fraternális szervezetek történetében.

— Játszottak-e további csoportok, egyesületek is szerepet a William Penn történetében?

— Mind a Verhovayba, mind a Rákócziba, beólvadtak kisebb-nagyobb magyar egyletek. Jellemző ez arra az időszakra is, amikor már William Penn néven működtek. Az ősök között ott vannak tehát a beolvadt szervezetek is. Mellőzve felsorolásukat csak a legismertebbeket említem: a Verhovayhoz csiaitHalkozott pl. a Munkás Betegsegélyző Szövetség. Ezt 1906-ban öntudatos szociáldemokrata munkásók alapították, és kb. 40 évig önállóan működött. A William Penn szerezte meg hosszú küzdelem után annak a magyar fraternális szervezetnek maradék tagságát is, amely az első világháború előtt még a legnagyobb volt. Ez — hivatalos nevén — a Magyar Betegsegélyező Szövetkezet 1892- ben Bridgeportban alakult.

— A William Penn „családfájának” felvázolása után a felvállalt feladatról kellene bővebben szót váltanunk.

— A fraternális szervezeteket jellemző kettős feladatkör, azaz a gazdasági és társadalmi célkitűzések megfogalmazódták a magyar egyletek alapszabályzataiban is. A Rákóczi alapszabályából idézve: „A tagok betegség esetenkénti segélyezése, elhalt tagjainak tisztes eltemetése, és a hátramaradt örökösöknek az alapszabályzatban meghatározott haláleseti illetékkel segélyezése.” Hogy milyen konkrét társadalmi feladatokat láttáik maguk előtt az alapítók, jól tükrözi helyzetüket az új környezetben. A „magyar szellem” ébrentartása mellett mindegyik hangsúlyozza, hogy a magyar névnek becsületet, kell szerezni az „idegen nemzetek” és az „amerikaiak előtt”.

Ehhez tudnunk kell, hogy a Középkelet-Európából bevándoroltakat erős előítélet fogadta. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy bár az amerikai iparnak és hány»: barnák nagy szüksége volt ráj társadalmilag nem akarták elfogadni őket. Még a munkás szervezetek, a szakszervezetek is igyekezték elzárkózni előlük. A magyar származású amerikaiak, az unokák és dédunokák el sem tudják képzelni, hogy elődeik társadalmilag mennyire lenézettek és megtűrtek voltak. Azok a történészek, akik az Egyesült Államokban a bevándorlás kérdéséit tanulmányozzák, hangsúlyozzák, hogy a bevándorlók országának közvéleménye mindig előítélettel viseltetik az újonnan érkezőkkel szemben.

— Tehát az egyletek alapításakor az említett kettős célkitűzést szükségszerűen termelte ki a bevándorló lét?

— Azok a munkanemek, amelyekben az új bevándoroltak dolgoztaik, minden ipari államban a legveszélyesebbek voltaik. Ugyanakkor ezekben az évtizedekben az USA-ban még semmiféle állami társadalombizítosítás nem volt. Ilyen nehéz viszonyok között természetes igényként jelentkezett a nyelvet nem beszélő bevándoroltak körében az a törekvés, hogy saját bázisukkal biztosítsák a gazdasági és társadalmi túlélést.

Az első időszakban egyleteikben közösségi életüknek azokat a mozzanatait igyekeztek rekonstruálni, amelyekhez szókva voltaik az óhazában. Más környezetbe kerültek, ám ez nem jelentette azt, hogy az egyik napról a másikra megváltoztak volna társas igényeik, szokásaik. A falusi nagycsaládok összefogását, együttérzését ismerték, ezt folytatták egyleteikben, nagy súlyt adva az együvé tartozásnak, a barátságnak, a testvériségnek. A valahova tartozás igénye különösen az első időkben a különböző szimbólumokban, külsődleges jegyekben, (zászlók, egyleti jelvények, egyensapkák) is kifejezésre jutottak. De az egyleti kis közösségek közvetlen légköre kedvező keretéket nyújtott a tanulásra, az önképzésre, egymástól tapasztalatok szerzésére is. A gyűléseken vitatkozni tanultak, ismerkedtek a demokrácia alapelemeivel.

