Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-26 / 4. szám

FORMULA 1 A lelátóról jelentjük Szarka Károly nagykövet nyúj­totta át Tokióban a Japán—Ma­gyar Barátság Kupáját a rendkí­vül népszerű szumo birkózás idei bajnokának. A 117 centiméter ma­gas, 23 kilós, külön erre a célra Herenden készült vándordíj érté­ke 5 millió jen. közel huszonöt­­ezer dollár. % A csodaedzö — címmel mutatta be Mezey Györgyöt, a magyar vá­logatott szövetségi kapitányát a Madridban megjelenő „As” képes­lap. A riporterek Benidormban, az edzőtáborban is meglátogatták a világbajnokságra készülő magyar futballistákat. * Darnyi Tamás, a kétszeres Euró­­pa-bajnok — a világhírű Széehy mester legújabb tanítványa — a 400 méteres vegyesúszásban má­sodik, 200 méteren pedig harma­dik a legjobb eredmények alapján összeállított 1985. évi világranglis­tán. Szabó József, a négyszeres if­júsági Európa-bajnok vegyesúszó és Szabó Péter mellúszó szerepel még az első tíz között. A totó idei második hetében, amikor csak olasz labdarúgó-mér­kőzések szerepeltek a szelvénye­ken, egy pécsi fogadó eddigi ma­gyar rekordként hatmillió forin­tot nyert tizenhármas találatával. * Üjabb fiatal magyar teniszezők jártak a tengerentúl. A 16 éven aluli fiúknál a Köves, Nádori ket­tős Costa Ricában megnyerte a Kávé Kupa elnevezésű tornát, Gu­ba Ildikó, a Bp. Spartacus remény­sége pedig Kolumbia nemzetközi ifjúsági bajnokságán győzött. * Több magyar játékos is részt­­vett az idei ausztrál vízilabda-baj­nokságon. A győztes Victoria állam csapatában játszott Kemény Dé­nes, a második helyezett Dél- Ausztrália együttesének kapuját Steinmetz János védte, s a mér­kőzések jórészén Vuszek Antal, az ismert bíró fújta a sípot. * Mádl Ildikó, a 16 éves tehetsé­ges zalai sakkozó kiválóan sze­repelt a jugoszláviai Jajcéban ren­dezett szuperversenyen. Sokáig az élen állt, a világbajnoknő Csi­­burdanidze ellen is döntetlenre végzett, s végül megszerezte a nemzetközi nagymesteri címet. * Két. harmincéven felüli labda­rúgó, Dárdai Pál, a pécsiek közép­pályása és Borsó János, az MTK Jolly Jokere a tavaszi idényben az újvidéki Vojvodina együttesé­ben szerepel. 1% Bernie, miért nem megyünk Budapestre? Rohonyi Tamás a FOCA (a For­ma 1-es versenyautók gyártói és konstruktőrei szövetsége) egyik szervező titkára, ö szervezi jelen­leg a brazíliai, az egyesült államok­beli, a portugáliai GP-futamokat, s ő a felelőse az 1986. évi magyaror­szági futamnak is: A Braziliában élő, 47 éves rek­lámszakember Budapesten szüle­tett. Családjával együtt került kül­földre 1957 elején. Angliában vé­gezte el a műszaki egyetemet, majd a Rolls Royce cégnél helyezkedett el karosszériatervezőkér.t. A hat­vanas évek közepén áttelepült Bra­zíliában, a Goodyear gumigyár Sáo Paulo-i reklámosztályának lett a vezetője. Később saját rek­lámirodát nyitott, ennek révén ke­rült kapcsolatba a Forma 1-es autóversenyekkel. Budapesti látogatása alkalmával készítettünk vele interjút. * — Ügy hallottam, Önnek jelen­tős szerepe volt abban, hogy más országokat megelőzve Magyaror­szág kapta meg öt évre az egyik futam megrendezést jogát. — Ez igy túl leegyszei'űsített, a valóság ennél bonyolultabb. Sze­retnénk, hogy az egész világot át­fogó sportággá váljon a Formula 1, s ehhez szükséges a szocialista or­szágok bevonása is. Erről több­ször is beszélgettünk a főnökkel, Bernie Ecclestone-nal. Ö úgy vé­lekedett, nekünk Moszkvába kell „elmennünk”. Tárgyaltunk is a moszkvai autóklub elnökével, egy nagyon aranyos, kedves idős bá­csival. Sajnos partnerünk váratla­nul meghalt. Mi pedig dolgunk végezetlenül utaztunk el Moszk­vából. Ekkor mondtam hazafelé menet: Bernie, miért nem me­gyünk Budapestre? Azt felelte: Az, hogy te magyar vagy, még nem ok erre. De én tovább győzködtem: Budapest gyönyörű város, rendel­kezik megfelelő szállodahálózattal, magas