— Milyen tisztségek voltak a vezetőségben és milyen tagdíjrendszert alkalmaztak?

—• A vezetőség magvát kezdettől az elnök, a titkár és a pénztárnók alkotta. Az egyletek működését illetően a legfőbb döntések, a közgyűlések, az ún. konvenciók hatáskörébe tartoztak. Ezeket kezdetben évenként tartották, és a megjelenés minden tag számára kötelező völt. Ahogyan a tagok és a fiókok száma növekedett, a konvenciókra a fiókok már csak választott képviselőket küldtek. A konvenciókat is ritkábban tartották, két- majd háromévenként, végül négyévenként. Eleinte szerény tagdíjat állapítottak meg, a kezdetekben még a havi 1 dollárt sem érte el. Mindenki egyformán fizetett, tehát nem tették különbséget például aszerint, hogy ki mikor került be az egyletbe, nem különböztették meg a tagokat koruk szerint sem, és úgynevezett kivetéses alapon működtek. Ez azt jelentette, hogy egy haláleset alkalmával külön meghatározták, hogy mennyit kell a tagoknak összeadni. A Verhovay kezdetben még csaik 30 ír liánt fizetett, 1911-ben már ezer dollárt.

Mivel a magyarok ekkor még többnyire vándormunkásók voltak, és munkát keresve megfordultak az Egyesült Államok jó néhány államában vitték magukkal az egyletek hírét. Maga Pálinkás Mihály, a Verhovay Egylet alapító elnöke az 1904-ben tartott konvención már a clevelandi fiók delegátusaként vett részt. A századforduló után a kivándorlási hullám fellendülésével’ gombamódra szaporodtak az egyletek is. A legtöbbjük helyi keretekben, de akkor bontakoztak ki a vezető egyletek fiók-osztály hálózatai is. Az egyletek szervezeti struktúrája 1916—1917-ig nem változott.

— Milyen társadalmi mozgalmakban vettek részt akkoriban a fraternális szervezetek?

— 1914-ben lelkesen támogatták a gróf Károlyi Mihály által vezetett és a „Független Demokratikus Magyarországért’ jelszóval meghirdetett ellenzék programot. „Károlyi Mihályt akkor úgy fogadta és ünnepelte az amerikai magyarság, mint ahogy soha az előtt nem és azóta sem ünnepelt” — állapította meg Kende Géza, az amerikai magyarság történetéről írott könyvében.

A Verhovay Egylet 1914-ben tartott konvencióján megjelent Károlyi. Határozatot hoztak, amely minden Verhovay tagot évente egy dollár hozzájárulásra kötelezett e/, ún. „Károlyi Alaphoz”. Az első világháború kitörése akadályozta meg az akció kibontakozását. Amikor pedig a háború kitört — és amíg abba az USA nem lépett be — minden amerikai magyar intézmény hazafias kötelességének tartotta magyar hadikölcsön vásárlását. A Rákóczi több mint 14 ezer dollár kölcsönt jegyzett, a Verhovay ennek csaknem dupláját, a Református Egyesület pedig összes vagyonának egyharmadát.

Még számos további tényt sorolhatnék, amelyék bizonyítják, hogy ezekben az évtizedékben még mily élő és erős volt a magyar bevándoroltaknak és fraternális szervezeteiknek a kötődése az óhazához. Ez teljesen érthető, hiszen sokuk még nem is döntött abban, hogy végleg ott marad-e, vagy visszatér szülőföldjére. Az ideiglenesség érzete, az óhazából magukkal vitt normák és értékrendek uralma erőteljesen érvényesül az egyleti tevékenységekben.

BODNÁR JÁNOS

(Folytatjuk)

13