a televíziós kultúrája ... és igy tovább. De ő még habozott: inkább Jugoszlávia, azt ismerem, Magyarországot nem. Egyszerű, feleltem, ismerd meg. Néhány nap múlva már utaztunk is Budapest­re. Szerencsére csodálatosan szép vénasszonyok nyara volt. Bernie gyors gondolkodású ember. Dél­előtt lepillantott a Budai Várból Pestre, délután megnézte a Vajda­­hunyad várát, este az egyik minisz­terrel vacsorázott, s visszafelé a szállodába azt mondta: igazad van. Ennyi az én szerepem, ettől kezd­ve csak annyi, mint bárki másé, kezdve Térjék Mihállyal, a Sao Paulo-i követségi első titkárral, aki megindította tárgyalásainkat a ma­gyar hivatalos szervekkel, s befe­jezve a munkásokkal, akik most a versenypályát építik. Mindany­nyian végezzük a magunk mun­káját. — A döntés gyors volt, a meg­valósítása viszont elhúzódott, ön is így látja? — Egy ötlet megvalósítása min­dig hosszú, mindig egyfajta aka­dályfutás. — Kezdjük az első akadállyal, a helyszínnel, önök a Városligetet javasolták. — Igen, ez a helyszín gyönyörű lett volna, hasonló színvonalú a Monte Carlo-i futaméhoz. Sajnos környezetvédelmi okokból nem en­gedélyeztek a magyar hatóságok. Ez az ő dolguk, ebbe nem szól­hatunk bele, csak sajnálhatjuk. Az évente egy hétig tartó nyüzsgés, benzinfüst nem jelentett volna ak­kora hátrányt, mint amennyi előnyt az, hogy 700 millió ember látta volna több órán át Budapest legszebb részét. Ebben lett volna Magyarország számára egy óriási reklámlehetőség. Mert mit kellene fizetni csak az Egyesült Államok televízióinak, hány millió dollárt, hogy tíz percig mutassák Buda­pestet? — Apropó, reklám. Ügy tudom, Önök azt szerették volna, ha ga­ranciát kapnak, hogy a budapesti futam tévéközvetítését az összes szocialista ország átveszi. Gondo­lom, ez többek között a reklám­­bevételek miatt is fontos szem­pont. — Ebben az esetben nem a rek­lámbevétel volt az elsődleges szem­pont számunkra. Mint már em­lítettem, az egész világot átfogó versennyé kívánjuk tenni a For­mula 1-et. Egyébként a napokban tárgyaltam a magyar televízió il­letékeseivel, semmi akadálya, hogy a többi szocialista ország is átve­gye az itteni futam közvetítését. — ön otthonosan mozog a For­mula 1 világában. Milyennek látja belülről? — Egy óraműnek, amely precíz. pontos, s ezért talán egy kicsit hi­degebb, mint gondolnák. Itt min­denki józan profi, a szerelőktől a versenyzőkig. Talán csak a ver­seny előtti este a kivétel. Akkor szól a zene, megy a „szöveg”. — ön szerint abban, hogy ki lesz a világbajnok, mi a szerepe a gyárnak, a pályának és a zöld asz­talnak? — A műhely és a pálya jelentő­sége talán egyforma. Néhány csa­patnál a tervező nagyobb tekin­tély, mint a versenyző. A zöld asztalnak itt nincs szerepe. Az Egyesült Államok számunkra óriási „piac”, ezért sokat jelente­ne egy amerikai világbajnok. Ed­dig mégse jött össze, egyszerűen azért, mert nem akadt egy olyan tehetségünk, mint például Niki Lauda. — Öl évre bekerültünk a For­mula 1 verseny-showba. Elképzel­hetőnek tartja-e, hogy valamikor egy magyar pilóta kerüljön vala­melyik versenyautóba? — Ha bármelyik másik ország­ban tennék fel a kérdést, haboz­nék a válasszal. De ismerve a mi népünk szorgalmát, tehetségét. . . csak igennel válaszolhatok. Persze ehhez végig kell járni egyfajta „szamárlétrát”, okos menedzselés is szükséges. — ön megtekintette a Buda­pest határában épülő versenypá­lyát, pontosan ismeri az előké­szítő munkálatok helyzetét. Meg­ítélése szerint határidőre elkészül minden? — Mi ebben egy percig sem ké­telkedünk. Ha nem így lenne, ak­kor én például most nem itt ülnék Magyarországon, hanem Sao Pau­­lóban intézném az ügyeimet. Meg­győződésem, hogy 1986. augusztus 10-én két óra harminc perckor a zöld rajtlámpa ki fog gyulladni, s megkezdődik a magyarországi GP- futam. POKORNY ISTVÁN 23

Next

/
Thumbnails
Contents